4színjáték teszt

Szokás mostanság mondogatni, hogy a játékfejlesztők már semmi újat nem tudnak villantani, és minden egyes friss cím csak tulajdonképpen sokadjára lehúzott rókabőr egy olyan csontról, amit egyébként is fényesre szopogatott már a játékipar. Csakhogy mióta van olyan, hogy független játékfejlesztés, újból belopózott a köztudatba az innováció, és az újítás fogalma. Erre mutatunk most tökéletes példát a 4 Szín Játék képében, ami nem csak forradalmasít mindent, amit eddig a videojátékokról tudtunk, hanem olyan többdimenzionális jelentéstartalmat hordoz, amit normális esetben csak a marihuana termesztők évi rendes kóstolós közgyűlésén tapasztalhatunk. Vagyis tapasztalhatnánk, ha lenne ilyen, és elmennénk.

Színek és formák

A játék alapötlete rendkívül egyszerű, a játékmenet pedig olyan gyorsan elsajátítható, hogy talán még Kósa Lajosnak is elsőre sikerülne, miután többször elmagyarázták neki. Adott négy szín, úgymint zöld, sárga, kék, piros, és adott egy többé-kevésbé homogén aszfaltfelület, amin határolóvonalak láthatóak. A játékos feladata mindössze annyi, hogy ezen vonalak által körbefogott területeket úgy fesse be a rendelkezésre álló négy színnel, hogy a szomszédos területek egyik se legyen azonos színű. Van kérdés? Ugye, hogy nincs! Az első néhány szint még igen egyszerű, hiszen mindössze néhány vonal szabdalja fel a játékteret, és csupán néhány kattintással máris roboghatunk a következő szintre, de ahogy haladunk előre, úgy lesz egyre nehezebb a feladat. Hogy van-e tökéletes taktika? Nos, erre legalább olyan nehéz a válasz, mint arra, hogy Luke hogyan élte túl azt a néhány évtizednyi önkéntes száműzetést a 300 négyzetméteres szigeten, ahol maximum füvet ehetett sziklával, és kecskék társaságát élvezhette.

Nincsen móka következmények nélkül

A játék nagyon ügyesen alkalmazza a jutalmazás és büntetés rendszerét, ami azt jelenti, hogy ahányszor sikerül egy szintet teljesítenünk, annyiszor történik valami jó a világban. Valakinek pénzt hoz a postás, valakinek aláírják a kegyelmi kérvényét, valakiből államtitkár lesz, valaki éppen nem fogad el 5 millió forintnyi alkotmányos költséget, és még hosszasan sorolhatnánk. Ugyanakkor azok, akik feladják az adott szintet, keservesebben bűnhődnek, mint Prométeusz, aki egyébként az alkoholisták között örökös bajnok lett volna, hiszen a mája, melyet minden nap csipkésre szaggatott egy ragadozó szárnyas, másnap reggelre teljes egészségben pompázott. Aki feladja a 4 Szín Játék bármely szintjét, és úgy dönt, hogy inkább újrakezdi, jó ha tisztában van vele, hogy a következmények legalább olyan komolyak, mint Charles Bronson az 1974-ben bemutatott Bosszúvágy című filmben, amikor már azért is hasba lőtt valakit, amiért az a metrón szétszakította az újságját (oké, késsel, de akkor is). Tehát ha valaki végső kétségbeesésében úgy dönt, hogy nyom egy restartot tudnia kell, hogy a negatív következmények rendkívül szerteágazóak, és az a minimum, hogy mehet vissza a balettbe ugrálni.

Nézzünk csak a dolgok mögé!

Azt lehet mondani, hogy a 4 Szín Játék nem több, mint egy pár percig szórakoztató logikai játék, de ha így gondoljuk, baromira nincs igazunk, és jobb is, ha koponyánkat kopaszra borotváljuk, és tar fejünkre homokot szórunk, hiszen a játék olyan mértékű többletjelentést hordoz magában, ami előtt még Oravecz Nóra galaktikus méretekben egyedülálló aranyköpései is vigyázzmenetet vágnának le. Hiszen bontsuk csak alkotóelemeire a játék főgg jellegzetességeit. Egyrészt ott van az, hogy két egyforma szín nem lehet egymás mellett, ami egyértelműen annak az analógiája, hogy ember embernek farkasa. Senki nem tűri meg maga mellett a konkurenciát, ami ugyanazt kínálja mint ő, és előbb-utóbb ebből komoly háborúskodás lesz. De ha két eltérő szín kerül szomszédságba, máris szent a béke, hiszen mint a mondás is tartja, az ellentétek vonzzák egymást, vagy ha másként akarunk fogalmazni, egyértelmű állásfoglalás amellett, hogy az embereket a különbözőség teszi egyedivé, tehát a másságot is el kell fogadni. Érdemes górcső alá venni azt a négy színt is, amit a játék kínál, mivel ott a zöld, ami leginkább az ufó hívők lázálomszerű sztorijaiban bukkan fel úgy, hogy „kis zöld emberkék”. Ez egyértelmű utalás arra, hogy a játék készítői szerint a végtelen világűrben kizárt, hogy egyedül lennénk, még akkor is, ha egyébként a földönkívüliek – ha csepp eszük van – akkor sem jönnek ide, ha fizetünk nekik, mert még a végén fennakadnak a drótkerítésben. A sárga bár alapvetően pejoratív, mégis az ázsiai népek egy csoportját jellemzi, szimbolizálva azt az ősi és mély köteléket, ami a magyar nemzet és a kínai népköztársaság derék munkásőrei között van. A kék szín az éltető vízre utal, míg a piros a magyar nép vérzivataros századaira, amit oly szépen megénekelt nekünk a nemzeti himnuszt író Kölcsey is, aki a fél szemét már akkor is azokon tartotta, akik ki akarták zsebelni. Ma már sajnos mindkét szeme sem lenne elég arra, hogy a lopást megakadályozza, éppen ezért örülünk, hogy a Sződemeteren született költő, politikus és nyelvújító nem gondolta úgy, hogy 180 évig szeretne élni.

Többségben az erő

Végezetül ne felejtsük el megemlíteni azt az apróságot, hogy a 4 Szín Játék teljes mértékben eleget tesz a modern játékosok igényeinek, hiszen a színezgetés nem csak amolyan öncélú dolog, mint polgármesternek lenni az V. kerületben, hanem valódi közösségi jelleggel bír, hiszen teljesítményünk azonnal felkerül a legjobbak közé, már amennyiben vagyunk annyira profik, hogy legalább a 19. szintig el tudjunk jutni, ahol most éppen az Orbán Gecó (elhatárolódunk ettől) nevű felhasználó tanyázik 2.399.966 ponttal. De aki nem elégszik meg a legjobbak legaljával, annak nagyon fel kell kötnie a nemzeti együttműködés rendszerét, mert az első helyen jelenleg Orb tanyázik, nem kevesebb, mint 1.000.000.000. (egymilliárd) ponttal. Zárójelben szeretnének megjegyezni, hogy ennyi pontot egyébként nem lehet elérni saját lábon állva, tehát valami másnak kell lennie a háttérben.

Jó szórakozást kívánunk!

Komment!