Eladtuk magunkat Brüsszelnek, avagy mit keresett az MKKP az Európai Kalózpárt kongresszusán?

Az Európai Kalózpárt elhívott bennünket, hogy vegyünk részt megfigyelőként a közgyűlésükön, mert szimpatikusak vagyunk nekik és szeretnék, ha jobban megismerkednénk, esetleg csatlakoznánk a frakciójukhoz a 2024-es Európai Parlamenti választások után. Ezt majd még meglátjuk, de addig is, a létrejött kapcsolatokkal megpróbáljuk őket kicsit elkutyapártosítani.

A meghívásnak egy eléggé változatos delegációval tettünk eleget budapesti, valamint Hajdú-Bihar, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok és Vas megyei passzivistáink részvételével. Az első nap az ilyen kirándulásokon szokásos, kötelező Európai Parlament-bemutatás volt. Röviden ismertették az Unió működését, hogy mik Brüsszel és a tagállamok hatáskörei. Utána elmentünk az EP menzájára, ahol ott létünk alatt talán először szembesültünk azzal, hogy a francia nyelvtudás mennyire hasznos. Persze közben próbáltunk minél több delegálttal beszélgetésbe elegyedni, többnyire ügyelve arra, hogy azok ne magyar társaink legyenek.

A menza és talán aznap már az ötödik-hatodik biztonsági ellenőrzés után bementünk a látogatóközpontba is, ahol az átvilágítás sorbanállása közben próbáltuk megvenni a többieket Sorospénzzel, majd a végén a múzeumi boltba becsempésztük az európásított nemzetközi matricáinkat is, mintha azt is meg lehetne venni.

Az este pedig a kötelező sörözéssel folytatódott, ahol tovább ismerkedtünk a katalánokkal, svédekkel, csehekkel, finnekkel, németekkel (a teljesség igénye nélkül természetesen). Vicces adalék, hogy a helyszínen épp volt egy kiállítás Fekete Veronika festményeiből.

Szombat reggel bemelegítés gyanánt az embereket kisebb csoportokra bontva különböző témaköröket beszéltünk át workshop jelleggel, úgy mint egységes kommunikáció, hírlevél, korrupcióellenesség, marihuána legalizáció, szabadságjogok stb., majd ezt követte a kongresszus. Ennek során tárgyalták azt a témakört, hogy módosítsák az alapszabályt, amivel lehetővé tennék a “kalózpárt” szót nem tartalmazó nevű formációk rendes taggá válását is a szövetségben. Megválasztották a Code of Conduct Council új vezetését. A 2024-es EP-választásokra készülve elkezdik a minimum program megalkotását – szeretnék, ha ebben minél több tagszervezet részt venne, hogy a szöveg csak olyan vállalásokat, célokat tartalmazzon, amelyek mindenki részére elfogadhatóak.

Vitatkoztak arról is, van-e értelme EU-s szinten mörcsökkel foglalkozni. Mikuláš Peksa képviselő elmondta, hogy állnak a marihuána orvosi és rekreációs használatát dekriminalizáló törvény előkészítő folyamatai. Állítása szerint a másik EP-képviselő, akivel közösen viszik a témát, szintén nagyon elhivatott, de mindenképpen fel kellene pörgetniük a munkát ezen a téren, mert a svéd szélsőjobb kormány megalakulása keresztbe tett a terveknek.

Emiatt kevesebb a rendelkezésre álló idő, még az Európai Tanács cseh elnöksége alatt kell áttolni a törvényjavaslatot, mert az azt követő svéd elnökség már aligha lesz partner benne, és ki tudja, mikor adódik legközelebb esély ilyen döntés meghozatalára.

Ezt követően a zöld frakció egyik tagja bemutatta a minimum income nevű kezdeményezésüket, ami kapcsán szívesen fogadnák a kalózok támogatását. Ez még eléggé kezdetleges projekt, sok konkrétumot, amiben már megegyezés született nem tudtak mondani, hallhattunk viszont arról, hogy milyen kérdések mentén vannak lényeges különbségek. Egyesek azt kifogásolják, hogy ezzel a feltétel nélküli alapjövedelem elérhetetlen távolságba kerülne, mások éppen azt ellenzik, és ezt kompromisszumnak tartják: szerintük csak a dolgozóknak, nyugdíjasoknak, valamint a munkanélküli segélyre jogosultaknak kéne megkapniuk, nem mindenkinek. Továbbá még arról is vita van, hogy mi legyen a mértéke, de az általánosan elfogadott kompromisszumnak jelenleg a nemzeti szinten elfogadott jövedelem medián 60%-a tekinthető.

A kongreszus után volt még egy olyan szekció, ahol a különböző országok delegáltjai bemutatták, hogy miket csináltak helyben, önkormányzati szinten, amolyan legjobb gyakorlatok jelleggel. Az egyik német delegált elmondta, hogy rendszeresen szerveznek programokat és tematizálnak ügyeket, amelyek számukra fontosak, mégpedig úgy, hogy abba behívják társszervezőnek más pártok ifjúsági szervezeteit. Ezzel ideális esetben sikerül az anyapártba is becsempészni az ügyek gondolatát.

Volt egy német nagyváros-vezetői tapasztalatokkal rendelkező kalóz, aki elmondta, hogy olvasott egy kutatást, ami szerint a bevándorló felmenőkkel rendelkezőket pusztán a nevük miatt is megkülönböztetés éri a munkakeresés során.

Ezért létrehoztak egy anonim jelentkezői platformot, ahol a munkaadó és a munkavállaló csak az utolsó utáni pillanatban találkozik. A munkáltató addig csak a fotó, név, nem és kor nélküli önéletrajzot ismeri meg, így előítéletektől mentesebb, szakmaibb döntés születik.

Egy másik német képviselő pedig úgy érte el, hogy közvetíve legyenek az önkormányzat ülései, hogy azokat ő maga videózta és közvetítette (ez a megoldás nekünk nem volt idegen, mert tulajdonképpen ezt csinálta Gergő is a XII. kerületben). Amikor ránk került a sor, mi bemutattuk a Rendkívüli Ügyek Minisztériumát, ami eléggé tetszett az emberekenek.

Beszélgettünk továbbá a japán kalózok megfigyelő státuszú képviselőjével, az ifjú kalózok korábbi finn és mostani görög vezetőjével is. A szlovéneknek pedig felajánlottuk, hogy ismerkedés, kapcsolatmélyítés, tudásexport gyanánt szívesen kimegyünk segíteni nekik a november 20-i önkormányzati választásokhoz kapcsolódva (erről külön posztban számolunk be). Jártunkban-keltünkben megtudtuk, hogy Brüsszelben nagyon szeretik italokról elnevezni a ruhabutikokat, de ami talán izgalmasabb: természetesen nem hagyhattuk ki azt sem, hogy megkeressük a város leghíresebb ereszét…

Komment!