Vajon összedől-e a Karczag villa, mielőtt felújítják?

175 évet már kibírt a Hegyvidék egyik legpatinásabb épülete, de számlátomást hamarosan összedől, ha sürgősen nem kezdik meg a felújítását. A tulajdonos most ezt ígéri, de hát.

 

“Szombatonként érdemes jönni, akkor jönnek a lányok.”

Az épületben jelenleg Johnny lakik, aki boxoló volt és egy foga van. Vele sajnos nem találkoztunk, mert épp nem volt otthon, de épp arra járt Péter, aki Johnny-t jött meglátogatni és ő készségesen körbemutogatta nekünk a házat, illetve azt, ami maradt belőle. Péter onnan ismeri Johnny-t, hogy egyszer kirabolta és emiatt aztán jóba lettek. Johnny egy kisebb szobát nézett ki magának, ami érthető, mert a nagyobb szobában nem sok hely maradt, itt keresztben áll három, ránézésre 80 tonnás fagerenda, ami a tetőből szakadt le.

A helyiség egyébként meglepően takaros, rendben sorakoznak egymás mellett Johnny evőeszközei, tartós kajái, ruhái, elektronikai berendezései. Van TV, magnó, vasaló – csak áram nincs a házban. Főzni úgy szokott, hogy téglákra tesz egy fémlemezt és alágyújt. De ilyet csak a verandán csinál. Péter szerint teljesen jól használható ez a megoldás. Péter, miután elmesélte, azért kellett hazajönnie Németországból, mert Hitlert éltette, azt is elmondta nekünk, hogy jöjjünk bármikor, de leginkább szombat esténként érdemes idejönni, mert akkor jönnek a lányok, akik közt van magyar és indiai is. Megtudhattuk azt is, hogy Johnny nyugodtan tölthette itt az elmúlt éveit, csak egyszer jött ki a rendőrség visszazavarni a házba, amikor kiült dobolni a Diana útra.

 

Jobb híján összedől 

Betört ablakok, leégett és félig beszakadt tető, düledező falak, eltűnő vakolat és több helyen beomlott pince néztek ránk vissza, mikor megnéztük a XII. kerületi Diana út 17/b. alatti villát, ami 1844-ben épült a Karczag család számára Hild József tervei alapján. Az ingatlanra viszonylag könnyű volt bejutni: méteres lyukak vannak a kerítésen.


Pár évvel ezelőtti kép, amit már nem tudjuk, honnan töltöttünk le

Az 1840-es évektől kezdett benépesülni a Svábhegy, ami eleinte főként a gazdag budaiak nyaralóhelye volt, de hamarosan állandó lakhelyként kezdték ezeket a villákat használni. Sorra épültek a gazdag polgárok, nemesek villái a mai Óra, Diana, Költő, Tündér, Lóránt, Béla király, Mátyás király és a környező utak mentén. A nevekkel kicsit előreszaladtunk az időben: ezeknek az utcáknak akkoriban még nem volt nevük, majd csak 40 évvel később lesz. A Diana út például a Dianalakról kapja majd a nevét, a Tündér utca a Tündérlakról, az Óra út pedig az Óra villáról.


A szomszédok

Ilyen mondatokat én nem tudok írni, úgyhogy ezt inkább idézzük: A Karczag-villa a hazai klasszicizmus, a magyar reformkor egyik legszebb arányú épülete ebben a műfajban. A Hegyvidék műemléki kataszterében is szereplő egykori nyaraló meredek domboldalon elhelyezkedő, bővített téglalap alaprajzú földszintes épület. Északkeleti tájolású főhomlokzatán négy korinthoszi oszlopos, timpanonos portikusz található, amelyhez magas lépcsősor vezet. A lapos hajlásszögű nyeregtető oromzatai a rövidebb oldalakon ugyancsak timpanonban záródnak.

A Diana út környéke egy 1872-es térképen

Bár ma már sok helyen tényként kezelik, hogy Hild tervezte a villát, a korábbi történeti iratokban nincsen erre egyértelmű utalás, ám ha megnézünk egy másik, biztosan Hild által tervezett kerületi épületet, ami a mai Budakeszi út 38. alatt található, akkor megnyugodhatunk, hogy nem tévedünk nagyot, gyanakvóbb természetűek gondolhatnak még Hild ikertestvérére, ami szerencsére nem volt neki.

 

1906-ban Herz Ármin (igen, a szalámis fasziról van szó) tulajdonába került, aki a hátsó oldalhoz Wellisch Arnold ácsmesterrel faszerkezetű, faragott verandát építtetett. De ezt hamar megunták vagy megették a farkasok és a hangyák, mert már 1913-ban Löllbach Kálmán építőmester terve szerint a hátsó homlokzathoz toldalékot építettek téglából, ebben lakik ma Johnny. Ekkor vakolhatták át a homlokzatot is dörzsölt vakolattal, ami nem tudom, mit jelent, de írták valahol.


A cselédeknek jó lesz a pince

Az épület a második világháború után állami kézbe került, aminél jobb garancia a biztos pusztulásra nem igen lehetett volna, 1956–60-ban Lipták Irén terve alapján megpróbálták restaurálni, ami olyan jól sikerült, hogy ennek napjainkra nyoma sem maradt, leszámítva ezt a nyomi sárga színt, amit a szocializmusban előszeretettel használtak régi épületek restaurálásakor, nem törődve azzal, hogy nem ilyen színűek voltak ezek az épületek régen meg azzal se, hogy hogyan néz ki. A szocializmus alatt állami tulajdonú bérlakások voltak benne.

 

Bejöttek a legények

Mesélte Péter, hogy pár hete nagy pörgés volt. Random kerítésen bejövő érdeklődő megpróbált a logikusnak tűnő lépcső segítségével jutni a bejárathoz, ami könnyelműen beszakadt alatta, ő meg beesett így a pincébe. Nem értékelte kellően, mekkora szerencséje volt, hogy nem esett rá sehány száz kiló kő és még mindig él, hanem határozottan kiabált, hogy fáj is neki meg sötét is van. Johnny fel is kerekedett erre a ház túlsó végéből, egyeztetni kezdtek a megoldásról, ami nem látszott létezni, mert kihúzni itt ő nem meri, mert ő is beszakad meg minden.


Állagmegőrzött műemlék today

Aztán az idő rohamosan telni kezdett.

 

Mit adtak nekünk a rómaiak?
20 darab OSB lapot.

Ha az épületet állapotát nézzük, visszafogott sikertörténet az elmúlt 30 év. De az ingatlanpiacot mindenképp sikerült felpörgetni és egy csomó illetékbélyeg is elkelt.

A magyar állam 2002-ben adta el az épületet a Budapesti piac kereskedelmi kft.-nek, ők 2004-ben a Mester nívó Kft.-nek, akik 2006-ban Zámbori Ágnesnek, aki 2010-ben Zámbori Mihálynak, az MSZP egykori helyettes honvédelmi államtitkárának, aki két alkalommal kért bontási engedélyt, a KÖH első és másodfokon is elutasította, így került 2015-ben Barcza Mihályhoz. Az ügyvéd az MKB Bank Felügyelő Bizottságának elnöke.

Tehát öt éve van a jelenlegi tulajdonos birtokában az épület, amit nem őriznek, és így hogy már a tető is beázik, felgyorsult a pusztuálsa. Állagmegóvás gyanánt mindössze pár új OSB lapot láthatunk az ablakok/ajtók helyén.

Annyira sikerült vigyázni a műemlékre, hogy a tetőszerkezet három éve kigyulladt és jó része leégett.

Barcza Mihály jelenleg azt ígéri ebben az Építészfórumnak adott interjúban, hogy felújítja a házat és épít még hozzá egy másik épületet. A cikkhez látványtervet sajnos nem mellékeltek, így nem tudjuk, pontosan mi a terv, de pár elejtett félmondat azért viszonylag ijesztően hangzik: “Az utcafrontra tervezett, monolit jellegű kortárs tömböt (…) mészkő borítással fogják burkolni a hazai éghajlat okán.” (…) “A bővítés egyetlen, térszint feletti eleme az utcafronti melléképület lesz, amely a család közösségi funkcióit szolgálhatja, akár a reprezentatív szalonnal ellentétben egy bensőségesebb nappaliként.”

Miután Johnny és a pincébe szorult idegen megállapították, hogy erre nem lehet kijutni, az idegen bolyongani kezdett a pincében, Johnny pedig instruálta, hogy szerinte hol lenne érdemes beütnie a padlót, mert ő már ismerte a gyenge pontjait. Ezt egy idő után abbahagyták, mert rájöttek, hogy ha a fickó beüti maga felett a plafont, akkor az rászakad. Szerencsére mégsem maradt örökre a pincében az illető: fél óra után talált is egy szétüthető farost lapot, amin át kijuthatott az udvarra.

Kíváncsian várjuk, hogy sikerül-e felújítani az épületet, mielőtt az összedőlne, már nem kell neki sok.

 

Források:

Vasárnapi Újság (1855)

Dr. Siklóssy László: Svábhegy (1929)

Budapest Időgép

Építészfórum

Mandiner