Megtámadtuk a kormány “gyermekvédelmi” népszavazási kérdéseit a Kúriánál

Megtámadtuk a Kúriánál a kormány “gyermekvédelmi” népszavazásának kérdéseit, mert.
Nos, több oka is van. Először is hülyeség. Több kérdés is értelmezhetetlen, tehát hülyeség. Magának a népszavazásnak nincs tétje, hiszen a törvény már létezik, illetve egyes kérdésekben sem az Országgyűlés sem egy népszavazás nem dönthet, hiszen orvosszakmai kérdés.

Az egész népszavazás szembe megy a népszavazás rendeltetésével, hiszen a döntéseket az Országgyűlés már meghozta, az EU-s kötelezettségszegési eljárásra pedig nyilvánvalóan nincs hatással. A korábban létező megerősítő népszavazást pedig maga a Fidesz vette ki a törvényből.

Mind a négy kérdés megsérti a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás következményét.

A népszavazásnak az a célja, hogy az Országgyűlés helyett a választók döntsenek egy kérdésben. Ez esetben nincs már miről dönteni, az Országgyűlés már meghozta a törvényt, a kormány elmondása szerint is az a céljuk a népszavazással, hogy megmutassák az EU-nak, hogy mit gondolnak bizonyos kérdésekről a magyarok. Az ilyen jellegű, pusztán véleménynyilvánító népszavazások lehetősége az Alkotmányban még szerepelt, ám azt épp az Alaptörvény bevezetésével szüntették meg.

Ha a népszavazást ennek ellenére megtartják, akkor mi érvénytelenül fogunk szavazni és ezt javasoljuk neked is, mert értelmetlen kérdésekre nem lehet értelmes választ adni.

És akkor nézzük részletesen, miről és kérik a véleményünket! Minden kérdés után olvashatod, mit írtunk róla a Kúriának. Ha nincs kedved olvasni a hosszú, jogi szöveget, akkor az előtte lévő pár soros magyarázat épp neked szól!

„Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül szexuális irányultságokat bemutató foglalkozást tartsanak?”

A kérdés nem egyértelmű. Általánosságban “szexuális irányultságot” említ, amibe természetesen a heteroszexualitás is beletartozik. Ha a szavazáson a “nem”-ek kerülnek többségbe – vélhetőleg a kezdeményező szándékától függetlenül – a heteroszexualitást sem lehetne bemutatni az iskolákban, ami számos tantárgy, többek közt a biológia, a történelem, az irodalom szerves része.

Ezt írtuk a Kúriának:

A nemzeti köznevelésről szóló hatályos törvény szerint „[a] tanulók részére a szexuális kultúráról, a nemi életről, a nemi irányultságról, valamint a szexuális fejlődésről szóló foglalkozás megtartása során különösen figyelemmel kell lenni az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésében foglaltakra. E foglalkozások nem irányulhatnak a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérés, a nem megváltoztatása, valamint a homoszexualitás népszerűsítésére.”

Az Nktv. jelenleg hatályos 9. § (12) bekezdése „a nemi irányultságról (…) szóló foglalkozás[ra]” vonatkozó szabályozást tartalmaz, míg a hitelesített népszavazási kérdés „szexuális irányultságokat bemutató foglalkozás[ra]” vonatkozik.

A nemi irányultságról „szóló” foglalkozás tárgya kifejezetten a nemi irányultság (legyen az heteroszexuális vagy homoszexuális), míg a szexuális irányultságot „bemutató” foglalkozás tárgya bármi lehet, amelynek során szexuális irányultság megjelenik. Ennek megfelelően míg az Nktv. 9. § (12) bekezdése kifejezetten a szexuális nevelésről, felvilágosításról szóló foglalkozásokról rendelkezik, addig a népszavazás kérdés a köznevelés valamennyi olyan foglalkozására kiterjed, amelyen (bármilyen, akár heteroszexuális) szexuális irányultság megjelenik. Ez utóbbi kör terjedelme igazából fel sem mérhető, mert a heteroszexuális irányultság bemutatása számos tantárgy (irodalom, történelem, biológia stb.) szükségképpeni része.

Ha az érvényes népszavazáson a „nem” szavazatok kerülnek többségbe, – a kezdeményező szándékától függetlenül – az Országgyűlésnek az Nktv. 9. § (12) bekezdését úgy kellene módosítania, hogy annak tárgyi hatályát a nemi (szexuális) irányultságról „szóló” foglalkozáson túl is kiterjessze a bármilyen szexuális irányultságot (így a heteroszexualitást) bármilyen módon„bemutató” foglalkozásokra is.

„Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára is elérhetőek legyenek nemátalakító kezelések?”

Amikre a kormány vélhetőleg gondol, az a transzszexuálisok gyerekkori nemváltó műtétjei (“átoperálás”), nem léteznek Magyarországon és a jogi környezet sem ad rá lehetőséget. Ellenben léteznek az interszexuális (korábban hermafrodita) gyerekekre vonatkozók, amelyeknek épp a nem kialakítása a lényegük. (Az interszexuális emberek olyan biológiai jellegzetességekkel rendelkeznek, melyek miatt nem sorolhatók be egyértelműen sem férfiak sem nők közé vagy épp minkét kategóriának megfelelnek. Ezek a jellegzetességek érinthetik a nemi mirigyeket, hormonokat vagy nemi szerveket).

Ezek esetleges szükségessége az Alaptörvény szerint orvosszakmai kérdés és nem a Parlament hatásköre.

Ha az “igen”-ek kerülnének többségbe, úgy viszont mostantól transzszexuálisoknak is elérhetőek lennének nemváltó műtétek.

Ezt írtuk erről a Kúriának:

Jogalkotói egyértelműség

A „nemátalakító kezelés” fogalmát sem a jogszabályok, sem a köznyelv nem határozza meg, így az Országgyűlés eredményes népszavazás esetén nem tudja eldönteni, hogy kiskorúak esetében mit is kellene jogalkotással tilalmaznia.

A „nemátalakító kezelés” fogalma két esetkört fedhet le. Egyfelől az interszex (korábbi elnevezéssel hermafrodita) embereken végzett azon kezelést, amely az egyértelmű nemi jelleg – döntően csecsemőkorban, műtéti beavatkozással való – kialakítását célozza, másrészt a transznemű emberek kezelését, amely történhet pszichológiai/pszichiáteri kezeléssel, hormonkezeléssel, illetve az elsődleges nemi jelleget érintő műtéttel is.

Az egyértelműség hiánya egyfelől abban érhető tetten, hogy az interszex embereken csecsemőkorban az egyik nemi jelleg kialakítása, illetve a másik nemi jelleg csökkentése érdekében végzett műtéti beavatkozás ebbe a körbe tartozik-e. Az egyértelműség hiánya másrészt abban is megnyilvánul, hogy a transzszexuális emberek kezelésének három lehetősége (pszichológiai/pszichiátriai, hormonális és műtéti) közül a tilalom melyekre vonatkozik.

Az Országgyűlés hatáskörébe tartozás

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (International Classification of Diseases, a magyar rövidítésben BNO) 11. kiadásában [https://icd.who.int/browse11/l-m/en

] a 17. fejezetben, a „Szexuális egészséggel kapcsolatos

állapotok” (Conditions Related to Sexual Health) cím alatt szerepelteti a „Nemi inkongruencia serdülő és felnőttkorban” (Gender Incongruence of Adolescence and Adulthood), és a „Nemi inkongruencia gyermekkorban” (Gender Incongruence of Childhood) elnevezésű szomatikus egészségi állapotokat.

A szomatikus egészségi állapotok kezelésének meghatározása orvosszakmai kérdés, amelyben az Alaptörvény X. cikk (2) bekezdése alapján a tudomány képviselői, nem pedig a jogalkotó jogosult döntést hozni. Az orvosszakmailag megfelelő ellátáshoz ugyanakkor az érintett betegeknek az Alaptörvény XX. cikk (1) bekezdése alapján joguk van. Hangsúlyozza a kérelmező, hogy a jelen esetben nem pusztán az emberi testtel az önrendelkezés keretében való rendelkezésről van szó (mint pl. az önkéntes művi meddővé tétel esetén), hanem az orvostudomány által elismert szomatikus egészségi állapotnak a kezeléséről.

Annak megítélése, hogy a „Nemi inkongruencia serdülő és felnőttkorban” vagy a „Nemi inkongruencia gyermekkorban” elnevezésű szomatikus egészségi állapot az adott személynél fennáll-e, illetve annak kezelése a beteg körülményei, különösen életkora alapján szükséges-e, illetve a kezelés az adott beteg esetében a körülményei, ezen belül az életkora alapján milyen eszközzel (pl. pszichológiai/pszichiátriai) történhet, ennek megfelelően az orvostudományra tartozó kérdés, így az nem az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, ezért a kérdés hitelesítését az NVB-nek az Nszv 11. § (1) bekezdése alapján azért is meg kellett volna tagadnia, mert az nem felel meg az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésének.

A választópolgári egyértelműség

A Kúria következetes gyakorlata szerint sérti a, választópolgári egyértelműség kérdését, ha a kérdés a választópolgár számára megtévesztő.

A kérdés a választópolgár számára megtévesztő, mert azt a látszatot kelti, hogy az pusztán a transzneműséggel diagnosztizált kiskorúak műtéti beavatkozásának („átoperálásának”) tilalmára irányul, holott a kérdés – mivel nem szűkíti saját tárgyi hatályát a műtéti beavatkozásokra – a „Nemi inkongruencia gyermekkorban” (Gender Incongruence of Childhood) elnevezésű szomatikus egészségi állapotok kezelését generálisan, így különösen a pszichológiai/pszichiátriai ellátásra kiterjedően is tilalmazza.

Miközben lényegében teljes orvostudományi konszenzus van abban a kérdésben, hogy transzszexuálisok esetében az elsődleges nemi jellegek műtéti beavatkozással (“átoperálással”) való megváltoztatására csak felnőttkorban kerülhet sor, ez nem annuálja azt a kétségkívül létező egészségi állapotot, hogy a “Nemi inkongruencia gyermekkorban” szomatikus egészségügyi állapot létezik, és az pszichológiai/pszichiátriai kezelést igényel. Az eredményes népszavazás a “nem” válaszok többsége esetén azzal a következménnyel járna, hogy ezekre a pszichológiai/pszichiátriai kezelésekre nem lenne jogszerű lehetőség, holott a választópolgárok nyilvánvalóan nem látják át ennek az érintettekre gyakorolt igen negatív hatását.

A kérdés a választópolgár számára megtévesztő, mert azt a látszatot kelt, hogy a transzneműséggel diagnosztizált kiskorúak esetében ma lenne lehetőség az elsődleges nemi jellegek műtéti beavatkozással (“átoperálással”) való megváltoztatására, holott sem a WHO, sem a magyar jog alatti ellátási protokollok ilyen lehetőséget nem tartalmaznak.

A kérdés a választópolgár számára abból a szempontból sem egyértelmű, hogy az interszex emberek nemátalakító kezelésére kiterjed-e, vagy csak a transzszexuális emberek kezelésére vonatkozik, holott feltehető, hogy a két esetkör vonatkozásában a kezelések társadalmi megítélése jelentősen eltérő.

A transzszexualitás és az interszexualitás, valamint azok kezelése egy bonyolult orvosszakmai és társadalmi kérdés, amelyben különösen a jogalkotás során a leegyszerűsítéseknek és az elvágólagos állításoknak a kérelmező álláspontja szerint nincs helye. A tárgykör a maga összetettsége miatt ténylegesen nem alkalmas arra, hogy egy népszavazási kérdésbe sűrítve olyan differenciálatlan szabályozás alapja legyen, aminek egyéni és társadalmi következményeit a választópolgár nem látja át.

„Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek fejlődésüket befolyásoló szexuális médiatartalmakat korlátozás nélkül mutassanak be?”

Az EU-s szabályozás ezt alapból tiltja, amivel Magyarország sem mehet szembe. Az “igen” szavazatok többsége esetén az Országgyűlésnek olyan törvényt kellene hoznia, ami alapján korlátozás nélkül lehetne mutatni a gyerekeknek például pornót. De ilyen törvényt nem hozhat az EU-s szabályozás miatt.

A kérdésnek nincsen alanya, így az sem derül ki belőle, hogy egész pontosan ki az, aki nem mutathat be ilyen tartalmakat. Nem derül ki belőle, hogy a médiaszolgáltatókra vonatkozik, az oktatási intézményekre vagy éppen a szülőkre.

Ezt írtuk a Kúriának:

Az Országgyűlés hatásköre

Az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése szerint országos népszavazás tárgya az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet.

A Knk.VII.37.543/2016/2. végzése óta töretlen a kúriai gyakorlat abban, hogy az Alaptörvény E) cikke szerinti hatáskörtranszfer és az alapító szerződések alapján az Európai Unió által ténylegesen gyakorolt jogalkotói hatáskörbe tartozó kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe.

Amennyiben egy kérdésben az Európai Unió szervei éltek a rájuk átruházott jogalkotó hatáskörrel, azzal ellentétes döntést az Országgyűlés törvényalkotóként nem hozhat, így az nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe.

A tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 2010. március 10-i 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 27. cikk (1) bekezdése szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a televíziós adások nem tartalmazhatnak olyan programokat, amelyek súlyosan károsíthatják a kiskorúak fizikai, értelmi vagy erkölcsi fejlődését, különös tekintettel a pornográfiára, míg a 27. cikk (2) bekezdése ugyanezen intézkedés alkalmazását írja elő azon műsorokra, amelyek „valószínűleg károsítják a kiskorúak fizikai, értelmi vagy erkölcsi fejlődését, kivéve, ahol biztosítható az adásidő megválasztásával vagy más technikai intézkedéssel, hogy az adáskörzetben a kiskorúak szokásos körülmények között ne hallják vagy ne lássák az ilyen adásokat.”

Ennek megfelelően az Európai Unió szervei által a hatáskörtranszfer alapján alkotott jogszabály kifejezetten tilalmazza, hogy médiaszolgáltatásban a kiskorú gyermekeknek fejlődésüket befolyásoló szexuális médiatartalmakat korlátozás nélkül mutassanak be.

A hivatkozott irányelvi szabálynak való megfelelés érdekében a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Mttv.) 9-11. §-a részletes és differenciált szabályozást tartalmaz azzal összefüggésben, hogy milyen tartalmi szempontok alapján kell kategóriába sorolni a szexualitásra utaló médiatartalmakat, illetve azok milyen idősávban vagy technikai védelmi intézkedések mellett mutathatóak be.

A hitelesített népszavazási kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás az „igen” szavazatok többsége esetén azt a kötelezettséget róná az Országgyűlésre, hogy a médiaszolgáltatók számára korlátozás nélkül tegye lehetővé azt, hogy kiskorú gyermekeknek a fejlődésüket befolyásoló szexuális médiatartalmakat bemutassanak. Ilyen törvényt azonban az Országgyűlés nem alkothat, mivel azt a hivatkozott irányelv 27. cikke kizárja.

Figyelemmel arra, hogy az Országgyűlés a kifejtettek szerint nem alkothat olyan törvényt, amely megengedné a médiaszolgáltatóknak, hogy a kiskorú gyermekeknek fejlődésüket befolyásoló szexuális médiatartalmakat korlátozás nélkül mutassanak be, a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe, ezért annak hitelesítést az NVB-nek az Nszv 11. § (1) bekezdése alapján azért is meg kellett volna tagadnia, mert az nem felel meg az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésének.

A jogalkotói egyértelműség

Az Nsztv. 9. § (1) bekezdésének második fordulata a jogalkotói egyértelműség keretében követelményként támasztja a népszavazási kérdéssel szemben, hogy az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.

A jelen népszavazási kérdésnek nincsen alanya, így az Országgyűlés a hitelesített népszavazási kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás a „nem” szavazatok többsége esetén nem tudja eldönteni, hogy kinek a számára kell megtiltania a fejlődést befolyásoló szexuális médiatartalom bemutatását.

A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény 203. § 42. pontja szerint „[m]édiatartalom: valamennyi médiaszolgáltatás során, valamint sajtótermék által kínált tartalom.”

A kérdésben egyáltalán nem szerepel, hogy a tilalom kötelezettjei csak a médiatartalom-szolgáltatók lennének. Médiatartalmat a szülők is bemutathatnak a gyermekeiknek, például akként, hogy a lekérhető médiaszolgáltatásból a médiatartalmat lejátsszák a számukra, vagy sajtóterméket vásárolnak a részükre.

Azzal, hogy a bemutatás tilalmának alanyát a kérdés nem határozza meg, az Országgyűlés a „nem” szavazatok többsége esetén nem tudja eldönteni, milyen tartalmú jogalkotásra lenne köteles.

„Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmakat jelenítsenek meg?”

Az EU-s szabályozás ezt alapból tiltja, amivel Magyarország sem mehet szembe. Az “igen” szavazatok többsége esetén az Országgyűlésnek olyan törvényt kellene hoznia, ami alapján korlátozás nélkül lehetne mutatni a gyerekeknek ilyen tartalmakat, ilyen törvényt viszont nem hozhat az EU-s szabályozás miatt.

Nem derül ki a kérdésből, hogy a nem megváltoztatásának bemutatása pusztán emberekre vonatkozik-e vagy akár állatokra is. Az “igen” szavazatok többsége esetén az állatvilágban kétségkívül létező, egyébként a biológia tananyag részét képező nemváltozást bemutató médiatartalmakat sem lehetne bemutatni gyerekeknek. Például nem nézhetnének meg egy, a bohóchal vagy a szalagos muréna nemváltoztatását tartalmazó ismeretterjesztő filmet, de bizonyos csigafajokat és osztrigákat sem lenne szabad említeni a biológia órákon.

Erről ezt írtuk a Kúriának:

Az Országgyűlés hatásköre

Az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése szerint országos népszavazás tárgya az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet.

Ennek megfelelően az Európai Unió szervei által a hatáskörtranszfer alapján alkotott jogszabály kifejezetten tilalmazza, hogy médiaszolgáltatásban a kiskorúak fizikai, értelmi vagy erkölcsi fejlődését károsító médiatartalmakat korlátozás nélkül mutassanak be.

A hivatkozott irányelvi szabálynak való megfelelés érdekében a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Mttv.) 9-11. §-a részletes és differenciált szabályozást tartalmaz azzal összefüggésben, hogy milyen tartalmi szempontok alapján kell kategóriába sorolni az ilyen médiatartalmakat, illetve azok milyen idősávban vagy technikai védelmi intézkedések mellett mutathatóak be.

A nem megváltoztatásának bemutatása a médiatartalmakban történhet pornográf, illetve a kiskorúak fizikai, értelmi vagy erkölcsi fejlődését egyébként károsító módon is.

A hitelesített népszavazási kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás az „igen” szavazatok többsége esetén azt a kötelezettséget róná az Országgyűlésre, hogy a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmak bemutatását engedje meg kiskorúak számára, olyan korlátozás nélkül is, hogy az a kiskorúak fizikai, értelmi vagy erkölcsi fejlődését nem károsíthatja.

Ilyen törvényt azonban az Országgyűlés nem alkothat, mivel azt a hivatkozott irányelv 27. cikke kizárja.

Figyelemmel arra, hogy az Országgyűlés a kifejtettek szerint nem alkothat olyan törvényt, amely megengedné a médiaszolgáltatóknak, hogy kiskorú gyermekeknek a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmakat korlátozás nélkül mutassanak be, a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe, ezért annak hitelesítést az NVB-nek az Nszv 11. § (1) bekezdése alapján azért is meg kellett volna tagadnia, mert az nem felel meg az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésének

A jogalkotói egyértelműség

A jelen népszavazási kérdésnek nincsen alanya, így az Országgyűlés a hitelesített népszavazási kérdésben tartott érvényes és eredményes népszavazás a „nem” szavazatok többsége esetén nem tudja eldönteni, hogy kinek a számára kell megtiltania a nem megváltoztatását bemutató médiatartalom megjelenítését.

A kérdésben egyáltalán nem szerepel, hogy a tilalom kötelezettjei csak a médiatartalom-szolgáltatók lennének. Médiatartalmat a szülők is megjeleníthetnek a gyermekeiknek, például akként, hogy a lekérhető médiaszolgáltatásból a médiatartalmat lejátsszák a számukra, vagy sajtóterméket vásárolnak a részükre.

Azzal, hogy a megjelenítés tilalmának alanyát a kérdés nem határozza meg, az Országgyűlés a „nem” szavazatok többsége esetén nem tudja eldönteni, a kötelezetti kör tekintetében milyen tartalmú jogalkotásra lenne köteles.

A népszavazási kérdésnek alanyának a hiánya a jogalkotói egyértelműség sérelmét abban az esetben is felveti, ha az érvényes népszavazáson az „igen” szavazatok kerülnek többsége. Ebben az esetben – bármennyire is abszurd ez – az Országgyűlésnek olyan törvényt kellene alkotnia, amely kötelezi a le nem határolt kötelezetteket a nem megváltoztatását bemutató médiatartalom kiskorúaknak való megjelenítésére.

Ez a jogalkotás – függetlenül a II. fejezetben korábban elmondottaktól – nyilvánvalóan ellentétes lenne (mind a gyermekek jogai, mind a szülők jogai vonatkozásában) az Alaptörvény XVI. cikkével, ráadásul végrehajthatatlan is lenne, hiszen ilyen kötelezettet az Országgyűlés nem tudna épeszűen megjelölni.

A választópolgári egyértelműség

A Kúria következetes gyakorlata szerint sérti az Nsztv. 9. § (1) bekezdésének első fordulata szerinti, választópolgári egyértelműség kérdését, ha a kérdés a választópolgár számára megtévesztő.

A a népszavazási kérdés a kötelezetti körét nem szűkíti le a médiatartalom-szolgáltatókra, így az a szülőket vagy bárki mást is kötelezheti. Ez pedig a választópolgárok számára a kérdést megtévesztővé teszi, hiszen a tudatuk nem fogja át azt, hogy adott esetben a kérdésből az is következik, hogy egyrészt a „nem” szavazatok győzelme esetén a szülők sem jeleníthetnek meg kiskorú számára a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmat, másrészt viszont az „igen” szavazatok győzelme esetén egy meg nem határozható kötelezetti kör köteles lenne a kiskorúak számára a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmat megjeleníteni.

A kérdés abszurditását fokozza, hogy abban nem szerepel az, hogy a nem megváltoztatásának az emberek vonatkozásában való bemutatására vonatkozik. A kérdésből az is következik, hogy az állatvilágban kétségtelenül létező, egyébként a biológia tananyag részét képező nemváltoztatást bemutató médiatartalmakat (pl. a bohóchal vagy a szalagos muréna nemváltoztatását tartalmazó ismeretterjesztő filmet) sem lehetne megjeleníteni még 17 éves gimnazisták számára sem, holott a választópolgár tudata ezt a következményt nyilvánvalóan nem fogja át.

Komment!