Mindent a részvételi költségvetésről: kinek jó, ha a lakosság is beleszólhat a közpénzek elköltésébe?

Néhány éve Magyarországra is betört az őrület, hogy az állampolgároknak bele kéne szólnia a döntéshozatalba. Sőt, már a döntések előkészítésébe, és olyan érzékeny területen is, mint a költségvetés! Néhány önkormányzatban már idehaza is elkezdték alkalmazni a részvételi költségvetést, amikor is az összbüdzsé egy minimális részét úgy költi el az önkormányzat, hogy a lakosok közvetlenül javasolhatnak erre projekteket, fejlesztéseket, és elvileg ők is dönthetnek róluk.

Mennyire sikeresek az eddigi próbálkozások itthon, és min múlik a siker? A részvételiség a képviseleti demokrácia halála-e, vagy épp ellenkezőleg: a halódó demokrácia újjászületése, remek lehetőség a civil kontrollra?

A Kétfarkú Kutya Népfőiskola február 23-i előadásán három szakértő boncolgatta a témát a budapesti Nyitott Műhelyben. A moderátor Juhász Veronika önkormányzati képviselő volt. Az alábbiakban összefoglaltuk az elhangzottak lényegét, de érdemes megnézni a teljes előadást is.

Először Oross Dániel, a Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársa mutatta be a részvételi költségvetés formáit külföldön és itthon.

Fontos tisztázni, hogy a lakosság bevonása nem pénzpazarlás, meg kell felelnie meghatározott szempontoknak. Az intézményt a társadalmi igazságosság céljából hozták létre, célja az, hogy a lakosság véleménye közvetlenül megnyilvánulhasson, miközben a döntéshozók felelősséget vállalnak érte.

Először a brazil munkáspárt kezdeményezett ilyet 1988-ban. Ez a modell úgy működött, hogy a civilek tematikus és szabad beszélgetéseken vehettek részt, ami aztán befolyással volt a helyi döntésekre is. A részvételi költségvetés szervezete saját képviselőket állított ki, ami körülbelül a képviselőtanáccsal volt egyenrangú. Az állampolgárok egymás közötti, illetbe a politikusokkal való kommunikációja az, ami megkülönbözteti a részvételi rendszert a képviseleti demokráciától.

A következő példa a portugáliai Cascais városa, ahol 2010 óta működik részvételi költségvetés. Egy évre lebontva a részvételi rendszer itt a következőképpen működik: a vita szakaszában a javaslatokat megvitatják és előszavazást tartanak, majd megvalósíthatósági vizsgálatra küldik az önkormányzathoz, a harmadik szakaszban pedig szavazással döntik el a projektek sorsát. Az eredményeket év végén közlik. A megvalósítási szakasz persze hosszabb is lehet. Az állampolgárok infrastrukturális fejlesztéseket is tudnak javasolni.

A vita szakaszában a javaslatadók 4 kezdeményezést küldhetnek tovább, a szavazáson negatív szavazat is adható amennyiben a fejlesztés egyéni érdekeket sért. A továbbjutó 2 egyéni és 2 intézményi projektet a nyílvánosan lefolytatott vita nézőinek be is mutatják. A közigazgatás az állampolgárra tekinthet fogyasztóként, közös döntéshozóként, menedzserként és ellenőrként is. A részvételi modellben ezeknek a szerepeknek mindegyike megjelenik.

Magyarországon a települési önkormányzat a megvalósítója a befektetéseknek és a civil szervezetek, vállalatok szerepe sokkal kevesebb. Szabályozása mindenre kiterjed, például az angol modellel ellentétben. A költségvetés csak egy kis százalékát teszik a közösbe, ezért korlátozott a rendszer. A jogi alapja nem kidolgozott. Fontos lenne népszerűsítő programokat tartani ebben a témában, offline térben is hírdetni, bevonva a helyi polgárokat és a médiát is. Természetesen ez nem törvényszerű és változtatható.

A részvételi költségvetés előnyei

Kapcsolatot tart az állampolgárokkal
Innovációt hoz
Növeli az állampolgári bizalmat
Tudatosságot alakít ki
Könnyebbé és átláthatóbbá teszi a költségvetést

Kiss Alexandra részvételiség-kutató több mint másfél évet dolgozott a Fővárosi Önkormányzat Társadalmi Együttműködési Osztályán, ahol a budapesti részvételi költségvetés kidolgozásában vállalt szerepet.

A magyarországi önkormányzati rendszer nagyon kötött és bürokratikus, míg a részvételiség kidolgozásához rugalmasság és kreatív megoldások kellenek. Frissességet hoz egy önkormányzat lelkületébe. Nehézséget jelenthet az információs aszimmetria a lakosság és az önkormányzat szakértői között: sokszor a kezdeményezők nem tudják, hogy javaslataikat milyen szempontok alapján utasítják vissza, ami bizalomvesztéshez vezethet. A hivatalos folyamat sokszor több időt vesz igénybe, mint azt a józan ész elvárná, aminek persze megvan az oka
mondta Alexandra.

De mi a részvételi költségvetés igazi feladata? Fenntartás vagy újítás? Kézenfekvő lenne, hogy a látható problémákat ebből a pénzből oldják meg. Azonban ennek az a veszélye, hogy a közösség fejlesztésére félrerakott alapból csak közfeladatokat látnak el, ami amúgy is feladata lenne a városnak. Kiss Alexandra inkább amellett érvelt, hogy ez a pénz innovációs célokra legyen fordítva, mondván, hogy ez hosszú távon is kifizetődőbb.

Fontos, hogy minden résztvevő megértse ennek a jelentőségét. Előnye ennek a folyamatnak, hogy a lakosok megismerik a hivatal működését, míg az önkormányzat a lakosok igényeit ismerheti meg mélyebben. A hivatal dolgozóinak meg kell tanulniuk visszajelzést adni és együtt dolgozni a lakossággal, nemcsak szakmai szempontból, hanem emberileg is megvizsgálni egy problémát. Sikeres együttműködés esetén őszinte érdeklődést fognak tapasztalni a hivatalnokok és munkájuk hasznosságát közvetlen tapasztalhatják.

A sikeres részvételiség alapjai

Holisztikus látásmód, folyamatosság
Facilitáció módszereinek elsajátítása
Rugalmas szabályozás
Lakosság igényeinek prioritása

A harmadik előadó, Merényi Miklós a K-monitor korrupcióellenes civil szervezetnél dolgozik. Régóta foglalkozik a közpénzek átláthatóságával, részvételiséggel pedig 2018 óta.

Miklós szerint egy politikus prioritásait az árulja el, mire költ, ezért érdeklődéssel követi a költségvetési statisztikákat. A költségvetési bizottság egyre rövidebb ideig ülésezik, az idei költségvetést már rendelet útján fogadtatták el. Az átlagos honpolgár azt érezheti, hogy nem csak neki, de lassan az országgyűlés tagjainak sincs beleszólásba abba, hova megy a pénz.

Érdeklődő állampolgárok számára a K-Monitor sok ehhez hasonlót adatot biztosít. Habár hazánkban kormányzati szinten nem megvalósítható a közösségi költségvetés, helyi szinten ez a közvetlen érdekképviselet és a demokrácia mentsvára is lehet. Az önkormányzatok alapvetően sokfelől állnak nyomás alatt. Feladatukat megnehezíti a politikai széttagoltság, a gazdasági nyomás, az önkormányzati kompetenciák csökkentése az elmúlt években, valamint a kerületi és megyei szintű koordináció hiánya. A politikai és befektetői érdekek prioritása, valamint a részvételi programok eredményeinek meg nem osztása bizalmatlanságot kelt a közösségben, magyarázta Miklós VII. kerületi példákkal élve.

A részvételiség a demokrácia radikális megnyilvánulásaként is értelmezhető. Leleplezi a bizalmi válságot a közéletben, megmutatja, hogy kompromisszummal a politikai konfliktusok megoldhatók, a pártoskodás és a populizmus nem vezet megoldásra. Egy szintre helyezi a politikát és a civil szférát. Összességében nevelő hatása van a kormányzatra és a lakosságra nézve is.

A részvételi kultúra mellett a rendszereinket is át kell alakítani, hogy az önkormányzat hatékonyabb, kétirányú kapcsolatot tartson az állampolgárokkal és döntéshozatalában helyet hagyjon az ő igényeiknek. Inspiráló részvételiség-modellek találhatók például a Debreceni Gimnáziumban, ahol átültették ezt a demokratikus módszert egy iskolai közegbe egy diákokból álló operatív csoport vezetésével. Bogotában pedig a fizetetlen gondozói munkát végző nőkkel szavaztatták meg, milyen szolgáltatásokkal segítsék az mindennapjaikat. Szakpolitikai kérdésekben is érdemes megkérdezni azokat, akiket közvetlenül érinteni fog a döntés.

Vajon mi az a pont, amikor azt mondhatjuk, hogy a részvételiség elérte a célját és a
demokráciát is sikerült fejlesztenie? – hangzott el Juhász Veronika kérdése a beszélgetés végén. Oross Dániel szerint erről akkor beszélhetünk majd, amikor a politika már nem lesz szitokszó. Kiss Alexandra azzal lenne elégedett, ha az érintettek mernének és tudnának a saját életüket befolyásoló dolgokban dönteni. Merényi Miklós szerint elsősorban a társadalmi változás a cél: az, hogy az önkormányzás fókuszába jobban bekerüljön a tanulás és a gondoskodás.

Sok olyan probléma van, amit csak részvételi módon lehet megoldani: például az utcák soha nem lesznek tiszták, ha az emberek odaszaratják a kutyájukat, és kevesebb parkoló autó sem, ha nem változtatunk a közlekedési szokásainkon.

Ezeket a közösségi megoldásokat kellene erősíteni, nem az emberek feje fölött, hanem velük együtt. Ha jól csináljuk, a lakosság nem fogja azt érezni, hogy valamit erővel lenyomtunk a torkukon, hanem átmegy a szándék, hogy az ő bevonásukkal formáltuk olyanná a rendszert, hogy jobb legyen nekik.

A Kétfarkú Kutya Népfőiskola további előadásait ide kattintva nézheted meg, a jövőbeliekről pedig itt találsz infókat.

Komment!