Még 2017-ben ültettük a TAMARISKA bokrokat a régóta üresen álló fatányérokba a Blaha Lujza téri buszmegállóknál (a fenti képen nem ezek láthatók, a csavarról bővebben később…). Egyszerű állampolgári önkéntes törődésből, gerillába’. Majd 4 éven át jártak ki oda passzivisták, önkéntesek, a környék lakói, hogy locsolják, gondozzák őket. Szedegették a csikkeket és a szemetet belőlük, kiskerítéssel körbekerítették, amikor túlnőttek, megmetszették. A bokrok bokrosodtak, a tér részeivé váltak. A lakók zsezsegtek körülöttük, néha jelezgettünk egymásnak, ki mikor megy arra egy-két flakon vízzel, és hova rejtsük a kisvödröket, ha a szökőkútból locsolnánk.
Nagyjából 5 éve azonban jött a felújítási tervek első híre. Alelnökünk és önkormányzati képviselőnk, Juhász Veronika ekkor kezdett el azonnal telefonálgatni, míg néhány hét alatt, több átirányításon keresztül sikerült is kagylóvégre kapnia az illetékest a BKK-tól.
„Bevallom, azt is fenemód élveztem ekkor még, hogy 5 különböző város-műszaki illetékes szerv passzolgat át egymáshoz, míg jobban megértem a kaland alatt, hogy ez a feladat éppen kire tartozik. A kérésem egyszerű volt, és két részből állt: 1) működjünk együtt, legyenek szívesek szólni, ha beindulna az építkezés, hogy a tamariskákat, és esetlegesen kidobásra szánt egyéb növényeket kiáshassuk, átültethessük. 2) jelezzék, amint társadalmi egyeztetések kezdődnek a tér átalakításával kapcsolatban, és, hol találunk a tervekről információt.”
idézi fel a 2018-as történéseket.
Konkrét információ még nem nagyon volt, a projekt csúszott, de nem zárkóztak el a bevonás elől, és az együttműködéstől sem. Aztán a projekt tovább csúszott, eltelt még 2 év, mire ismét fellángoltak a hírek az átépítés tervei körül. Ekkor már Budapest-szinten jöttek tervek, ellentervek, valamilyen szintű társadalmasítás is volt, de az egyeztetésekről végül csak töredékeiben, utólag hallottunk… Picit repedezett az összehangoltság, töredeztek a korábbi ígéretek.
És akkor bamm! 2021 nyár elején megjelentek a Blaha Lujza téren a kordonok, az építtetők, a gépek. Ismét ízzítottuk a vonalakat! Email és telefoncunamik közepette akadt egy kedves, belső segítőnk is, aki lelkesen, proaktívan közvetíteni próbált az önkéntes energiák, a BKK és a kivitelező között. Közben ismét úgy tűnt, minden rendben, sőt: egészen csodásan össze fog érni a törődő lakossági önkéntesek többéves közvetlen cselekvése az egyik oldalról, és a kivitelező jószándéka a másikról. Megígérték, hogy előre jelzik, ha elkezdenének hozzányúlni azokhoz a területekhez, ahol bokrok vannak, és bemehetünk majd kiemelni őket. Ráadásul át lett beszélve kedves közvetítőnk révén, hogy augusztus vége / szeptember eleje lesz a célidőszak. Ez felelt meg az építkezők ütemezésének is, ami örömünkre a bokorátültetéseknek is nagyobb biztonságot, jobb klímát jelent. Időnk is marad szervezni…
Kis kitérő a bürokrácia ínyenceinek: kiderült, mivel a tamariskáinkat gerillába’ – népies kifejezéssel: “illegálisan” – ültettük, ezért ők NEM tartoznak a vagyonleltárba, míg az építkezés területén lévő sövénybokrok a közvagyon részeit képezik. Ahhoz, hogy a kivitelező egyáltalán hozzájuk tudjon nyúlni, előbb át kell íratni őket őrá. Emiatt is úgy tűnt, jól jön mindkét félnek az a kis extra intézkedési idő őszig. A tamariskáinkat pedig így eleve biztonságos gazdátlanságban tudtuk, azt csinálunk velük, amit akarunk. Ekkor arra épp nem gondoltunk, hogy más is azt csinál velük, amit akar… Merthogy néhány nappal az örömteli megállapodás után, teljesen váratlanul, a szétcincált, kiszedett, eltüntetett tamariskákról és az ismét üres fatányérról kaptunk képeket az egyik csapattagtól. A munkásoknak útban volt a kordonhoz, nekünk nem szólt senki, ők pedig önállóan megoldották a “problémát”.
Két nap leforgása alatt összeállt a brigád, és mentünk bokrot menteni. Némi viszontagság közepette bekönyörögte magát a csapat az építési területre: ásókkal, geotextillel, metszőollóval, cargo biciklivel, sárga mellényben. Kiástuk a maradék jukka pálmát, vagy 15-20 tövet, és legalább ennyi sövénybokrot. Visszametszettük, földlabdáztuk őket, és aznap szerteszét rajzottak az önkéntes ültetőkkel a bokrok, városszerte. Így jutottak el Érdre is, az Érdnyugat Egyesület egyik tagja révén, aki nem csak, hogy ásni jött és ültetni ment, de cikkeket is írt a történtekről. A maradékot elvermeltük Zuglóban, ahol ásni jó. Így ért véget a több évig húzódó történet, ami persze számos tanulsággal is szolgált – ezeket Veronika a történtekről beszámoló posztja végén gyűjtötte össze.
A miskolci Kilián-Dél városrész lakói 2019 nyarán értesültek először, hogy az akkori fideszes többségű városvezetés egy új háziorvosi rendelőt fog Read more
Mi is pontosan egy közösségi kert? Röviden és egyszerűen bármely földterület, amelyet egy közösség közösen gondoz. Veszprémben már számos ilyen Read more
Beszámoló a Kutyapárt közösségi bringáiról - Ferenczi István, Kispest független zöld önkormányzati képviselőjének írása.
Immáron harmadik alkalommal tartottuk meg a kétfarkú kutyakarácsonyi gyűjtésünket Győrben. Idén már három délutánon keresztül ment a gyűjtés Ugyanúgy ahogy Read more