A hazai Bauhaus főművének viszontagságai, avagy a Dálnoki-Kováts villa története

Neulinger Ágnes

 

A harmincas évek modernista építészete, a háború és a szocializmus pusztítása, majd helyreállítás és a kilencvenes évek kihívása fémjelezi a Dálnoki-Kováts villa történetét.

Letisztult, díjnyertes, kiforrott, a legismertebb. Ezekkel a jelzőkkel találkozhatunk azokban az építészeti témájú írásokban – cikkekben, blog bejegyzésekben, sőt akadémiai doktori értekezésben – amelyek Molnár Farkas építésznek, a Bauhaus iskola képviselőjének alkotását méltatják. A Lejtő utcai villa 1932-ben épült és családi ház kategóriában elnyerte az első díjat a milánói Triennálén 1933-ban.

A villa négyzetes alaprajzát íves elemekkel egészíti ki a télikert és a lépcsőház hengeres eleme. A napsütésre épített ház alagsorába kazánházat, tárolót és gondnoki lakást tervezett az építész, a család a földszinti és emeleti tereket használta. A földszinten kapott helyet a konyha, az étkező és a télikerttel egybenyitott dolgozószoba, míg az emeleten a hálószoba, a fürdőszoba és egy tetőterasz kapott helyet. A villából a kilátás a Duna, a Gellért-hegy és a Sas-hely felé irányult.¹


A korabeli villa képe. Forrás. 

A villa története több ponton meghatározóan kapcsolódik tulajdonosaihoz, elsőként a szinte elfeledett építtető, Dálnoki-Kováts Jenő személyéhez.

A villa megrendelője a hazai ipar meghatározó képviselője volt a ’20-as évektől kezdődően. A nevéhez kötődik a Magyarországon elsőként kidolgozott árindex, amely alkalmas volt arra, hogy lekövesse az I. világháborút követő időszak árváltozásait². A villa mellett ez az egyetlen emlék, amely fennmaradt az egyébként sokféle szerepben igen aktív Dálnoki-Kováts Jenő után³. Árindex számítási munkája széles körben tette ismertté, igaz nem feltétlenül pozitív értelemben. Amikor 1925. júliusában az indexe kisebb mértékű árcsökkenést mutatott, akkor munkások veréssel fenyegették az Országos Ipartestület ügyvezető igazgatóját. „Megfigyeljük merre jár, ne merjen a szemünk elé kerülni, mert leütjük” – szerepel a Dálnoki-Kovátsnak küldött fenyegető levelek egyikében. De indexével nemcsak a munkásokat haragította magára, hanem a munkaadókat is, akik egyenesen „index-betyárnak” nevezték és azzal vádolták, hogy az index számítással rossz irányba befolyásolja a munkások gondolkodását, akik „ki akarják uzsorázni őket” és akiket ezzel „forradalomba kerget”.4

Építészeti ízlését tekintve Dálnoki-Kováts Jenő a modernista építészet támogatója volt és azontúl, hogy saját házát Molnár Farkassal, a Bauhaus szellemiségéhez kötődő építésszel terveztette, az építész munkáját más módokon is segítette. Molnár Farkas és az általa alapított hazai CIRPAC csoport5 az igazgató közbenjárására tudtak több alkalommal megjelenni a Háztartási- és Lakberendezési Vásáron, valamint lehetőséget kaptak a részvételre az OTI (Országos Társadalombiztosítási Intézet) bérházi építési programjában is.6 Dálnoki-Kováts Jenő és családja a második világháború végig volt a villa tulajdonosa, a család 1945 utáni sorsáról forrást nem sikerült találni.


Forrás.

A villa történetének második korszakát a világháborús pusztítás és a szocialista időszak rombolása jellemezte. A házat a világháború végén bombatalálat érte, majd az épületet államosították, az épületbe több család költözött. Ekkor az épület eredeti beosztását megváltoztatták, a tetőteraszra fürdőszobát építettek, a ház oldalához kerámiaműhely toldalékot illesztettek.

Az épület sorsa akkor fordult kedvező irányba, amikor a nyolcvanas évek közepén Trombitás Tamás festőművész és szobrász tulajdonába került, aki a villát az eredeti tervek és fényképek alapján helyreállította7. A Munkácsy-díjas képzőművésznek köszönhető – aki a „80-as évek elejétől az absztrakt geometrikus térképzés elkötelezettje” volt8 –, hogy a Dálnoki-Kováts villa sok más műemléképülethez hasonlóan nem jutott a pusztulás vagy a romboló átépítés sorsára. Trombitás Tamás a kilencvenes években is elszántan küzdött azért, hogy a villa ne szenvedjen károkat a korszakban megindult kerület beépítési tevékenység nyomán.


Forrás.

Ezzel megérkeztünk a villa történetének harmadik korszakához, a kilencvenes évekhez. A korszak politikai átalakulása és az ingatlanépítési őrület indulása a Dálnoki-Kováts villát sem hagyta érintetlenül. Igaz, hogy az ingatlant nem közvetlenül, hanem a szomszédos telken történő események miatt fenyegette veszély, ennek ellenére a probléma jelentős volt.

1992-ben Fekete Judit cikksorozata9 tárta a nagyközöség elé a korabeli Lékai téren (mai Apor Vilmos tér) zajló építkezés esetét. A történet hasonlít egy többévados szappanoperához, de míg az ország lakossága a kilencvenes évek elején a Dallas szereplőinek életet kockázat nélkül nézte, addig a Lejtő utca és az Apor Vilmos tér lakói egy olyan nagyszabású ingatlanberuházás tervei ellen küzdöttek, amelyek alapvetően érintették az életüket.

Forrás.

A történet 1990. októberében kezdődött, amikor a XII. kerületi tanács kiadta a Holland Rt. részére az építési engedélyt irodaház és étterem létrehozására. Az építés ellen fellebbezést nyújtott be a villa akkori tulajdonosa, a korábban már említett Trombitás Tamás, akinek a legfőbb érve a jóváhagyott építkezéssel szemben az volt, hogy az új épület hatalmas tömegével bezárja a teret a családi ház körül. További problémaként jelent meg, hogy a lejtős környéken a föld csuszamlós, így az építkezéshez szükséges hatalmas gödör kiásása a szomszéd épületet veszélybe sodorhatja. A fellebbezés sikeres volt, a korábbi engedélyt 1990. decemberében a Fővárosi Önkormányzat városrendezési és építészeti főosztálya megsemmisítette. A tulajdonos és a környék öröme azonban nem tarthatott sokáig, mert a kerületi önkormányzat 1991. májusában ismét kiadta az építési engedélyt. Az új engedély birtokában elkészült az új építési terv, de ezzel a villa tulajdonosa továbbra sem volt elégedett – tekintettel arra, hogy a két épület között 10 méter távolság szerepelt, amelyet a kiugró tető és erkélyek tovább csökkentettek volna – így ismét fellebbezett. A köztársasági megbízott hivatala ismét elfogadta a fellebbezést, az engedélyt megsemmisítette és 1991. júliusában új eljárás lefolytatására utasította a feleket. A történetben ezt követően nincs változás, a szappanopera újabb felvonásában a XII. kerületi önkormányzat ismét – harmadszorra – kiadta az építési engedélyt. Trombitás Tamás újra fellebbezett, ám ekkor a köztársasági megbízott hivatala elutasította a fellebbezést. Itt kell megjegyezni, hogy az első két sikeres fellebbezés tulajdonképpen a szerencsének volt köszönhető, mert az önkormányzati hivatal formai hibát vétett, amely harmadszorra elmaradt. Tehát a fellebbezéseket korábban nem a műemlékvédelem vagy a környék védelmének okán hagyták helyben. Mindeközben az építkezés javában folyt.

Ekkor már 1992-ben járunk, amikor a Műemléki Felügyelőség is végre értesült az ügyről és bekérte a terv- és iratanyagokat tanulmányozásra a szakhatósági döntés meghozatalhoz. Akár áthallásunk is lehet a kerületi önkormányzat válasza kapcsán, akik az iratokat nem tudták a Felügyelőség részére megküldeni, hivatkozva arra, hogy azok a bíróságon vannak, valamint jelezték, hogy az építkezést csak a bíróság állíthatja le, így az ügyért tenni nem tudnak.10

A történet vége, hogy az építkezés nem állt le, a Műemléki Felügyelőség végül az építkezést műemlékvédelmi szempontból nem minősítette problémásnak. Mégis a lakossági fellebbezések nyomán a tervek egyre megfelelőbbek lettek a környék szempontjából, köszönhetően a többéves kitartó tiltakozásnak és Trombitás Tamás fáradhatatlan aktivizmusának.

Később az elkészült beruházást egy újsághirdetés 1993-ban eladásra vagy bérlésre hirdette, úgymint luxuskivitelű irodaházat Buda egyik legszebb pontján, az Apor Vilmos tér 25-26. szám alatt.11 Az ingatlanban végül 1994. december 15-én a Konzum Bank kezdte meg működését, amelyet többek között a Népszabadság 1994. december 14-i számában tettek közzé hirdetésként12. Az épületben jelenleg a Gabona Zrt. irodája található meg.


A kilencvenes épületben épült irodaház, mellette jobbra a fák között bújik meg a Dálnoki-Kováts villa.

 

A Dálnoki-Kováts villa történetének utolsó, máig tartó szakaszát a műemléki szempontokat figyelembe vevő helyreállítás és többszöri értékesítés jellemezi. Trombitás Tamás 2006-ban adta el az ingatlant, amely először egy ingatlanfejlesztőhöz került, majd felújítás és több éven át tartó hirdetés után 2015-ben egy vállalkozás vásárolta meg.

Az épület tehát magántulajdonban van, nem látogatható. Ezzel egyelőre lezárult a történet és a bizonytalan jövőbe került Bugár-Mészáros Károly, a Magyar Építészeti Múzeum korábbi igazgatójának vágya, hogy a villa a historizmus, a szecesszió és a modern építészet és lakberendezés múzeumának adjon otthont13.


A helyreállított villa fotója 2012-ből

Forrás.

 

JEGYZETEK

1 A villa egyik legrészletesebb bemutatása Ferkai András 2011-ben publikált akadémiai doktori disszertációjában található. A disszertáció címe: Molnár Farkas.

Az index négy kategóriában vette figyelembe az árakat, így az élelmiszerre, ruházkodásra, lakhatásra és egyéb cikkekre vonatkozó lakossági költések alapján végezte a számítást.

3 Dálnoki-Kováts Jenő több alkalommal publikált közgazdasági témákban az árindex számítás kapcsán. Egyik legismertebb fennmaradt munkája az „Értekezések: A megélhetés drágulása a háború kitörése óta”, amely a Közgazdasági Szemlében jelent meg 1921-ben. 1909-ben az Alföldi Híradó lapnál, mint felelős szerkesztő szerepel. 1925-től volt az Országos Ipartestület igazgatója, egyúttal a Magyar Ipar lap felelős szerkesztője. 1929-ben főszerkesztője volt az „A magyar ipar almanachja” kötetnek, amely többek között az iparos társadalom területi és névszerinti bemutatását közölte. 1934-ben kormányfőtanácsosként is hivatkoznak rá. Továbbá tagja volt az OTI elnökségének és a MABI (Magánalkalmazottak Biztosító Intézete) igazgatóságának. Források: Magyar Ipar, 1934-06-15 / 6-7. szám, 40. o. és Molnos Péter (2004): A Tisza Kálmán téri OTI-bérházak építéstörténete a levéltári források tükrében. Ars Hungarica, 2. szám, 341-378.o. és Ferkai András (2011): Molnár Farkas c. akadémiai doktori disszertációja.

4 Pesti Napló, 1925. július 15-i számának, 4. oldalon található szövege szerint

5 A CIRPAC csoport egy nemzetközi mozgalom részeként meghatározó szerepet töltött be a modern építészet elveinek kialakításában és elterjesztésében, miközben társadalmi kérdésekben is állást foglalt. Forrás: https://epiteszforum.hu/kollektiv-almok-es-burzsuj-villak-a-magyar-cirpac-csoport-helyszinrajza és https://artportal.hu/lexikon-muvesz/molnar-farkas/

6 Lásd Szabolcs Ottó (1982): Tisztviselők az első világháború után. História ,1982 / 1. szám, 33.o. írását.

http://epklub.blogspot.com/2012/08/dalnoki-kovats-villa-latogatasa-2012.html

https://www.irodalmiradio.hu/femis/muveszetek/4muveszek/t_menu/trombitas.htm

9 A Magyar Nemzet 1992. május 11. lapszám 5. oldalon, 1992. június 8. lapszám, 5.oldalon és 1992. június 22. 8. oldalon található cikkei

10 A Magyar Nemzet, 1992. május (55. évfolyam, 103-127. szám) hosszú cikket közöl a Lejtő utcai villáról.

11 A hirdetés a Figyelő, 1993. szeptember 23. 38. számában jelent meg a 47. oldalon

12 Népszabadság, 1994. december 14. lapszám 8. oldal

13 Ferkai András akadémiai doktori disszertációja alapján.