A pénzügyi alapoktól a nyugdíjtervezésig: minden, amit tudnod kellene, de soha nem merted megkérdezni

A Kétfarkú Kutya Népfőiskola budapesti eseményén Szundy Zsolt közgazdász adott elő a legfontosabb pénzügyi alapismeretekről, az azzal kapcsolatos intézményekről, különböző pénzügyi termékekről, azok előnyeiről, illetve hátrányairól.

Az előadás második felében a résztvevőkkel közösen néztük át a pénzügyi tervezés alapjait és módszereit egy esettanulmány segítségével, valamint a résztvevők személyes tapasztalatain, konkrét feladatokon keresztül. Az előadást Pilihaci Oscar moderálta, az élő közvetítésért külön köszönet Hellner Balázsnak, a helyszínért pedig a Lost in Budapest Bar-nak!

AZ ELŐADÓRÓL Szundy Zsolt 2008 környékén döbbent rá, hogy a társadalom számára milyen nagy szükség lenne objektív, informatív képzésekre a legfontosabb pénzügyi alapismeretekről, mivel a témával kapcsolatban rengeteg tévhit kering. A magyar társadalom a rendszerváltás során olyan gazdasági rendszerváltozást tapasztalt meg, amire nem volt felkészülve. Talán ennek a sokknak is köszönhető, hogy a legtöbb ember azt hangoztatja, nem érdeklik őket a pénzügyek. Ezek az emberek vélhetően nem mondanak igazat, vagy ha mégis, akkor tulajdonképpen nem szeretnének tisztában lenni a túlélés alapvető eszközével. Az előadássorozat célja, hogy az átlagpolgárokat tudatosabb pénzügyi szereplővé nevelje. Irányt mutat a közgazdasági alapismeretek dzsungelében, mindezt közérthetően megfogalmazva.

A pénz rövid története

Amikor a civilizáció elérte azt a fejlettségi szintet, hogy az ember kereskedni kezdett társaival, ezeket az üzleteket még a cserekereskedelem jellemezte. Később elkezdtek különböző értékmérőket alkalmazni, például különleges fémtárgyakkal és kagylókkal kereskedtek. Az első pénzérmék Kis-Ázsiából származnak, az időszámításunk előtti 7. században terjedtek el a területen. Papírpénz formában először Kínában jelentek meg fizetőeszközök az időszámítás szerinti 11. században, azonban Európában csak a 17. század környékén kezdték el használni. Az első pénzváltók a 13-14. században nyíltak, ezek hálózatba szerveződtek, és lehetővé tették, hogy a kereskedők, nemesek vagy mesteremberek az egyik városban kapott kötelezvényeikkel más városokban is hozzájuthassanak a pénzükhöz. A fejlődés következő foka a Western Unionhoz köthető, ez az első elektronikus pénztovábbítás (távirati formában), melyre 1860-ban került sor.

Az első bankkártya is az Egyesült Államokban jelent meg 1946-ban, azonban tömegesen csak az 1960-70-es években terjedt el a hitelkártyákkal együtt. A mobiltelefonos fizetés a 2000-es években jelent meg, majd ezt követték 2010 után az érintés nélküli technológiák. Mindez tovább gyorsította a kereskedelmi folyamatokat, illetve növelte azok hatékonyságát. A bitcoin, azaz a decentralizált valuta/virtuális fizetőeszköz megjelenése 2009-hez köthető, de ezt a technológiát Zsolt zsákutcának tartja.

Fedezet szempontjából is változásokon ment keresztül a pénz, a korábbi nemesfém alapú rendszer 1946-ban megszűnt. Manapság a bankban található pénznek csak kis része van forgalomban papírpénz formájában, a jegybankok által tartalékként tárolt nemesfém pedig még kevesebb.

Alapfogalmak

Ahhoz, hogy megtanulhassunk felelősségteljesebben bánni a pénzünkkel, tisztában kell lennünk néhány alapfogalommal, a gazdaság működésének alapjaival:

• A pénz időértéke azt jelenti, hogy egy forint ma többet ér, mint holnap.  Ezt megfordítva, a gazdasági szereplők lemondanak pénzük jelen pillanatban való felhasználásáról, a jövőbeli többlethaszon reményében.
• A kamat az a pénzmennyiség, amellyel a pénz egy adott időtartam alatt növekszik, a kamatláb pedig az egységnyi pénzösszeg egységnyi időtartamra vonatkozó kamatának a mértéke százalékos formában.

• Ha egy teljes kamatozási időszak lejárta után továbbra is a bankban hagyjuk a pénzünket, akkor ezt követően már a kamatra is jár kamat, ha úgy tetszik, exponenciális növekedés tapasztalható – ez a „kamatos kamat” jelensége.
• A kockázat mértéke egy ügylet sikerének a valószínűségét jelzi, azaz a nagyobb kockázat kisebb megvalósulási esélyt jelent.
• A hozam az elérhető nyereség nagyságát takarja. A kockázat és hozam között alapesetben egyenes arányosság áll fenn, tehát minél kockázatosabb az adott üzlet, annál magasabb a hozamelvárás. Természetesen a valóságban ettől eltérhetnek egyes befektetések, mert a piacok sem működnek tökéletesen, és a kockázatok egy részét is lehet szubjektíven értékelni. Azonban azt nagyon fontos megjegyezni, hogy ha egy ügylet túl szépen hangzik ahhoz, hogy igaz legyen, akkor jó eséllyel az is.

• Az infláció tartós árszínvonal-emelkedést jelent, mely az egységnyi pénz elértéktelenedését jelzi. Tulajdonképpen egy logikus folyamat, hiszen a megtermelt javak összessége állandóan nő, ezt egy állandó készpénzállomány elvileg nem tudná hatékonyan lefedezni. Az ellentétes jelenség, a defláció a gazdaságban viszonylag ritka, azt jelenti, hogy “megfordul” a pénz időértéke, és a pénz a jövőben várhatóan többet fog érni, mint jelenleg. Ilyenkor megtartják a piaci szereplők, így a pénz körforgása leállhat, ám ennek megvalósulása nehezen elképzelhető, hiszen az alapvető szükségleteket így is ki kell elégíteni, ez pedig már húzza magával a többi szükséglet keresletét is. 

A pénzügyi rendszer intézményei

A bank olyan intézmény, amely betéteket gyűjt és kölcsönöket ad. Azért hiteleznek “drágán”, mert egyrészt a tulajdonosok érdekeit nézik, ezért profitra szeretnének szert tenni, másrészt a betétesek érdekeit nézik, hiszen az ő pénzüket helyezik ki hitelként, el kell tudniuk számolni feléjük.

A takarékszövetkezet a bankhoz képest egy szűkített jogosítványokkal, és alacsonyabb alaptőke-követelménnyel rendelkező pénzintézet.

A bankok pénzgyűjtő tevékenységüket betétek révén végzik. A betétesek elhelyezik pénzüket a bankban, ami után meghatározott feltételek szerint kamatot kapnak, illetve nagyrészt biztonságban tudhatják azt. A kamat a bank tevékenységéből származó profit ügyfeleket illető része. 

Egy hasznos betéti konstrukció, a tartós befektetési szerződés keretein belül például 3-5 éves megtakarításra biztosít adókedvezményt vagy adómentességet az állam. Az alapesetben 20%-os árfolyamnyereség-adó helyett három év után már csak 10%-ot kell fizetni, öt év után pedig már a teljes hozam adómentes. 

Kölcsönök formájában a bank az összegyűjtött betéteket kihelyezi az arra igényt tartó, és a feltételeknek megfelelő ügyfeleknek. A hitelezéskor a bank mindig saját, hosszú távú fennmaradásának érdekeit nézi, ezáltal a tulajdonosok és betétesek érdekeinek megfelelően jár el. A bank kockázatkerülő és profitorientált viselkedése nem tekinthető öncélúnak.

Jelzálogkölcsön esetében a bank biztosítékot kér a hitelfelvevőtől, hogy fedezze kockázatát. Ez a fedezet leggyakrabban valamilyen ingatlant jelent, melyre a pénzintézet jelzálogot jegyeztet be a földhivatalnál. Ennek értelmében a hitelfelvevő fizetésképtelensége esetén a zálogtárgy tulajdonjoga a kedvezményezettre száll át. Elterjedt tévhit, hogy a banknak érdekében áll a hitel bedőlése, hiszen így ráteheti a kezét a hitelfelvevő ingatlanára. De a bank nem ingatlanforgalmazó, tehát ezeket az ingatlanokat csak jelentős költséggel, lassan, és gyakran áron alul tudja értékesíteni, így a kihelyezett tőkének csak kis részét nyerik vissza. A hitelfelvételnél tehát az ügyfelek részletes átvilágítása ezzel magyarázható, a bank azért gyűjt össze minden lehetséges pénzügyi információt ügyfeleiről, hogy a saját kockázatát minimalizálja.

Hitelfelvétel esetén nem árt tisztában lenni a teljes hiteldíj-mutató, azaz a THM mértékével, mely megmutatja, hogy egy év alatt a hitelösszeg hány százalékát teszik ki a kamat és egyéb költségek. 

Az adósságfék-szabálynak köszönhetően a hitelek jövedelemarányos törlesztőrészlet (JTM) mutatója, tehát a törlesztőrészletek, melyek bizonyos anyagi helyzettel rendelkező háztartások rendelkeznek, nem haladhatják meg a háztartás bevételének egy bizonyos részét. A gyakorlatban az 500.000 Ft nettó jövedelemnél kevesebb bevétellel rendelkező háztartásoknál ez a jövedelem 50%-át jelenti, míg az említett összegnél magasabb jövedelemmel rendelkező háztartásoknál 60%-ot (ez 2023. július 1-től 600.000 Ft-ra emelkedik). Ez szintén korlátozás, azonban a hitelfelvevők érdekében vezették be.

A kamatperiódus a futamidőn belül egy olyan időszak, amely alatt a kamat mértéke állandó. A hosszabb kamatperiódus előnye, hogy a hitel törlesztése hosszú távon kiszámítható, hátránya, hogy drágább a „gyakran változó” kamathoz képest, ugyanis a kamatkockázat egy részét a hitelező átvállalja. Mára a nagyon rövid kamatperiódusok gyakorlatilag megszűntek, mert az ilyen hitelek nagyobb kockázatot jelentettek.

A minősített fogyasztóbarát lakáshitel fogalmát az MNB 2017-ben vezette be, egyfajta „minőségbiztosítási gyorstesztként”. Lényege, hogy egységes feltételrendszernek kell megfelelni (minimum 5 éves kamatperiódus, maximált díjak és rövid határidők), és csakis a feltételeknek megfelelő hiteleket lehet „minősített fogyasztóbarát lakáshitelnek” nevezni.

A bankok tevékenységét számos egyéb szolgáltatás teszi teljessé: pénzügyi tranzakciók (pl.: átutalások), deviza-kereskedelem, bankkártya, vállalatoknak ezen felül bankgarancia vállalása, letétkezelés, értékpapír-kibocsátás. 

A biztosítók meghatározott díjért cserébe, kompenzáció formájában nyújtanak fedezetet bizonyos veszteségekből vagy sérülésekből eredő károkra. A biztosító kockázatközösségbe szervezi a biztosított ügyfeleket, így teszi lehetővé a károsultak kompenzációját. Három fő komponenssel rendelkezik egy biztosítás: 

• A biztosítási díj megmutatja, mennyit kell befizetnünk, hogy megkapjuk a szolgáltatást.
• A biztosítási összeghatár mutatja, hogy milyen összegig kompenzál minket a biztosító.
• Az önrész pedig az az összeg, amit nem minden biztosítás esetében kell kifizetni, azonban a biztosító számára kockázatcsökkentő hatással bír, ezáltal a biztosítási díj értelemszerűen lecsökken (a logika egyszerű: egy bizonyos, gyakori összeghatár alatt nem kártalanít a biztosító, ezáltal a ritkább, nagyobb káresemények fedezete olcsóbbá válik a kockázatközösség számára).

A 2008-as válság előtt igen népszerűek voltak az ún. befektetési egységekhez kötött (unit-linked) életbiztosítások, melyek lényege, hogy egy hagyományos életbiztosítás mellett a befizetett díjat az ügyfél által meghatározott értékpapír-portfólióba fekteti a biztosító. Előnye az éves befizetésekre érvényesíthető 20% adókedvezmény, hátránya a magas költségszint és az igen magas kockázat volt. Mondhatnánk, csak azoknak lehetett nyugodt szívvel ajánlani, akik értenek az értékpapír-piacokhoz, azonban az ő számukra sokkal olcsóbb értékpapír-számlát vezetni. Ez a konstrukció napjainkban a nyugdíjbiztosítás formájában él tovább.  Az MNB ezeknél a termékeknél bevezette a teljes költségmutató (TKM) fogalmát, melynek “célja a biztosítási piac iránti fogyasztói bizalom erősítése és fenntartása”. Az egységes mutató a befektetési egységekhez kötött (unit-linked) élet-és nyugdíjbiztosítások költség szempontú összehasonlítását segíti elő.

Egyéb szakosított hitelintézetek

Magyarországon léteznek speciális hitelintézetek, az ezen számlákon tartott pénzt az ügyfelek kizárólag törvényben meghatározott célokra használhatják fel. Ezért cserébe az államtól adókedvezményben, a pénztártól pedig hozamban részesülnek. A számlák egyenlege nyomon követhető, személyre szóló és örökölhető.

A lakástakarék-pénztár kifejezetten lakáscélú megtakarítások kezelésére jött létre, melyet magánszemélyek és társasházak is igénybe vehetnek. Előnye, hogy kiszámítható és fix kamatozású (3.9%-os) kölcsönt tud nyújtani, hátránya pedig az alacsony pénztári kamat. A fix állami támogatás 2018 októberében megszűnt, ezzel a konstrukció népszerűsége erősen lecsökkent, különösen a 2022-ig tartó, rendkívül alacsony kamatkörnyezetben.

Az egészségpénztár egészségügyi és egészségmegőrzéssel kapcsolatos kiadások finanszírozására alkalmas. A pénztár nyújtotta szolgáltatásokat a számlatulajdonos és  közvetlen családtagjai is felhasználhatják a magánorvosi ellátásban, szemüveg és kontaktlencse vásárlásakor, lehet sportszereket vásárolni belőle (a sportruházat kivételével), illetve gluténérzékenyek gluténmentes élelmiszereket is elszámolhatnak. Kevésbé ismert lehetőség a táppénz-kiegészítés: betegség esetén egy munkáltatói igazolást beküldve, a pénztár kiegészíti a betegállományban töltött napokra kapott táppénz összegét a fizetés 100%-ára (a táppénz a jövedelem 60%/a). Az egészségpénztárnál 20% adókedvezmény érvényesíthető a tárgyévi befizetésekre, maximum 150 ezer forint.

Az önsegélyező pénztár olyan jelentősebb életeseményeknél nyújt támogatást, mint a várandósság, beiskolázás, vagy egy temetés. Igényelhető továbbá munkanélküliség, rokkantság esetén is, sőt, közüzemi díjak vagy hiteltörlesztés támogatására. Az adókedvezmény itt is évi 20%, maximum 150 ezer Ft.

Amit a nyugdíjrendszerről tudni kell

A nyugdíjpénztár megismeréséhez először a nyugdíjrendszer működését kell megérteni. A rendszerváltás előtt Magyarországon ún. felosztó-kirovó rendszer működött. A modell lényege, hogy a folyó befizetésekből finanszírozzák a folyó kiadásokat, ami olyan társadalmakban működik olajozottan, ahol sok fiatal és kevés időskorú található.

A KSH honlapján megtalálható interaktív korfa kiválóan megmutatja, hogy míg 1950-ben karácsonyfa-szerű formát öltött, tehát sok fiatal volt, akik tudták fedezni a kisebb létszámú idős korosztály nyugdíját, addig ugyanez a korfa 2020-ban már sokkal hordószerűbb, mivel egyre kevesebb fiatal születik, a korábban nagy létszámú fiatalság pedig megöregszik és egyre tovább él, tehát egyre nagyobb a nyugdíjasok száma.

2050-re az egyébként is alig 7,5 milliósra becsült magyar lakosság jelentős hányadát a 60-70 év felettiek teszik majd ki. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a fiatalok a tanulás miatt egyre tovább inaktívak, egyre később lépnek be a munkaerő-piacra, míg az idősek a technológia fejlődésével egyre tovább élnek, tehát ez a rendszer fenntarthatatlan.

A tőkefedezeti rendszer 1996-2011 között élt Magyarországon, ennek lényege, hogy a befolyt járulékok egy része még a régi felosztó-kirovó rendszert finanszírozta, másik része azonban magánnyugdíj-pénztárak tőkealapjaiba került, hogy a jövőbeli nyugdíjakat majd ezek hozamaiból fizessék. 

Ebből a rendszerből csak az önkéntes nyugdíjpénztár maradt fenn, amibe a munkavállalók saját jövedelmükből fizethetnek pénzt. A nyugdíjpénztárak különböző alapokba fektetik a pénzt, melynek hozamát egyéni számlákon írják jóvá. 20% adókedvezmény érvényesíthető a tárgyévi befizetésekre (évente maximum 150 ezer Ft értékben), és kizárólag a nyugdíjkorhatár elérése után folyósítható. 10 év után már ki lehet vonni pénzt a nyugdíjpénztárból, ekkor a hozam adómentes, a tőke viszont SZJA- és SZOCHO-köteles. A korhatár elérése után felvehető egy összegben (ez esetben szintén SZJA-köteles), vagy havi járadékként, utóbbi esetben mentesülünk az adó alól.

Az önkéntes nyugdíjpénztáraknál általában három portfólió közül lehet választani. A klasszikus portfóliókban alacsony kockázatú és alacsony hozamú befektetések vannak (például állampapírok). A növekedési portfólióban a részvényeknek van nagyobb súlya, melyekkel kimagasló hozamokat lehet elérni, azonban ezt magasabb kockázat mellett. A kettő között pedig kialakítanak egy “középutas”, ún. kiegyensúlyozott portfóliót. Fiatalabbaknak javasolható a kockázatosabb, de magasabb hozamú portfólió, hiszen egy esetleges válság után még lesz ideje a piacnak korrigálni. Ahogy közeledik a nyugdíjkorhatár, érdemes biztonságosabb eszközállományra váltani, ellenkező esetben komoly veszteségeket könyvelhetünk el pont akkor, amikor elkezdik a nyugdíjunkat folyósítani.

Pénzügyi piacok

Számos olyan része van a pénzügyi rendszernek, ami a hétköznapi ember számára kevésbé látható, de óriási hatással vannak a gazdaságra. A bankközi piacokon jegybankok és kereskedelmi bankok kereskednek különböző devizákkal, hitelekkel és más, komplex termékekkel. Az árutőzsdén energiahordozók, nyersanyagok cserélnek gazdát nagy tételben, míg az értéktőzsdén értékpapírokba (főleg részvényekbe, kötvényekbe, sőt ezek absztrakt kombinációiba) fektethetünk be.

A kötvények úgynevezett hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, melyek keretében az állam, vagy egy nagyobb vállalat vállalja, hogy fix időtartamon keresztül rendszeresen kamatot fizet a kötvény birtokosának, lejáratkor pedig az egészet névértéken visszavásárolja.

A részvények tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírok, azaz birtokosuk egy vállalkozásban szerez tulajdonrészt, a vállalat hasznából pedig ennek a tulajdonrésznek arányában, osztalék formájában részesül. 

Pénzügyi tervezés

A Telexen 2023 februárjában megjelent cikk szerint a válaszadók 35%-a kevesebb, mint egy hónapra elegendő pénzzel, 29%-a pontosan egy hónapra elegendő megtakarítással, 19%-a pedig legfeljebb 3 hónapra elegendő pénzzel rendelkezett. Ez azt jelenti, hogy a társadalom 83%-ának kevesebb, mint 3 havi tartaléka van.

Zsolt véleménye szerint 3-6 hónapra elegendő tartalékkal mindig kellene rendelkezni, hogy anyagi szempontból biztonságban éljünk, de ezek szerint a lakosságnak csupán 17%-a engedheti meg ezt a „luxust”. Fix jövedelemmel nem rendelkezők (vállalkozók, szabadúszók) pedig jobb, ha 9-12 hónappal kalkulálnak.

Pénzügyi tervezéskor tisztában kell lennünk a céljainkkal, a lehetőségeinkkel, és a különböző eszközökkel, amelyek segítségével megvalósíthatjuk ezeket a célokat. Ezek a célok lehetnek rövidtávúak (tartalékképzés), középtávúak (például ha autóra, utazásra, vagy továbbtanulásra szeretnénk spórolni), vagy hosszú távúak (ide tartozik a lakásvásárlás és a nyugdíjra való megtakarítás).

A célok elérésére alapvetően két lehetőségünk van: bevételeink növelése, vagy a kiadásaink csökkentése. Bizonyos indokolt esetekben van egy harmadik lehetőség is: külső forrás bevonása, tehát kölcsön felvétele (származzon az családtagtól vagy hitelintézettől). Ez utóbbi esetben mindig tartsuk szem előtt a megtérülés szempontját. Ha az a valami, amit hitelből finanszírozunk, nem növeli a bevételeinket, vagy nem csökkenti a kiadásainkat, akkor a hitelfelvétel nem indokolt.

A fenti célok elérését és a döntések meghozatalát segíti elő a költségnyilvántartás és a részletes költségterv. Zsolt azért ajánlja, hogy jegyezzünk fel forintra pontosan minden egyes tranzakciót, mert a becslések és kerekítések igen nagy eltéréseket okozhatnak. A folyamatos feljegyzésekre számos lehetőség áll rendelkezésünkre, letölthetjük bankkivonatainkat, elrakhatjuk a kapott nyugtákat, a legapróbb kiadásokat pedig érdemes azonnal felírni, hogy ne felejtsük el. Ezek nagy fegyelmet igényelnek, azonban hosszú távon nagyon kifizetődő tud lenni.

A tudatos pénzügyi tervezést bármikor el lehet kezdeni, de talán a legjobb időpont akkor van, amikor elkezdjük az önálló életünket. Az átlagköltéseinket kell leggyakrabban figyelemmel követni, erre rengeteg alkalmazás létezik. Sok spórolásra alkalmazható app még az inflációval is számol pénzügyeink elemzésekor. Célszerű ún. „cash-flow” tervet felállítani, azaz folyamatosan figyelni pénzünk mozgását és annak ütemét. Amennyiben bevételeink és kiadásaink görgetett egyenlege pozitív, megnyugodhatunk, ha viszont negatív, akkor változtatni kell.

Rengeteg alkalmazás létezik pénzügyi tervezésre, hiteltörlesztés-számolásra, melyeket érdemes használni. A kölcsönöket célszerű úgy menedzselni, hogy a legmagasabb kamattal rendelkezőt próbáljuk a legrövidebb idő alatt törleszteni. Leginkább akkor érdemes hitelt felvennünk, amennyiben az bármilyen formában nagy eséllyel megtérül a jövőben. A hitelfelvételt mindig érdemes jól átgondolni, de amennyiben átgondoltan, fegyelmezetten vágunk bele, nem érhet minket kellemetlen meglepetés.

Ahhoz, hogy sikeresek legyünk a pénzügyekben, szükségünk lesz egy nagy adag fegyelemre, hogy tényleg a terveinknek megfelelően költekezzünk, és hogy módszeresen mérjük a saját pénzügyi “teljesítményünket”. A türelem rózsát terem – ha elkezdünk tudatosan tervezni, nem leszünk két hónap alatt milliárdosok, de ha nem ijedünk meg az évtizedes távlatoktól, akkor biztosan eredményesek leszünk.

A szkepticizmus szintén jól tud jönni: ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor az valószínűleg az is. Piramisjátékok, álbrókerek, autónepperek, ingatlanos csalók, kriptodeviza-influencerek mind azt akarják velünk elhitetni, hogy villámgyorsan, kockázat nélkül, óriási haszonra lehet szert tenni, “meg lehet verni a rendszert”, azonban ez nem igaz. Ha nagy a haszon, nagy a kockázat is. Bejöhet, de nagyobb az esélye, hogy nem fog. Mindenkinek szíve joga, ha kockáztatja a saját pénzét, de mindig csak annyit kockáztasson, amennyit megengedhet, hogy elveszítsen.

Fontos az objektivitás is. Fel kell állítanunk egy elfogadható tervet, ami ne legyen se túl optimista, se túl pesszimista. És végül jó, ha rugalmasan kezeljük az egész tervezést. Ismerjük be, ha valami nem úgy alakult, mint ahogy szerettük volna, hogy tudjunk és merjünk változtatni.

A folyamatoptimalizáló ciklus 4 lépésből áll:

• Az első lépés a tervezés, ami nagyjából a fent leírtakat takarja (célok, lehetőségek meghatározása, eszközök megválasztása). 
• A második lépés a szervezés. Új munkahelyet keresünk, megnyitjuk az önkéntes nyugdíjpénztárat, megcsináljuk az excelt.
• A kivitelezés az, amikor vezetjük a költségeinket, nyomon követjük a megtakarításainkat, nem isszuk meg a mégegysört.
• A visszacsatolás pedig az a folyamat, mikor visszatekintünk az eltelt időszakban a működésünkre, levonjuk a tanulságokat, meggyőződünk róla, hogy sikeresen végrehajtottuk terveinket. Ha valamit tudnánk jobban csinálni, legközelebb jobban fogjuk csinálni.

Legvégül pedig soha ne felejtsük el, hogy a pénz csak eszköz, nem maga a cél.

A Kétfarkú Kutya Népfőiskola további előadásait pedig ide kattintva nézheted meg, a jövőbeliekről pedig itt találsz infókat.