A minden szempontból elrontott szobor 2.

Két fő oka van, hogy 15 éven át 21 nyilas neve szerepelt a XII. kerületi Turul szobron, ami az áldozatok emlékére épült.

  • Az áldozatok listájának összeállítására felkért helytörténész, Szatucsek Tibor, mint kiderült, meglehetősen hanyag munkát végzett.
  • A XII. kerületi önkormányzat jegyzője különös indokkal nem engedte, hogy történészek megvizsgálják, stimmelnek-e a nevek a Turulon.

 

A temető zaja

2007-ben kezdődött Frisch György parttalan levelezése a XII. kerületi önkormányzat jegyzőjével, dr. Gaál Szabolcs Barnával. Miután kiderült, hogy a 298-as parcella nyilasok neveit is tartalmazza, Frisch György szerette volna megvizsgálni, hogy valóban áldozatok voltak-e a XII. kerületi Turul szobron szereplő nevek. Erre alapból nem volt lehetősége, mert pusztán egy név alapján elég nehéz ezt megállapítani, kellene születési dátum, anyja neve meg ilyesmik.


Forrás: befújta a szél az ablakon

A Történeti Társulat 2008-ban a Magyar Tudományos Akadémián tartott kerekasztal beszélgetésén, amiről a Népszabadság is beszámolt, már úgy fogalmaz, a “..Turul-emlékmű talpazatán is megtalálta olyanok nevét, akik részt vettek a városmajori gyilkosságokban..”.

A személyazonosságokat ekkor még nem tudta bizonyítani, mert nem kapta meg a XII. kerület jegyzőjétől a kért adatokat.


A temető zaja. Népszabadság, 2008. március 14.

 

A Szatucsek-féle tanulmány meglepően problémásnak tűnik, az emlékművön 4 nyilas tömeggyilkos és további 17 nyilas párttag neve szerepelt, 367 áldozat neve pedig lemaradt róla és 10 olyan név is háborús áldozatként van feltüntetve, akik később vagy nem a háború miatt haltak meg. Kimaradt belőle szinte minden áldozat a három nagy kerületi tömegmészárlásból, a Maros, a Városmajor és az Alma utcaiból. Információink szerint Szatucsek Tibor annyit tett, hogy bement az Anyakönyvi hivatalba és kiírogatta a halotti anyakönyvi papírok alapján, kik haltak meg a kerületben a nyilas őrület pár hónapjában. Haláluk okát nem vizsgálta.

 

Tömeggyilkos vértanúk

Frisch György 2007-ben szeretett volna Pokorni Zoltánnal találkozni, hogy elmondja neki: kutatásai alapján állítja, a Turulon nyilasok is szerepelnek és jó lenne valahogy rendezni a dolgot.

Nem kapott időpontot a polgármestertől, a jegyzőhöz küldték.

A jegyző azzal utasította vissza a kérést, hogy a névlista az összeállítást végző szakember szerzői jogát képezi. Frisch György ezután fölkereste Szatucsek Tibort, a turulos lista megalkotóját, aki arról tájékoztatta, hogy a II. világháborús áldozatok emlékművével kapcsolatos kutatási jelentésének szerzői joga nem képezi a tulajdonát. „Az előző jegyzővel és a polgármesterrel kötött megbízási szerződés szerint a tudomásomra jutott adatokat csak a megbízás teljesítésére használhatom fel, továbbá a kutatási jelentés elfogadásával az önkormányzat megszerezte annak kizárólagos felhasználási jogát.”

2008 elején jelent meg egy cikksorozat részként a Népszabadságban Rab László Tömeggyilkos “vértanúk” című írása. Ebben külön kitér Frisch György kalandjaira a XII. kerület jegyzőjével a Hozzáférés megtagadva alcímű részben. Itt leírja, hogyan ping-pongozott vele a jegyző és Szatucsek Tibor.

Miután nyilvánosságot kapott a dolog, beindult az önkormányzati gépezet. Levelet írt a jegyző, no nem Frisch Györgynek, hanem a Raoul Wallenberg Intézetnek.


Szép ez a “Hallgattassék meg a másik fél is!” Az önkormányzat újságjában az életben nem mondhatja el a véleményét egy ellenzéki képviselő.

 

Forrás: leesett egy fáról

Mint írja, a szerzői jogi probléma elhárult, immáron a mellékletek nélkül Frisch úr megnézheti a tanulmányt. Ugye milyen ismerős? Csak a lényegi tartalommal is bíró, random részeg lovak mögé bújó mellékleteket nem akarták kiadni.

 

Jogilag hülyeség

De gyorsan talált egy másik indokot a jegyző: szerinte megsértené az elhunytak személyiségi jogait, ha kiadná az információkat, és idecitált egy BTK paragrafust, ami végett ő szerinte, ezért börtön járna.

Jogászunk szerint, ez hülyeség.

Még egy jogsértő adatkezelés is csak akkor lett volna büntethető, ha az jelentős érdeksérelmet okoz – nehéz belátni, hogy egy halott esetében ez egyáltalán miként következhetett volna be, de azt is hogy mi lett volna érdeksérelem. Ilyen logikával odáig is el lehet jutni, hogy Kossuth Lajos anyja nevének vagy születési helyének megismerése bűncselekmény – nosza, börtönbe az összes tankönyvszerzővel.

 
Maga az önkormányzat publikált egy nagyjából száz fős listát a II. világháború XII. kerületi áldozatairól 2002 július 3-án a Hegyvidék újságban, mikor a kerületi lakók segítségét kérte az áldozatok beazonosításában. Itt nem fukarkodtak az információkkal, a halottak nevét, születési helyét, születési idejét, rangfokozatát, anyjuk nevét, egykori lakhelyüket, haláluk helyét, időpontját, okát, temetési helyüket és alakulatuk nevét is szemrebbenés nélkül hozta le a helyi újság. Frisch György természetesen ebből nem tudott dolgozni, hisz sokszor ennyi név szerepel a Turulon.
 
 
 
 
Maga a felhívás is furcsa, a II. világháború harcai során elesetteket emleget, miközben az újság által közölt listán szereplő közül sokan valamilyen betegségben vagy éppen húsmérgezésben haltak meg.
 
És ugyanígy kiadták a Szatucsek-tanulmányt Ungváry Krisztiánéknek is, akiket 2019-ben felkért az önkormányzat, hogy nézzék át a Turulon szereplő neveket, miután a Mozgó Világban megjelent Rab László Pokorni József kabátja című írása és kiborult a bili.
 
 

Jó lenne legalább azt tudni, ki hibázott

Valami nem stimmel a történetben. Vagy Gaál Szabolcs egykori jegyző sértette meg a törvényt, amikor 2007-ben nem adta ki a kért információkat vagy pedig Gottfried-Tusor Gabriella jelenlegi jegyző, amikor kiadta.
 
Megkérdezzük az önkormányzatot, mi erről az álláspontja.
 
A korábbi jegyző, dr. Gaál Szabolcs Barna jelenleg a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal Vezetője. Ennek az állami hivatalnak volt a dolga, hogy cseszegesse azokat a civil szervezeteket, akik a Norvég Civil Alapból kaptak támogatást.