Személyes dologgal kezdem: a legkisebb fiam autista, ezért sok autista gyermeket nevelő családot ismerek. Nem könnyű a helyzetük, ezért sokszor feladják, bezárkóznak, megkeserednek. Az ő gyerekeik mások, és mássággal szembesülve az átlagember megdöbben, és sokszor ellenségesen reagál – főleg, ha nem tudja, mi is az a másság, ha tájékozatlan. Viszont ha elmondjuk nekik, miről van szó, akkor a türelmes (ki tudja, hányadszor elhangzó) magyarázatunkat legtöbbször az együttérzés csodálatos gesztusaival hálálják meg, és ez megfizethetetlen.
A Speckó Team arra jött létre, hogy a „másokat” megismertesse másokkal, hogy játékos formában bevonja őket a társadalomba. Olyan szabadulószobás játékot találtak ki, ahol fogyatékkal élők játszanak egészségesekkel, megismerve, értékelve egymást, kinyílva a világra, amelyben mindannyiunknak helye van. Baranyában már játszanak néhány éve – március harmadik hétvégéjén, a Rózsa Sándor Kampánypénztékozló Alap támogatásával, a Tettyére települtek ki. Sok csapat bejelentkezett és jött el, jórészt családok és néhány pár. Itt volt a vak lány, a siket lány, a mozgássérült fiú és az értelmileg sérült srác, aki rosszul számolt. A cél az volt, hogy együtt oldjanak meg feladványokat, rá voltak utalva, hogy megértsék egymást. Izgalmas kalandok között ismerték meg a képességbeli, értelmi sérültekkel való kommunikációt.
A speckósok tervei között szerepel a Paralány megmentése. Paralány egy szabadulószoba főhőse, akinek nincs szeme, orra, füle, szája, és nem mozog, csak lebeg. A speckósok és a kutyások önkénteseivel, sok-sok közösségi munkával kialakítanak egy speciális szabadulós játékmenetet a XIII. kerületben, Újlipótvárosban, a pesti Speckóban. A beltéri játék mellett két kültéri kalandot is szerveznek Pécsett és Budapesten, a nagy sikerű Poloskafesztivál mintájára. És ez csak a kezdet!