Amikor a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntik – első másfél évünk a Fővárosi Közgyűlésben

2024. októberében állt fel a jelenlegi Fővárosi Közgyűlés, amelyben a korábbihoz képest gyökeresen megváltoztak az erőviszonyok: bár Karácsony Gergelyt újraválasztották főpolgármesternek, a többség eltűnt mögüle. A testületben 10 fideszes és 10 tiszás képviselő mellett 3 képviselővel van jelen a Vitézy Dávid-féle Podmaniczky Mozgalom, a DK, a Párbeszéd, valamint a Kutyapárt is. Az első másfél év tapasztalatairól frakciónk két tagját, Baranyi Krisztinát és Döme Zsuzsanna Suzit kérdeztük.

Kriszta már rutinos közgyűlési képviselő, mivel polgármesterként az előző ciklusban is tagja volt a testületnek. A választási szabályok megváltoztatása utána azért akart továbbra is tag maradni, mert a polgármesterek automatikus közgyűlési jelenlétének megszűnésével bizonytalannak látta a Ferencváros képviseletét. Szerinte az előző ciklusban is erős lobbitevékenység folyt a főváros szűkös forrásaiért, és már akkor is sikeres vagy ismert polgármesternek kellett lenni a hatékony érdekérvényesítéshez. „Úgy voltam vele, hogy ha ez megváltozik – és ugye már lehetett látni, hogy kevés polgármester lesz az új közgyűlésben –, akkor mindenképpen itt van a helyem.”

A félelmei nagyrészt beigazolódtak: úgy látja, a jelenlegi testületben a polgármesterek kiesésével nagyon erősen megjelent az országos politika, ami elvitte a fókuszt a szakmai munkáról. „A fővárosi ügyekben az elmúlt másfél évben gyakorlatilag semmi sem történt szakmai alapon” – mondta. Szerinte inkább az „erősebb kutya…” elve érvényesül, és a szakmaiság látszata mögött valójában nincsen semmi: kizárólag olyan döntések születnek, amelyek a megfelelő erővel rendelkező frakciók országos politikai érdekeit tükrözik, nem pedig a város szükségleteit.

Kriszta úgy látja, a Fidesz tudatosan, lépésről lépésre tervezi csődbe vinni a fővárost, miközben igyekszik úgy alakítani a helyzetet, hogy ne lehessen egyértelműen rájuk fogni a felelősséget. Szerinte a kormánypárt jogi és pénzügyi eszközökkel, valamint a felelősség Tisza Pártra hárításával éri el ezt a célt. A Tiszáról azt mondja, ők a saját politikai ügyeiket próbálják artikulálni a közgyűlésben, miközben gyanakvásuk és ellenszenvük a régi ellenzéki pártokkal szemben odáig fajul, hogy már a döntéshozatalt és a közgyűlés munkáját is gátolják.

Suzinak a mostani az első ciklusa fővárosi képviselőként, de előzetesen nagyjából arra számított, amivel valóban szembesült: a közgyűlésnek már az elején sem volt pénze semmire. Azt viszont nem gondolta volna, hogy ennyire sokszor „a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntik”. Sajnálja, hogy olyan innovatív és szakmai egységeket számoltak fel, mint a Klímaügynökség vagy a Budapest Brand. Utóbbiról elismeri, hogy voltak benne politikai kifizetőhelyként használt pozíciók, de rengeteg szakember is dolgozott ott, és egy ilyen szervezeti egységre szerinte egy világvárosnak szüksége van.

Suzi a Tisza olyan javaslatairól sincs jó véleménnyel, mint például a pályáztatás nélküli, 30 millió forintos támogatás a Fonó Budai Zeneháznak, vagy a Budapest Showcase Hubnak. „A költségvetési vitában tényleg csak azt tudtam megkérdezni, hogy a Tisza erre készül kormányon is, hogy így osztogat majd forrásokat?” – idézi fel, hangsúlyozva, hogy ha egy politikus valamilyen területre forrást biztosítana, akkor átlátható, igazságos pályázati rendszerekre lenne szükség, nem pedig egyéni döntésekre.

Suzi és Kriszta egyaránt úgy látják, a Kutyapárt frakciójának fontos szerepe van a Közgyűlésben, mert egyedül ők képviselik azt a liberális attitűdöt, ami a budapesti polgárok többségét jellemzi. „Ebben a Közgyűlésben – ahogy feltehetően ’26-tól a Parlamentben sem – nincs erős képviselete annak a liberális attitűdnek, ami egyébként a budapesti polgárok 70%-át jellemzi. A szabad Budapest ügyeit – akár a Pride, akár a liberálisabb kábítószer-politika, akár az Ukrajnával kapcsolatos kiállás – a Közgyűlés többsége elutasítja.”

Azt is fontosnak tartják kiemelni, hogy nagyon sokat köszönhetnek a frakció mögött dolgozó háttércsapatnak. „Zseniális stáb vesz körül bennünket, akik óriási háttértudással rendelkeznek. Nagyon sokat segítenek abban, hogy képben legyünk a városházi történésekkel, ott vannak a költségvetési egyeztetéseken is, amelyekre nekem a polgármesteri feladataim mellett nem mindig van időm elmenni. Rengeteg háttéranyagot is írnak számunkra, szóval tényleg nagy hálával tartozunk nekik” – mondja Kriszta.

Suzi szerint az MKKP másfajta politikai kultúrát képvisel, ami fájóan hiányzik a magyar politikából. Példaként a karácsonyi ajándékozási javaslatot említi, amely megmutatta, hogy a folyamatosan egymást támadó politikusok is képesek a gesztusokra. „Ez azt mutatja meg, milyen lenne az a politikai kultúra, amire egyáltalán nincsen minta az elmúlt 20 évből, sem a Fideszben, sem pedig az ellenzéki oldalon” – mondja. Szerinte a politikai minta ma inkább az, hogy a másik javaslatát akkor is le kell szavazni, ha az jó, ők viszont elvi alapon döntenek.

Nagy hibának tartják azt is, hogy a fővárosi közösségi költségvetés évi 1 milliárd forintos keretösszegét Vitézy Dávid kezdeményezésére átcsoportositották olyan projektek tervezésére, amelyek csak a távoli jövőben valósulnak majd meg, ha egyáltalán.  „Én nem tudom, mi jön ki 1 milliárdból – lehet, hogy a tűzoltókészülékek éves felülvizsgálata –, de hogy ezért elvenni az emberektől azt, hogy valamit tényleg ők is tudjanak jelezni, hogy szerintük mivel kéne foglalkoznunk, azt nem értem.”

A közgyűlésben divatos felterjesztési javaslatok Suzi szerint többnyire csak politikai kiállások, amelyekről senki nem gondolja komolyan, hogy Orbán Viktor megfontolja őket. Ezzel szemben a saját, ebösszeírásról szóló javaslatát konkrét, mindenkit érintő önkormányzati ügynek tartja, aminek van értelme. Ezzel Kriszta is egyetért, hozzátéve, hogy a felterjesztés eredetileg pont az ilyen, önkormányzatokat érintő, de parlamenti hatáskörbe tartozó problémák jelzésére való, mint például a rossz társasházi törvény.

Kriszta szerint a pénzhiány miatt a közgyűlési munka nagyrészt látszattevékenység. Mivel a Főváros szabad forrásai a nullával egyenlőek, így sem fejlesztésre, de kisebb, a működés hatékonyságát segítő beavatkozásokra sincs pénz. Így az ezt célzó döntések is elmaradnak, nem lehet őket végrehajtani

Kriszta a képviselőség mellett a Pénzügyi és Közbeszerzési Bizottság elnökeként is dolgozik a Fővárosban. Az itt zajló munka szerinte nagyrészt rutin, a fontos döntések előkészítése a frakciók közötti egyeztetések hiánya miatt a hivatalban történik. Suzi az Emberi Erőforrások Bizottságának munkáját tartalmasabbnak érzi, a képviselők ott gyakran intézménylátogatások során ismerkednek a területtel, és elmondása szerint sikerült hatást gyakorolnia például kulturális pályázatokra és díjak odaítélésére is.

A Közgyűlés jövőjét illetően Kriszta rendkívül pesszimista, mivel már tavaly december 31-én is hajszálon múlt a főváros pénzügyi sorsa, és a 40 milliárdos hitelkeretből már februárra is csak 300 millió forint maradt. A kormány pedig a bírósági jogvédelem ellenére is rendszeresen leemeli a pénzt a Főváros számláiról.

Ugyanakkor Kriszta szerint nem önmagában a szolidaritási hozzájárulással van a baj, az önkormányzati rendszer működését és finanszírozását alapjaiban kellene átalakítani. Abban mindketten egyetértenek, hogy a mostani pénzügyi szabályozás, jogszabályi környezet mellett Budapestet nem lehet működtetni, ebben mindenképp változásnak kell lennie.

Láng Dávid

(Képek forrása: Budapest Városháza)