EMBER AZ EMBERTELENSÉGBEN

Ukrajna területén 8 hónapja állomásoznak az orosz csapatok, a hadsereg egy szemmel jól látható része egykori börtönviselt foglyok armadája. Putyin ezeket a bűnözőket vezényli a frontra, az ártatlan ukrán civil polgárság közé.

Az állam felajánlja nekik a 4 000 dollár/fő fizetséget, az instrukció pedig csak ennyi: “Bármit megtehetsz!”. Ez mind az orosz államfő, mind a pszichopata köztörvényesek szemében jó deal-nek tűnik, hiszen egy orosz börtönviselt minden szempontból a legjobb ágyútöltelék! Némi vérdíj reményében kiküldöd a frontra, de valójában úgysem jöhetnek haza amíg nem dalolják a győzelmi himnuszt, így megszabadulhatsz a társadalmilag haszontalan elemektől valamint a családot is csak abban az esetben kell kifizetned amennyiben bizonyítható a haláleset. Ha nincs test, nincs ügy.

De vajon mit is jelent pontosan ez a vissza nem térő ajánlat az ukrán polgárság számára? Lebombázott városokat, megtépázott infrasturktúrát, kínt és létbizonytalanságot. Egyik napról a másikra eltűnik minden, ami emberi, és az állati sorba zuhant orosz katonák kortól és nemtől függetlenül elveszik az ukrán civilek méltóságát, ami minden jóérzésű ember számára megbocsáthatatlan bűn. Aki ilyet tesz, egyszersmind elvágja szerves kapcsolatát belső istenével, teljesen hátat fordítva minden erkölcsi törvénynek.

Csendben jegyzem meg, hogy aki nem foglal állást egy ilyen helyzetben és tudatosan hallgatja el az ismert tényeket, hasonlóképpen állati sorba jutott, bűnös ember, mint az, aki fegyveres bűnözőket küldött ártatlan civilek közé, illetve azok, akik a lentebb nyomokban olvasható kegyetlenségeket elkövették. Az alábbi szövegben érintőlegesen próbálom bemutatni a látottakat, a civilekkel való beszélgetések során szerzett információkat és a városok, falvak említésével láthatóvá teszem az útvonalunkat, mindezt a teljesség igénye nélkül.

Makariv

Makariv, egy Kijev melletti település és a Makarivi járás adminisztratív központja. Ez a terület a Zsitomirt Kijevvel összekötö autóút mentén helyezkedik el és stratégiailag fontos útvonal volt azoknak az orosz csapatoknak, amelyek Fehéroroszország felől próbáltak betörni Kijevbe és Borogyankától Makarivig elfoglalták a falvakat.

Az első orosz csapatok a háború másnapján érkeztek és gyakorlatilag március 27-ig tartózkodtak itt. A környező települések mindegyikét feldúlták. Motuzsin, Makariv, Andrijivka, Nalivajkivka és környékét tüzérségi egységek tartották rettegésben, március 7-8-án pedig intenzív rakétatámadások érték az említett területeket. A lakók ezt az időszakot a pincékben meghúzódva vészelték át.

A makarivi stadiont és sportiskolát szintén rakétatámadás érte, így minden gyermeknek van valamilyen közvetlen vagy közvetett érintettsége. A támadások során volt, akinek tűz martalékává vált az otthona vagy elhunytak, megsebesültek a családtagjai. A helyiek szeretnék, ha újraindulnának a sportfoglalkozások, hogy el tudják terelni a gyermekek figyelmét.

A városban több épületet lebombáztak, ami alól a kórház sem volt kivétel. Az épület jobb szárnyát, ahol február-március környékén még háborús sérülteket láttak el, több rakétatámadás érte. Az utóbbi időben a sebesülteket az udvaron felállított tábori kórházban kezelték. A makarivi szociális intézmény a helyi és környékbeli rászorulókat élelemmel, meleg ruhával és gyógyszerekkel támogatja. A szociális hálózat közreműködésével sikerült beszerezni azokat a mobilházakat, amelyekben jelenleg több száz ukrán állampolgár él.

Andrijivka

Andrijivka azon települések egyike, ahol a legtöbb nőt és gyermeket erőszakolták meg, illetve majdnem a teljes lakosságot megkínozták vagy kivégezték. A faluba érkezve egy romba dőlt ház kapujában készítettem fényképeket.

A házba lépve két reszkető kutyára lettem figyelmes, akik jelenlétemet heves vonyítással fogadták. Ott tartózkodásom alatt a jószágok feszült tekintete végigkísérte minden lépésemet, ugyanakkor páni félelmükben nem merészkedtek elő a romok közül.

Nem egy megfejthetetlen feladvány, hogy miért. Pontosan tudták, hogy milyen következménye lehet annak, amikor egy idegen belép a kapun, hiszen végignézték, ahogy az orosz katonák megerőszakolják, megkínozzák, majd megölik a gazdáikat.

Dmitrivka

A Kijev közelében lévő Dmitrivka területén egy tanktemetőben jártunk, a kigyulladt orosz páncélozott harcjárművek a térséget sújtó harcok levitézlett hírnökei.

Borogyanka

Borogyankán több katonai hadosztály is átvonult, a város több, mint 1 hónapig volt megszállás alatt. A főtér térköveit csúfító fekete kráterek jelzik a bombázó gépek útvonalát. A stadion adminisztratív épülete és a sportszerraktár megsemmisült, a mellette lévő focipályán tankok álltak, a szemben lévő épületben pedig az illuminált orosz katonák minden éjjel kedvükre lövöldöztek ártatlan civilekre. Néhány héttel a támadások után a Borogyenki Kultúrpalotában a gyermekek számára szakköröket indítottak, hogy oldják a hétköznapok feszült hangulatát.

Szeverinyivka

Szeverinyivkán az orosz katonák minden házat felforgattak. Március 3-án egy család megpróbált elmenekülni a faluból. Az orosz katonák rálőttek az autójukra, ekkor az édesanya azonnal életet vesztette. Az apa feltett kézzel próbálta megadni magát, de rá is tüzet nyitottak, később elhunyt. A kisebbik lány szintén megsebesült, majd meghalt. A nagyobb lányt elhurcolták, majd a helyiek néhány nap múlva holtan találták meg az erdőben.

Kijev

Kijevben utcai harcok nem voltak, ellenben több rakétatámadás érte a várost. A főtéren egy homokzsákokból épített ideiglenes emlékmű fekszik, ahol a helyiek kifeszített ponyvákra írt üzenetekkel kérnek segítséget. Tőlünk kérnek segítséget. A fentiek tükrében talán már világos, hogy miért. Az utóbbi néhány hétben – az ukránok elmondása és saját tapasztalatok alapján – az emberek érdeklődése csökkent. Vannak, akik lerágott csontnak találják, hogy Ukrajnába tartó segélyszállítmányokról folyjon a diskurzus.

Lépjünk egyet hátra és ízlelgessük még egy kicsit ezt a mondatot: “Az emberek érdeklődése csökkent.” Itt nem egy nyamvadt politikai termékről, jól hangzó lózungok puffogtatásáról vagy a legújabb iPhone-ról beszélgetünk – amelyek esetében jogosan csökken az érdeklődés, mert az egész bullshit –, hanem emberéletekről. Halott gyermekekről. Megerőszakolt nőkről. Meggyilkolt férfiakról. Leégett iskolákról, családok otthonairól, kórházakról. EMBEREKRŐL.

Emberként pedig kötelességünk segíteni azoknak, akik önhibájukon kívül egyik napról a másikra arra ébredtek, hogy már nincs otthonuk, férjük, feleségük, gyermekük, kutyájuk, macskájuk. Úgy gondolom, egy ilyen borzalmas és embertelen helyzetben az elemi erkölcs megköveteli a szolidaritást. Úgy gondolom, minden magát erkölcsösnek tekintő egyén kötelessége, hogy a saját képességeihez és lehetőségeihez képest segítséget nyújtson a bajbajutottaknak. Úgy gondolom, nem nézhetjük apátiával mindazon szörnyűségeket, melyek tőlünk nem is olyan messze hónapok óta zajlanak. Embernek maradni sosem lehet lerágott csont. Soha.

Stand with Ukraine!

Komment!