Ganümédeszen Innen – Űrkukker Alapismeretek

Az ikonikus elnevezésű 2020-as évben (legalábbis: a Gergely naptár szerint) a Kétfarkú Népfőiskola egy élményalapú csillagászati eseménnyel startolt. Előadónk Lisovszki Sándor volt, aki amellett, hogy a Rózsa Sándor Köszpénz Tékozló Alapunk pályázója, önszorgalomból figyeli a csillagokat, és a Solarpod podcast-ot vezeti a témában. Mindannyiunk- és saját maradék pénzét arra fordítja, hogy távcsöveket vesz gyerekeknek, akiket ezután méginkább beszippant a sötét anyag. (Bár ez pont egy olyan anyagfajta, amit semmilyen csillagászati műszerrel nem tudnak közvetlenül kimutatni, viszont így nincs politikai háttérsugárzása sem.)

A Kutyiszonda legfrissebb felvételei Naprendszerünk bolygóiról. Lépték: nyolcvanháromegészhat ingyensörhabfényév.

Az előadás végére az előadás elkezdésének nem titkolt célja lett, hogy a résztvevőkből intergalaktikus szakpolitikai szaktanácsadó szakemberi szakcsapatot szakajtsunk. Ennek érdekében mindenki figyelmét előre megköszöntük. (Erről nincs fotó, pedig tapsoltak.)

A képeken megfigyelhető a résztvevők fokozatos okosodása. Itt még nem mindenki tudta, hogy a szökési sebesség 11 km / másodperc. Bár később ezt is megtudták, azért a legtöbben az előadás végéig maradtak.

Főelőadónk, Sándor lelkesedése felért egy ősrobbanással!

Főleg, amikor a résztvevők kérésére beüzemelte a magával hozott űrkukkert. A világtörténelemben először fordult elő, hogy a csillagászat iránt érdeklődők az univerzum csodáit egy VIII. kerületi pince kellős közepéből figyelhették meg!

Miután az egyik résztvevő szóvá tette, hogy ő sosem értette, önkormányzatilag miért nem összeegyeztethető a kvantumelmélet az általános relativitáselmélettel, hirtelen kiderült Péterről, az inkognitóban jelenlévő ganümédeszi kémről, hogy ért az asztrofizikához. Így innentől neki is mesélnie kellett.

Ettől kezdve nem volt megállás: szédülve sodródtunk az asztrocunamiban! Képzeletünkben neutroncsillagok magisztrális ütközésétől reszkettek fülcimpáink, galaxisunk polipkarjai megelevenedve nyúltak elménk után, – merthogy mi ilyen küllős spirálgalaxisban élünk, ám! – nem tudtuk eldönteni, hogy a délebéd kései metabolikus következménye, vagy a legközelebbi feketelyuk eszeveszett forgása okozza enyhe émelygésünket… mígnem arra eszméltünk, hogy egy négydimenziós labdának a háromdimenziós felületén éljük űrszatírába illő, alig egy szempillantás óta kezdődött életünket.

Bár halovány wikipédikus emlékezetünkben a Mars és a Vénusz, valamint a Plútó és a Ganümédesz kísértetiesen hasonlítanak egymásra, ráadásul, mint kiderült, a Föld sem az egyetlen kék bolygó: a résztvevőknek mégis sikerült beazonosítani az égitesteket.

Naés ekkor ütött be a kijózanító csalódás! Az még hagyján, hogy a sör-, és a bolygók színe nem látszik a hagyományos, kezdő távcsöveken keresztül, csupán fénylő pontokként hozzák őket közelebb a rafináltan metszett lencsék. Azt viszont, hogy az időutazást éhező és a teleportkaput szomjazó szavazóink számára ezirányban tett ígéreteink nem csak ígéretek ezentúl, hanem a megvalósíthatóság elméletét is magukban hordozzák… na, ezt már nehezebb lesz feldolgozni így, az országgyűlési választások közeledtével!

Mivel az alábbi személyek valamelyike jegyzőkönyvbe vette, kénytelenek vagyunk leközölni a teleport kapu készítésének menetét:

– Ókori germántürk teleportkapu recept –

Hozzávalók:

5 szál cigaretta
2 ek fahéj
4 közepes méretű tacskó
1 db 100 millió fényév hosszúságú cső
1 szépséges szűz hajadon kisujjkörme alatt 3 hét után felhalmozódó piszok.

Elkészítés:

A tacskókat etessük meg, és helyezzük el biztonságos távolságban. Például egy másik bolygón. Ezután, amennyiben a szépséges hajadon valóban három hete nem mosott kezet, szólítsuk fel, hogy tegye ezt meg! ¤A cigaretták említése valószínűleg egy vallási skizma okozta ókori sajtóhiba folyománya, így a 21. századi szent-tech fejlődése következtében mára már figyelmen kívűl hagyható (¤az ókori szerk.) (janem, bocs, az lehetetlen: a jelenkori szerk.) (basszus, de ha létezik az időutazás, akkor lehet, hogy mégis lehetséges! az ókori szerk.) (váváá… neszopass, te nem tudhatod, hogy az ókorban élsz, amikor az ókorban élsz! a jelenkori szerk.) (mi, azt nem te írtad? az ókori szerk.) (már hogyan írhattam volna én, amikor te voltál előbb? a jelenkori szerk.) (dehát, ember, most olvasom, hogy ókor, te írtad, ne tagadd már le, ember! az ókori szerk.) (de én ezt a jelenkorban írom, ember!! a jelenkori szerk.) (dehát én is, ember!!! az ókori szerk.) (de vávávááá… most akkor én tudom tőled, hogy mit írsz az ókori jelenkorban, vagy te tudod tőlem, hogy én mit írok a jelenkori ókorban, vagy én tudom tőled, hogy én mit írok… írtam… írnék… fogok… fognék… ?? a jele… az ó… a szer…) (akkor most te vagyok én?) (nem!! én vagyok én!) (dehogyis, én én vagyok!) (igen!) (nem!) (áááááá!!!!) (áááááááá!!!) (ááááááá!!!!) (áááááááááá!!!!!) … … .. .. . .

Ha idáig mindennel elkészültünk, szórjuk meg a csövet a fahéjjal (ízlés szerint), majd a hossztengelye mentén hozzuk forgásba, egészen pontosan addig, amíg fél fénysebességnyire nem gyorsul. Kész a teleportkapu!

Sajnos az emberek nem élik túl az utazást.

Ő sem.

A párt viszont életben marad, hiszen nem kell ígéretek betartásával túllépnie önazonosságán. Hurrá (a szerk.)

Epilógus, amelyben megköszönjük az Attention-nek a hely biztosítását! Továbbra is mindenféle jó programokkal várnak titeket itt: http://attentionklub.hu/

Köszönjük az előadást Lisovszki Sándornak, és a spontán becsatlakozó Hauszknecht Péternek! Nektek, kedves résztvevők pedig köszönjük a megtisztelő, és az előadókat megtámogató figyelmet!

Komment!