Folytatódott a Kutyapárt olvasóköre Szombathelyen

Olvasókört indított a kutyapárt Szombathelyen is. Igaz, itt a budapestitől eltérően inkább szépirodalmi vonalon olvasgatunk és beszélgetünk róla, de a farvizen szóba kerül azért a politika is. Havi rendszerességgel gyűlünk össze minden hónap utolsó keddjén (kivéve a decemberi, a második alkalommal) amit a héten, január 3.-án, tartottunk meg. Az első alkalommal, november utolsó keddjén, pedig Dragomán György Máglya című könyvét olvastuk, és erről beszélgettünk.

És akkor rátérve a január 3-án megtartott decemberi alkalomra. Talán szuperebb volt, mint az első, amit remélhetőleg minden résztvevő is így gondol (ha először volt, akkor pedig csak szimplán jól érezte magát és lesz kedve eljönni legközelebb is). A mostani alkalmon 13-an voltunk (akárcsak az elsőnél, ha jól emlékszem), jó néhány “újonccal”, ha lehet ilyet mondani úgy, hogy ez volt a második alkalom.

A legutóbbi alkalom után kaptunk egy visszajelzést, hogy nem volt az elején bemutatkozó kör, nem tudtunk egymásról majdhogynem semmit, így most pótoltuk ezt a mulasztást, bár inkább csak részsikerekkel… Itt az volt az elgondolás, hogy mindenki elmondja egy másik jelenlévőnek a nevét, egyik szeretett könyvének címét és hogy miért szereti, majd a másik személy már ezeket az infókat mondja tovább és tovább és tovább, majd öt perc után mindenki megszólítja azt, akinek a nevét utoljára hallotta könyvvel és történettel együtt. Talán kétharmadrészt sikerült, de valahol elrontottuk, mert az egyik Eszterünket legalább négyen hallották utoljára, így végül akiket nem mondott senki, azok magukat mutatták be.

A bemutatkozások részeként ezek a könyvek tűntek fel a teljesség igénye nélkül pedig (túl gyorsak voltak az események és nagy a kavarodás, így végül nem sikerült mindet feljegyezni):

Ildikó mindenkit igyekezett megnyugtatni, hogy nem baj, ha valaki nem olvassa el a könyvet, Ő sem tette, mert velejéből fakadva optimista és nem volt hajlandó elolvasni ezt a könyvet. De olvasatlanul sem kell megijedni, ugyanúgy be lehet kapcsolódni a beszélgetésbe.

Kiderült egy nagyon komoly általános problémánk: a könyv választásnál nem vettük figyelembe a hozzáférhetőséget, egyik Eszterünk például emiatt angolul volt kénytelen elolvasni az A kört. Emiatt mostantól könyvmegosztó láncot szervezünk, hogy kézről kézre tudjuk adni a könyvet és ne legyen gond az, ha a könyvtári példányok éppen ki vannak kölcsönözve.

Erika pedig meg is osztotta velünk a következő alkalom könyvét pdf formátumban (lásd csatolmány), de ha valaki papíralapon szeretné olvasni, arra is van lehetőség, a csapatban ha jól emlékszem legalább ketten mondták, hogy megvan nekik.

Ezt követően Anita röviden bemutatta a szerzőt, aki kiadót is alapított, irodalmi folyóiratot működtet, volt Pulitzer díjra is nevezve, talán 15 könyvet írt, ami közül hét magyarra is le lett fordítva,

A könyv kapcsán beszéltünk arról, hogy valójában mennyire szép dolog a virtuális világ az jelenleg egy menedék, ki lehet teljesedni, mert nem kell vállalni az arcunkat. Volt szó örömokozó trollkodási szokásokról. A felejtéshez való jogról, ami jelenleg szerencsére a magánembereknek megadatik. Beszélgettünk arról, hogy voltak olyan kritikák, amelyek a tárhelymennyiség problematikáját feszegették, és hogy lehet-e ez valós kritikája a könyvnek. Megfogalmazódott a kör szektás jellege, ahogy felemészti a személyiséget, az individuumot.

Volt egy felvetés, hogy mire költötte a három bölcs a nyereségét, támogattak, jótékonykodtak-e pozitív ügyek mentén, amit én talán túlreagáltam (bocsánat mégegyszer mindenkitől az összeszedetlen heves reakcióért) Bill Gates sztorijával, aki kőkeményen lobbizott a koronavírus-járvány idején, hogy a nyugati országok vegyenek vakcinákat a szegényebb afrikai, óceániai országoknak. Ezzel szerintem tulajdonképpen azt lehetetlenítette el, hogy felmerüljenek azok a kérdések, hogy egy államok által támogatott kutatásból létrejövő vakcina-szabadalom céges tulajdon legyen és nem köztulajdon, amit akár bárhol lehetne gyártani.

Szó volt a könyvben elinduló múlttérképezés kapcsán az ősök bűneinek leszármazottakon való számonkéréséről, amire talán Ágota reflektálta, hogy a tíz évvel ezelőtti könyv aktuálissá lett: friss hír, hogy Benedict Cumberbatch meg kellene váltsa a barbadosi rabszolgatartó hetedfokú dédapja cselekedeteit. Talán ekkor beszélgettünk arról, hogy a könyvek megelőzik korukat. Ez a könyv pedig a Fahrenheit 451 és 1984 sorába helyezhető el jellegét tekintve. Már nem is tudom, ki szerint pedig ez a könyv a jellemleépülésről szól, amivel talán többségében mind mélységesen egyet is értettünk.

Szóba kerültek fiatalkori majdnemek, mint például, hogy volt, aki majdnem belépett a Fideszbe, más a KDNP-be, de volt aki a “bezzeg a mai fiatalok”-ozásunk közepette megvédte a fiatalokat, hogy ahány fiatal, annyiféle hozzáállás, és elmondta, hogy Ő például az egér hangjával énekelt a barátaival alakított zenekarban, mert akkor mindenki ilyeneket csinált.

Végezetül pedig kiderült, hogy korábban már megbeszéltük a
január 31.-i Fehér Boldizsár Vak majomja (facebook esemény: https://fb.me/e/2i8lV7F1u) után
február 28.-i Tóth Krisztinától A majom szeme (facebook esemény: https://fb.me/e/2efiAOrMc) kerül terítékre. Most pedig megszavaztuk a
március 28.-i következő könyvet, ami 6 szavazattal Csepella Olivér Nyugat és Zombik című könyve lett (facebook esemény: https://fb.me/e/2YEJUEXGO), közvetlenül Bodor Ádám Sinistra körzet 5 szavazatos és a 4 szavazatot elért Cristoher Moor Biff evangéliumát követően. Naomi Klein Sokkdoktrínájáról pedig nem is szavaztunk ahogy Markus Zusak A könyvtolvajáról sem, merthogy talán túl egyértelmű könyv és nem ad teret a vitára (bár ez csak utóbbinál volt az indok, a sokkdoktrínánál annyira lehúzós képet festettem a könyvről, hogy kb. mindenkinek elvettem a kedvét tőle).

Szóval Vak majom olvasásra fel! Találkozunk január 31-én 18-kor a szokásos helyen a Mozartban, Rita vár minket sok szeretettel.

Komment!