Március 15-én folytattuk túrahagyományunkat, ezúttal Győrből vonatoztunk Pannonhalmára, miután megcsodáltuk a megjavított koszorúnkat a vasútállomáson. A fecskéről Pannonhalmán szálltunk le – előtte egy teljesen váratlan matematikaórán vettünk részt öt percben –, majd átsétáltunk Écsen keresztül Nyúlra.
Csodálatos ruhaszárító időnk volt, abból a fajtából, amikor a lepedő pillanatok alatt megszárad, levételkor viszont vigyázni kell, hogy el ne törjön – azt leszámítva, hogy nem volt fagy, csak csontig hatoló szél.
Kifejezetten kellemetlen volt, hogy nincs az állomáson zárt várakozóhely. Az egyik korábbi túra után javasolt turista applikáció ellenben eléggé megszenvedte a Pannonhalma vasútállomás – Pannonhalma Écs felőli határszakaszt, itt végül nem is hallgattunk rá, inkább saját kútfő alapján mentünk a térkép után. Pannonhalma külterületén találtunk egy RÜM bejelentésre alkalmas vízátereszt. Amikor elértük a 2012 óta “átmenetileg” bezárt écsi vasútállomást, különös tibeti torokének csapta meg fülünket a vasúti átjáróban. A forrására nem igazán jött rá senki, de lehet, hogy összefüggésben van a frissen kialakított, még be nem épült építési telekkomplexummal.
Itt elővettünk egy zsákot és elkezdtük az árokból összeszedni a szemetet, amiből egyre több és több lett, amíg meg nem találtuk a forrását egy körbekerített, szabadon álló konténereket tartalmazó hulladéklerakó formájában. Itt végül hozzákötöttük a kerítéshez a zacskónkat és gyorsan elsiettünk, mivel nagyon büdös volt (szerintünk a mindenféle hulladékok rohadtak a konténerekben, mivel fedetlenek voltak, így pedig beesett az eső).
Écsre beérve megálltunk a Krisztina Cukrászdában, ahol pótoltuk a lesétált szénhidrát mennyiséget (ki sör, ki süti, ki fagyi formájában) majd tovább indultunk a piros kereszt jelzésen fel a (nevét sajnos nem jegyeztük meg) hegyre, ahol a gerincre fordulva mentünk a kilátópontig, majd a végén lekanyarodtunk Nyúlra.
Écsről a hegy felé tartva egyszercsak megjelentek a a sörösdobozok, műanyagpalackok, amiket szépen szedegettünk össze. A kutyatápos zacskón meglepődtünk picit, igaz örültünk, hogy nem porszívó volt, aminek 40 méterről eredetileg tűnt. Találtunk azért meglepő dolgokat ezeken túl is, például különböző olajos vagy furcsa összekövült beltartalmú hordót, amit le akartunk hozni, de amikor már a harmadikat találtuk meg (a másodikat nem tudtuk kivenni a bozótosból, úgy körbenőtte), inkább leraktuk egy vadászles alá, amiről lehorduk a különböző palackokat, italosdobozokat.
A zsák szemetet vittük tovább egészen a kilátóig, ahol olyan mértékű szemét volt szétszóródva a hulladéktárolók körül, hogy bekötöttük a száját és leraktuk, hogy az erdészet majd elvigye ezeket is, amikor üríti a tárolókat. Sajnos a borkóstoló elmaradt, de ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunkat, és szerintem bátran mondhatjuk, hogy a többség kifejezetten várja a következő túrát.
Ha Téged is érdekelnek a túrák, csatlakozz túracsoportunkba a Facebookon, hogy időben értesülhess a jövőbeni alkalmainkról!
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy városrész. Nyugodt, családi házas övezet volt, 12 ezer lakóval. A városától elkülönülve Read more
Eléggé virágtalan, inkább csak gazos volt a szombathelyi Savaria Hotel előtti virágágyás, ami – mint közben kiderült – nem önkormányzati Read more
Mivel a MÁV idén júliusban elkezdte felújítani a rákosrendezői vasúti átjárót és környékét, veszélybe kerültek az MKKP által évekkel ezelőtt Read more
Még február elején történt Baján, hogy az elhagyott varroda épületének Honvéd utcai oldala annyira meglepődött az óriási szélvihartól, hogy kitüsszentette Read more