„Magyarországon folyamatosan az abnormálisnak tűnő dolgok normalizálása zajlik” – Ligeti Miklós előadása a hazai korrupcióról

Március 13-án Korrupció és védekezés: eltűnő pénzek nyomában címmel Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója tartott előadást Érden, a Kétfarkú Kutya Népfőiskola keretében. Ebben a cikkben összefoglaljuk a legfontosabb megállapításokat, de érdemes megnézni a teljes felvételt.

A Transparency International Magyarország bemutatása

A Transparency International (továbbiakban TI) több mint száz országban franchise módon működő társadalmi szervezet, melyet Peter Eigen – a Világbank korábbi elnöke – alapított 1983-ban Németországban. A magyar szervezetet alapítványi formában 2006-ban jegyezték be. A franchise hálózatnak, a civil jellegnek köszönhetően ez egy individuális hálózat, nincsenek központi források, nem úgy működik, mint egy multinacionális vállalat, ezért az egyes országokban különböző formában működő szervezeteknek kell megtermelniük saját működési költségüket.

A TI Magyarország – a hatalom megnevezésével élve „külföldről finanszírozott szervezet” – egy 6 fős szervezet, amely évente 120-150 millió Ft-ból gazdálkodik, havi bruttó rezsiköltsége 6 millió Ft, amit nagyon nehéz kigazdálkodnia, mivel bevételeinek kb. 80%-a pályázati pénzekből származik, amelyek működési költséget nem tartalmaznak. A TI jelenleg a közbeszerzések monitorozásával, a közérdekű adatok megismerhetőségével, információszabadság perekkel, közérdekű bejelentők védelmével foglalkozik, emellett fő feladata hivatalosan megfogalmazva „az államhatalom korrupciós tevékenységének nyomon követése”.

A korrupció fogalma és mérése

Ligeti Miklós tagja az Integritás Hatóság korrupcióellenes munkacsoportjának, ahol rendkívül termékeny viták nélkül zajlik a munka, még a korrupció fogalmának meghatározása sem sikerült két év alatt. „A korrupció fogalma: a közhatalommal való visszaélés egyéni haszonszerzés érdekében” nem egy büntetőjogi definíció. Legszűkebb része büntetőjogilag tiltott korrupció, ami vesztegetésként vagy befolyással üzérkedésként jelenik meg. Vannak jogilag tiltott formái, amelyek nem bűncselekményt valósítanak meg, hanem valamilyen egyéb jogszabálysértést valósítanak meg, pl. közbeszerzési összeférhetetlenséget vagy vagyonnyilatkozati problémákat.

És léteznek teljesen a jog hatókörén kívül eső magatartások, amelyek az erkölcsi érzéket sértik, pl. a nepotizmus ebbe a körbe sorolható, ami megjelenhet néhány esetben összeférhetetlenségként is. Létezik a korrupciónak egy sajátos határterülete, ami jól fésült demokráciákban nem fordulhat elő, amikor maga az államhatalom a szabályok kialakításával, megváltoztatásával létrehozza a korrupciós csapdahelyzetet, vagy ha úgy tetszik jogi védelemben részesíti a korrupt magatartásokat. Ez nevezzük legalizált korrupciónak.

Korrupció Érzékelési Index 2024 (Corruption Perception Index)

A korrupció érzékelési index 0-100-ig mutatja a korrupció érzékelését a közszférában, ahol a 0 jelenti azt, hogy az adott országban a korrupciót magas mértékben érzékelik (“erősen korrupt ország”) és a 100 jelenti, hogy az adott országban a korrupciót egyáltalán nem érzékelik (“egyáltalán nem korrupt ország”). A CPI az adott országnak a többi országhoz képest viszonyát mutatja a korrupció érzékelésében. A Korrupció Érzékelési Index az állami szektorban tapasztalható korrupcióra összpontosít, és a korrupciót, mint a közhivatallal személyes haszonszerzés céljából való visszaélést definiálja. A Korrupció Érzékelési Indexet 12 szervezet 13 felmérése és értékelése felhasználásával készíti el a Transparency International Berlinben működő titkársága.

A 2024-es vizsgálat hasonlóan az elmúlt 30 év eredményeihez, a döntően skandináv országoknak az eredményét hozta ki a legjobbra, kivéve Szingapúrt és Új-Zélandot. A sereghajtó országokban – Nicaragua, Egyenlítői-Guinea, Eritrea, Líbia, Jemen, Szíria, Venezuela, Szomália, Dél-Szudán – sem működő államot, sem békét nem sikerült teremteni.

A Korrupció Érzékelési Index alapján Magyarország három éve az EU legkorruptabb állama. Magyarország három éve sereghajtó, és a legnagyobb mértékű zuhanást produkálta világviszonylatban az elmúlt bő évtizedben. Magyarország 2012-ben 55 ponttal a 46. helyen állt, akkor a középmezőny felső rétegébe tartozott. 2024-ben 41 ponttal Magyarország a 82. helyen állt, ez 36 hely süllyedést jelent 12 év alatt, ami párját ritkítja.

A volt szovjet blokk országai 2012-ben még sokkal összezártabb régiót alkottak az index alapján, azóta a balti államok, különösen Észtország teljesen elléptek ettől a régiótól pozitív irányba, míg Magyarország lecsúszott arra a szintre, ahol az Európai Unióhoz most csatlakozni törekvő, ezt többé kevésbé kinyilvánító balkáni országok vannak.

Korrupció Érzékelési Indexszel szembeni kritika a magyar állam részéről, hogy az index egy politikai elköteleződések mentén összeválogatott, egy irányba gondolkodó szakértői csapatnak a terméke, ami nem tükrözi a „magyar emberek” véleményét. Ezzel szemben az Euróbarométer lakossági véleményvizsgálata alapján „azemberek” 88%-a szerint Magyarországon nagyon elterjedt a korrupció (EU átlag 63%), és 90%-uk gondolja, hogy 2021-2023 között a korrupció nőtt vagy változatlan maradt.

Ennek a közvéleménykutatásnak eredményeiből az látszik, hogy a magyar emberek a korrupciót súlyos gondnak, és az állam korrupcióval szembeni cselekvését, elköteleződését elégtelennek tartják. Nagyon kevesen bíznak a hatóságok minőségében és működésében.

A jogállamiság helyzete

A NER lebontotta a jogállamot. A magyar állam a NER foglyául esett, aki érdeklődik a téma iránt az gyakran hallja ezt a kifejezést, és a társadalomkutatók ezt axiómaként használják. 2012-ben a TI egyik kutatásában jelent meg először a „state capture” kifejezés, ami egy létező dolog. Általában azt a modellt írja le, amikor van egy nagyon gyenge állam, ami az erős gazdasági lobbik foglyául esik, ez a „banánköztársaság szindróma”. Magyarországon nem ez a helyzet.

A magyar állam minden esetlegessége ellenére egy erős állam, képes szolgáltatásokat nyújtani, képes működni, és ezt nagyon jól érzékelte a kormány 2010-ben. Ezért döntött úgy, hogy sokkal inkább az államot érdemes foglyul ejteni, mint a gazdasági szereplőket. Ha a kormány az állami pozícióit erősen megtartja, az intézményeket magához idomítja, akkor a gazdaságot is magához tudja rántani. Ennek megvalósulását látjuk, mert lényegében a bíróságon kívül – ami tulajdonképpen egy utolsó védvonalként van jelen az országban –, nagyon kevés olyan állami szereplőt lehet találni, amelyik hajlandó az állam számára kényes, pikáns ügyekben igazságos, jó minőségű döntést hozni.

Az intézményekre sokszor öncenzurális folyamatok, félrenézések jellemzőek, bele se kezdenek a „forró krumpli” jellegű ügyekbe, azokat inkább elpattintják maguktól. Ez nem azt jelenti, hogy az intézmények ne működnének, például a Közbeszerzési Hatóság az utóbbi időben nagyon sok eljárást elindít, de a nagy, komoly, a rendszer alapjait érintő ügyekben tétlenek maradnak.

Jogállamiság és uniós feltételességi eljárás

2022-ben az Európai Bizottság megindította a jogállamisági mechanizmust Magyarországgal szemben, 27 „szuper mérföldkövet” (több száz intézkedést) tartalmazó csomagot nyújtott át a kormány számára, melynek tartalmát a Bizottság és a magyar kormány képviselői közösen, zárt ajtók mögött alakítottak ki. Ennek ellenére a magyar kormány a vállalt korrekciós intézkedések egy részét szándékosan szabotálta vagy hiányosan hajtotta végre.

Amikor a NER, a rendszer, a család érdeke konfliktusba kerül a mérföldkövekben megjelenő, vállalt jogállami korrekciós intézkedésekkel, akkor mindig a rezsim érdeke győzedelmeskedik. Vannak fél- vagy negyedmegoldással végrehajtott intézkedések, ilyen például az Integrációs Hatóság és a mellette működő korrupcióellenes munkacsoport létrejötte. De mivel az Integrációs Hatóság nem a NER terméke, hanem egy „Brüsszel által kikényszerített” intézmény, ezért azt az állam pórázon tartja, mivel nem tud önállóan intézkedni.

Gyakorlatilag arra van kárhoztatva, hogy jól megpatkolt feljelentéseket tegyen, amit viszont bárki más is megtehet, bár nyilván más a súlya egy állami intézmény által tett feljelentésnek, de nem tudja kivizsgálni a saját maga által feltárt ügyeket. Vannak olyan területek, ahol a Bizottság eleve gyengén határozta meg a feltételeket pl. vagyonnyilatkozatok, igazságszolgáltatás esetében. Különösen igaz ez a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok, közérdekű vagyonkezelő alapítványok vagy rövidítve KEKVÁk ügyére, amelyek esetében minimális elvárás lett volna ezek felszámolása, és a számukra átadott 1500 milliárd forint vagyon visszavezetése az állami könyvekbe.

2021-2022 fordulóján – a választás elvesztésétől való rettegés okán – a KEKVÁK-ba kitolt 1500 milliárd forint a valaha volt legnagyobb egyösszegű vagyonvesztése a magyar államnak. 1945 után még az 1990 utáni privatizáció valorizációval korrigált értéke sem érte el ezt a mértékű vagyoncsökkenést.

Szuverenitásvédelem NER módra

„Magyarországon folyamatosan az abnormálisnak tűnő dolgok normalizálása zajlik.” Ennek a legújabb terméke, és nemcsak retorikai terméke a Szuverénitásvédelmi Hivatal. Volt már „norvég civil zsoldosoknak, meg „Soros-civil zsoldosoknak” a listázása, volt külföldről támogatott szervezetekre hozott törvény, volt közélet befolyásolására törekvő szervezetekre vonatkozó törvény, volt „stop Soros” törvény. Ezekben mind az volt a közös, hogy iskolai gyerekhiszti szintjén a magyar kormány sikerrel provokálta a szereplőit ennek a szcénának.

Ezek a törvények mind mérgező hatásúak voltak, folyamatosan emelték a tétet, hogy mi minden fér még bele a magyar közbeszédbe. De senki ellen nem indult eljárás ezeknek a szabályok alapján. Mindenki eltáncolta a kötelezőt, tiltakoztak a civil szervezetek, megvizsgálta és elítélte a Velencei Bizottság meg az Európai Unió, kötelezettszegési eljárást indított a Bizottság, az a bíróságra került, a bíróság ezeket a szabályokat mindig elmeszelte, de a tét folyamatosan emelkedett.

A szuverénitásvédelmi törvény mellett csináltak egy hatóságot is, ami nincs igazán komoly jogkörökkel felruházva, de ettől függetlenül államhatalmi szervként működik. Olyan szervezeteket és személyeket támad ez a Hatóság – Átlátszó, Trancparency International Magyarország –, amelyek alapvetően a szabad szóláshoz való jog gyakorlásával élve véleményt fogalmaznak meg a hatalommal szemben. És ennek a kritikának az a következménye, hogy a hazaárulótól a külföldi ügynökön át a „hülyézésig” terjedő skálán kapnak különböző jelzőket. Mindez szöges ellentétben van az alaptörvény 10. cikkelyében meghatározott szólásszabadság elveivel. A Szuverénitásvédelmi Hivatal által alkotott jelentésekben foglaltakkal szemben jogorvoslati lehetőség nincs.

A korrupció elleni küzdelem a gyakorlatban

Magyarországon a korrupcióval szembeni fellépés nem jogállami alapokon történik, mert az állam elhatározásán múlik, hogy mely esetekben hajlandó, és mely esetekben nem hajlandó fellépni a korrupcióval szemben. Ha kell a magyar állam erős és jól szervezetten működik, de térdre rogy és becsicskul akkor, ha a hatalom számára fontos ügyekben kellene intézkedni, mert a NER-nek a legnagyobb ajándéka nem a pénz – bár az ingatlanfejlesztések azt mutatják, hogy ebből is tud sokat adni –, hanem a büntetlenség. Hogy mindent meg lehet úszni. A jogállam akkor hal meg, ha nincs törvény előtti egyenlőség, ha azonos magatartásokra különböző reakciók születnek. Ha a bűn büntetlenül marad, ott vége a jogállamnak.

A felvételen 1:08:36-tól Ligeti Miklós a budapesti ingatlanfejlesztések, a 35 évre szóló koncessziók és az elhíresült „lomkoronasétányok” ismertetése során gyakorlati példákon keresztül mutatta be, hogy milyen módon lehet megúszni a korrupciót abban az esetben, amikor az államhatalom érdeke azt kívánja. 1:22:05-től pedig kérdések megválaszolásával zárult az esemény.

Polinszky Márta

Komment!