Éltél már át olyan velőtrázó fagyot, amikor nem számított, hogy a kabátodat vagy a gyerek matekfüzetét égeted el?

A Kétfarkú Kutya Népfőiskola január 26-i kerekasztalára “Jót s jól: hogyan adjunk? Adományozási kultúra Magyarországon” címmel került sor a Nyitott Műhelyben.

Résztvevők (a fenti képen balról jobbra): Tóth Ákos, az Age of Hope Alapítvány alapítója, Mátrai Ildikó, az Adománytaxi munkatársa, Marosváry Dorottya az Igazgyöngy Alapítványtól, valamint Sikota Orsolya, a Budapest Bike Maffia munkatársa. A beszélgetést Juhász Veronika, az MKKP alelnöke, II. kerületi önkormányzati képviselő, és Paszicsnyek János moderálta.

Ebben a cikkben összefoglaljuk a legfontosabb érintett kérdéseket, de érdemes megnézni a teljes előadást.

A RÉSZTVEVŐKRŐL Tóth Ákos a 12 éve alakult Age of Hope Alapítvány (AoH) vezetője és alapítója. Az alapítvány célja a rászoruló, hátrányos helyzetű, illetve gyermekvédelmi intézményekben élő gyermekek szabadidejének hasznos eltöltése, például táboroztatás, de most már tárgyi adományokkal is foglalkoznak: tanszergyűjtő kampányuk keretében 300-400 gyermeknek segítették az iskolakezdést, télen 200 családnak juttattak el tartós élelmiszercsomagot, és 1000-1200 gyerekeknek tették szebbé a karácsonyát. Mátrai Ildikó több önkéntes szervezet után végül az Adománytaxinál “ragadt”, és most már munkatársként, a tárgyi adományozási program felelőseként dolgozik a szervezetnél. Az Adománytaxit a 2015-ös menekültválság hívta életre. Kezdetben egy garázsuk és egy kis teherautójuk volt, ma már profi szintű szervezéssel a hátuk mögött mennek el házhoz az adományokért, és viszik olyan helyekre, amiket más szervezetek nem érnek el. Marosváry Dorottya az Igazgyöngynél foglalkozik a szervezet társadalmi vállalkozás menedzsmentjével, illetve a budapesti rendezvényeken általában ő szokta képviselni a szervezetet. Az Igazgyöngy a gyermekszegénység felszámolásáért dolgozik 1999 óta. Központjuk a toldi tanodájuk, de ezen kívül több településen is jelen vannak. Foglalkoznak családgondozással, munkahelyteremtéssel, közösségteremtéssel, kríziskezeléssel az intézményi együttműködések fejlesztésén keresztül is. Sikota Orsolya az adományok és az ételmentés koordinálásáért felelős a Budapest Bike Maffiánál (BBM), korábban szintén több helyen volt önkéntes. A BBM az adományozás mellett több mindennel foglalkozik: fenntart olyan kerteket, melyek megváltozott munkaképességű embereknek, illetve állami gondozásból érkező fiataloknak biztosíthatnak munkahelyet, az előző évben csináltak hajléktalan asszonyoknak nőgyógyászati rendelőt, de az emberek többsége valószínűleg a Vitamin Kommandót ismeri leginkább, mint a BBM legismertebb programját, ahol bringások visznek ételt és ruhát a rászorulóknak, hajléktalan embereknek

Kimondhatjuk, hogy a legjobb adomány a pénzadomány? Miért fontos, hogy tegyenek cserébe valamit a rászorulók?

Toldon már működött az adományozási program, amikor maguk az igénylők felől jött a kérés, hogy egy olyan rendszert kellene kidolgozni, melyben igazságosabb az elosztás, és el tudják érni, hogy a támogatottak jobban értékeljék a kapott holmit. Erre azért volt szükség, mert az adományozott ruhát, bútort egyesek elégették, így nem ért célba a kezdeményezés. Mindezek miatt az Igazgyöngy toldi adományozási programjában az adományért a munkájukkal “fizetnek” a segítettek, így a tapasztalatok szerint jobban megbecsülik a kapott javakat.

Tóth Ákos szívéhez legközelebb talán az az adományozási forma áll, amikor nem (csupán) a pénzt küldik, hanem megbeszélés alapján a szükséges dolgokat veszik meg, és juttatják el nekik. Szerinte ez azért jó, mert ad is az illető, személyesen is foglalkozik az üggyel, energiát fordít rá, és biztos, hogy olyan cikkeket vesznek meg, amire valóban szükség van. Arra is volt példa, hogy egy higiéniás szerekkel foglalkozó cég a Covid alatt szállodák, éttermek híján nekik szállított rendkívül kedvezményes áron tisztálkodószereket.

Félreértés, jegyezte meg Ákos, hogy az adományozók magát a szervezetet támogatják: tárgyi adományokkal a munkájukat segítik, de a szervezet fennmaradásához, anyagi szükségletekhez nyilván nem ez tesz hozzá, cipősdobozból nem lehet autópályamatricát venni.

Dorottya szerint egyrészt nagyon fontos a tárgyi adományokon keresztül a személyesség érzete, ezért is annyira népszerű az a karácsonyi programjuk, aminek során a támogatók egy kívánságlista alapján tudnak vásárolni valakinek (kereszt)névre szólóan. Ugyanakkor a pénzadomány rugalmasságot ad, amit főleg a Covid alatt tapasztaltak meg ők is, valamint ő is kiemelte, hogy a szervezetek kiadásaihoz, a munkatársak fizetéséhez, útiköltséghez pénzre van szükségük.

Mivel ők elég messze vannak, a tárgyi és ruhaadományokat postán lehet nekik elküldeni, ezzel így meg is szűrik a felesleges holmikat, mivel a feladó – lévén ő fizeti a postázási díjat – így jobban meggondolja, mit tesz bele a csomagba.

Nagyon fontos szerinte a fejlesztő segítségnyújtás, a “képessé tevés elve”, vagyis az, hogy a rászoruló saját maga is tesz azért, hogy neki jobb legyen. Mindeközben tisztában vannak azzal is, hogy ez a személyes kapcsolat nem tartható fenn egyszerre 1200 emberrel, csak a közvetlen környezetükben lévőkkel.

Tóth Ákos a téma zárásaként hozzátette, nem ért egyet azzal, hogy egy olyan emberrel, aki több napja nem evett, vagy harmadmagával osztozik egy pár cipőn, bármilyen munkát is elvégeztessenek cserébe a segítségért. Bízik abban, hogy a többi szervezet helyi szervezetei ezt le tudják vezényelni, de ő nem tartja ezt célravezetőnek.

Hogyan kell jól adományozni?

A BBM weblapján van egy adományozási kisokos arról, hogy mit, mikor, milyen rendszerességgel gyűjtenek, és amit nem gyűjtenek, azt milyen más szervezetnek lehet elküldeni. E-mailben is elérhetőek, az érdeklődők személyre szóló tanácsokat kaphatnak tőlük. Az Igazgyöngy oldalán is elérhetőek a legfontosabb információk, illetve az aktuális igényekről Facebook-oldalukon lehet tájékozódni. Sok hasznos adományozási tanács van a blogbejegyzésekben is, hogy senkit ne érjen csalódás. Minden erőfeszítésük ellenére még mindig kapnak olyan adományokat, amik nem használhatók már fel, ezért mindenkit arra kérnek, hogy olyan dolgokat adjon, aminek a saját gyereke is örülne.

Az AoH embereinek is sok energiáját emészti fel, hogy átnézzék az adományokat. Ők a cipősdobozokat mindig felnyitják. Ennek egyrészt az az oka, hogy a dobozok között ne legyen túl nagy különbség, tudják “balanszírozni” őket: például ha egy egész osztálynak visznek cipősdobozban ajándékot karácsonykor, azokban nagyjából ugyanazok legyenek, teljesen érthető, hogy ez miért fontos.

A másik ok pedig az, hogy még mindig nagyon sok az oda nem illő tárgy, ami mindig szomorú tapasztalat. Most egy videó készítésén gondolkodnak, amiben bemutatnák, hogy egy hajas hajkefe, szennyes pizsama, vagy pornó DVD nem a legmegfelelőbb ajándék egy kisiskolás korú gyermeknek.

Az Adománytaxi rengeteg energiát fordít arra ,hogy biztosan jó állapotban lévő adományokat kapjanak. Ennek a kulcsa az erőteljes és tiszta kommunikáció, illetve az adományozók regisztrációja, aminek során az űrlapon ezeket a szabályokat el kell olvasni és fogadni. Ezek eredményeképp nagyon kevés hulladékot kapnak.

Milyen a szervezetek együttműködése egymással és az állammal, egyházakkal, önkormányzatokkal?

Az AoH-nak Budapesten a Budapest Bike Maffiával van egy laza együttműködése évek óta, illetve az Adománytaxinak is küldtek már olyan adományt, amivel ők nem tudtak mit kezdeni. De mivel az alapítvány támogatottjai zömmel vidéken vannak, az ottani szervezetekkel kiemelten fontos a kapcsolat, másképp nem tudják felmérni az igényeket. Ezt jellemzően pedagógusok, szociális munkások, védőnők erősítik.

Az Igazgyöngynek – mivel oktatási intézményként kezdték – a helyi iskolákkal, családsegítőkkel fontos és szoros a kapcsolata, néha rajtuk keresztül juttatják el az adományt a rászorulókhoz. Mivel ők leginkább Hajdú-Bihar vármegyében tevékenykednek, a messzebbre irányuló felajánlásokat átirányítják az ottani szervezetekhez.

Marosváry Dorottya szerint vannak olyan tevékenységek (pl. karácsonyi cipősdoboz), amelyek nem állami feladatok, de ahol ők is végeznek állami feladatot, ott fontosnak tartja, hogy ne párhuzamosan dolgozzanak ugyanazon a problémán, ezért az együttműködés nagyon fontos lenne. Toldon már kialakulóban van egy jobb viszony, elfogadták a Tanodát, értik, hogy mit miért csinál az alapítvány. Szerveznek találkozókat, ahol a tanárok szülők megismerkedhetnek, feltehetik a kérdéseiket, próbálják a felek közötti távolságot csökkenteni.

Mátrai Ildikó a kistelepülésen dolgozó szociális munkások, közösségszervezők, tanodavezetők kincset érő szerepét emelte ki: ők ismerik a helyi közösségeket, ők tudják, hogy milyen igények vannak, kik a rászorulók. Egy-két kivételtől eltekintve az önkormányzatokkal sajnos nem jó a kapcsolat, nem nyitottak az alapítvány munkája felé, elenyésző azon polgármesterek száma, akik ellátogatnak a piacra, de legalább érdeklődnek a tevékenységük iránt. Ugyanakkor elismeri, hogy a rendezvény helyszínének biztosításával az önkormányzatok – passzivitásuk ellenére – segítik a munkájukat.

Ákosnak is vegyesek a tapasztalatai: van, ahol az önkormányzat segíti őket, sőt a jótékonysági bográcsozáshoz hozzá is járul, de volt már olyan, hogy egy adott önkormányzat nem tartotta indokoltnak a jótékonysági rendezvényt, mert véleményük szerint a településen nincs szegénység.

Bár azt hihetnénk, hogy egy ilyen együttműködés javítja egy önkormányzat megítélését, és Orsolya elmondása szerint a BBM például valóban jó kapcsolatot ápol a IX. kerület vezetésével, több olyan példát is említenek a résztvevők, ahol egy helyi kezdeményezés mögött egyből valami hátsó szándékot sejtenek az ottaniak. Ákos olyannal is találkozott, hogy egy képviselőjelölt a tőlük kért adománnyal akart választást nyerni, vagy épp egy elvesztett választás után valaki bosszúból felgyújtott egy (másik szervezettől kapott) adománykupacot.

Fejlődik-e az adományozási kultúránk?

Minden résztvevő egyetértett abban, hogy az adományozási kultúránk fejlődik, de még rengeteg edukáció szükséges.

Ildikó szerint ez egy folyamat, egyénre vetítve a kezdet lehet egy zsák ruha, majd folyamatosan haladhatunk a ritkább, értékesebb adományok felé: a következő lépcsőfok lehet egy jobb játék, majd élelmiszer, pénz. Ám nem csupán anyagi javakat lehet adni, lehetne tudást is adományozni, legyen az weblapfejlesztő, vagy fuvarozó cég. Az is jó kezdeményezés lehet, ha egy cég a csapatépítést nem egy fancy helyre szervezi, hanem elmennek egy mélyszegénységben lévő településre, és ott felújítják a közösségi házat.

Ákos hozzátette, a társadalom formálásában ezeknek a szervezeteknek nagyon nagy felelősségük van, illetve abban is nagy szerepet kell vállalniuk, hogy megismertessék az emberekkel azokat a fogalmakat, amik egykor nekik is újak voltak: ilyen például a menstruációs szegénység, a digitális szegénység, a magzati éhezés, de olyan alapvető dolgokra is rá kell mutatni, hogy mi az a rászorultság, tetvesség, vagy épp mit jelent az, hogy igazán fázni.

“Fáztál már? (…) Az az igazi, velőtrázó hideg, amikor olyan mélyen hat át, azt átéltétek már? És akkor tényleg nem számít, hogy a kabátodat, vagy a gyereknek a matekfüzetét égeted el.”

Dorottya szerint az lenne a kulcs, ha az emberek tudnák, mi van ma az országban, mit jelent a XXI. századi szegénység. Állítja, hogy ez csak pozitív irányba változhat: már most is vannak szervezetek, akiket rendszeresen követnek az emberek a neten, és bár nem valószínű, hogy januárban is akkora lesz az adományozási kedv, mint decemberben, ez nem is biztos, hogy baj. Ugyanakkor meg kell érteni azt is, hogy az adományra nem mindig akkor van szükség, amikor jól esik odaadni.

Vannak-e nemzetközi kapcsolatok? Ha igen, milyenek?

A beszélgetésből az derül ki, hogy nem jellemző a nemzetközi hálózatosodás ezeknél a szervezeteknél. Az Igazgyöngy nemzetközi cégektől esetenként kap támogatást, de nemzetközi civil szervezetekkel nincs szoros együttműködés. Orsolya egyáltalán nem tud ilyenről a BBM háza táján, az Adománytaxinak Kárpátalján van egy nemzetközi projektje, ahol egy amerikai partner segítségével segítettek egy kárpátaljai szervezetnek az ukrán menekültválság alatt.

Ákos osztrák partnerüket említette, akiktől most kaptak 35 000 eurót (több mint 13 millió forint), melyből egy speciális orvosi járművet fognak építeni. Ez először az ukrán válságban segít majd, később pedig talán egészségügyi busz lehet belőle a hajléktalan-ellátásban. A magyar civil szervezetek helyzetét a külföldi példákkal összehasonlítva elmesélte, hogy amikor 2015-ben a menekültválság idején bejárta a balkán útvonalat, úgy látta, hogy az ottani civil szervezetek tudják finanszírozni az önkéntesek ottlétét – akár több hónapon át, nálunk viszont ez szinte elképzelhetetlen.

Míg Magyarországon a “civil” szó a kontár szinonímája, külföldön sok helyütt maga az állam támaszkodik a civil szervezetekre.

Mennyire tudnak ezek a szervezetek jelen lenni a magyar közoktatásban, akár etikaórán, akár az 50 órás közösségi szolgálaton keresztül?

A résztvevők egyetértettek abban, hogy az ügy, illetve a szervezetek iskolai – vagy akár céges – jelenléte nagyban függ az adott tanártól, összekötő személytől. Hiány van önkéntesből, pedig a nagyobb iskolásokat már több alapítvány is tudná fogadni. Míg a vörösiszap katasztrófa alatt több gimnáziumban is jelen volt a segíteni akarás, ma már nagyon nehéz “behúzni” a 14 éveseket. Tóth Ákos maga is kijár iskolákhoz érzékenyítő programokat tartani, és azt veszi észre, hogy egyre nehezebben lehet hatni erre a generációra.

A BBM-nél két ilyen program van: az egyik a +1 szendvics program, amikor az diákok eggyel több szendvicset visznek be magukkal az iskolákba, amit ők összegyűjtenek, a másik pedig a +1 szendvics junior program, ami egy érzékenyítő programmal van összekötve. Utóbbi keretében megismerkedhetnek pl. egy hajléktalan ember életével, majd részt vesznek egy közös szendvicskészítésen, mely ételek aztán ugyanúgy eljutnak a rászorulókhoz. Az Igazgyöngynél a távolság miatt a közösségi szolgálat nem jellemző, de a Tanodába lehet menni táboroztatni.

Hogy lehet bevonni az adományozásra hajló, de passzív embereket?

Tóth Ákos szerint a különböző alapítványok eleve különböző önkénteseket várnak. Példaként felhozta, hogy a BBM akár száz embert is le tud foglalni egyszerre a szendvics készítéssel, a AoH viszont a táboroztatásain nem tudna mit kezdeni több tucat önkéntessel. A passzív emberek bevonásával nem akar foglalkozni, aki szeretne segíteni, az jelentkezik.

Az Adománytaxinál nincs ilyen probléma, mivel az ő “önkénteseik” a felajánlók, amiből szerencsére nincs hiány, sőt alig bírják a sok felajánlást.

A BBM az eseti felhívásokra tartja fenn a “BBM – Helyzet van! – Önkéntes csoportot” a Facebookon, így igyekeznek bevonni az embereket, akik másokat is bevonzanak. Ennek köszönhetően egyre több az önkéntes a csoportban, és mindenki talál magának feladatot. Az Igazgyöngynél sem zökkenőmentes az önkéntesek koordinálása, tekintve, hogy nincs külön erre a feladatra dedikált koordinátoruk. Ezért előfordul, hogy nem tudnak munkát adni a jelentkezőknek, amikor pedig kellene önkéntes, nem tudnak szerezni időben.

A szervezetek javarészt aktív kommunikációval és kitartó munkával igyekeznek meghálálni az adományozók felajánlásait, és felhívni magukra a figyelmet.

Ha tetszettek a bemutatott szervezetek kövesd a te is a tevékenységüket, és kapcsolódj be önkéntesként!

A Kétfarkú Kutya Népfőiskola további előadásait pedig ide kattintva nézheted meg, a jövőbeliekről pedig itt találsz infókat.