Kurt Vonnegut Éj anyánk című regényével folytatódott a szombathelyi olvasókör

A szerző 1922-ben New Yorkban született, 2007-ben hunyt el, egy kutyasétáltatás közben a feketehumor határait súroló módon bekövetkező esést követő kórházi kóma után. Szülei otthon németül beszéltek, nagyszülei csak németül tudtak. Önkéntesként vonult be a a hadseregbe, így lett részese a II. világháborúnak. 1942-ben az Ardennekben hadifogságba esett, Drezdában élte át a város földig bombázását. Csak a 60-as évekre jut el odáig, hogy itteni élményeit le tudja írni, pl. 5-ös számú vágóhíd c. könyvében (Drezdában emiatt van Vonnegut-túra). 1969-ben, a Vietnami háború alatt válik híressé.

Egy-két könyvében marslakók szerepelnek, ezáltal került be a Sci-Fi irodalom alkotói közé, bár műveiben az idegenek csak eszközök arra, hogy a társadalmat látassa. Ilyen például A Titán szirénjei, ami Magyarországon a Sci-Fi művek nagyrészéhez hasonlóan a Galaktikában jelent meg. Nővére rákban meghalt, néhány nappal később annak férje is, ezután három gyermeküket a szerző örökbe fogadta és felnevelte, ami több könyvében is megjelenik. Feleségétől vallási okok miatt vált el, miután az megtért és már nem volt ateista.

A könyv ajánlója elmondta, hogy akkor találkozott először a művel, amikor anno angolul kezdett tanulni, és szert tett egy angol-magyar szöveget is tartalmazó kiadására. Szerinte nagyon könnyű volt olvasni, mert egyszerű nyelvezetet használ.

Miután elkezdtünk beszélgetni a könyvről, először az alábbi kérdések merültek fel:

Jó-e, jogos-e a vége?
Tudatosan volt-e kém?
Lehet-e ítélkezni jó és rossz felett?
Nem volt bűntudata, hogy ezt csinálja? – ez utána párhuzamba lett állítva az index felvásárlásával, majd kialakult egy kis vita, hogy szabad-e művészeket nem művészi hanem politikai meggyőződés alapján megítélni?
Hogyan süllyed odáig az egyén, egy csoport, egy nemzet, hogy elfogadja azt, amit kollektíve mondanak és a végén egyszer csak megöltek hat millió embert…
Hogyan talál értő fülekre a túlzás (pl. a zsidó karikatúra, amire mindenki lő)?
Hárman tudták, hogy mit csinál? Ő tudta-e?

Amiket olyan következtetések követtek, hogy:

Campbell igazi tragédiája, hogy nem tudta magát igazolni.
Rájött arra, hogy végletesen mellé nyúlt
Az erkölcsi felállás, hogy amikor jó és rossz között döntünk az a plénum elé tartozik, vagy csak önmagunkra

Volt olyan, aki párhuzamot fedezett fel a múltkori Csikágó amerikai nagybácsijával. Felmerült, hogy vajon a feleség volt az életének legfontosabb része, vagy az, hogy kém volt? Campbell valódi valója az író lenne, aki meghalt a felesége halálakor? Csak a felesége érdekelte igazán? Das Reich der zwei – készült belőle film is Nick Nolte főszereplésével, a filmben megjelenik hátul Vonnegut is. Egyik műsorában Puzsér is beválogatta a legjobb filmes könyvadaptációk közé

Felmerült még

Campbell áll egy helyben, vagy csak sodródik a körülötte folyó világgal? Csak egyetlen valódi döntése volt a végén, addig folyamatosan megpróbált kimaradni az egészből. Humorának egyik legfényesebb bizonyítéka a fekete náci, akinek jelenléte az árja felsőbbrendűségi csapatban sem önmagának sem a többi szereplőnek nem okoz gondot. A legfőbb vágya pedig, hogy a feketéknek is legyen atombombájuk.

Tettünk egy kitérőt és behozta valaki a Birmingham bandája (Peaky blinders) sorozatot, mely a háború előtti Angliát mutatja be. Kiderült, hogy ott is volt támogatottsága a nácizmusnak, például VIII. Edvárdot is rendszeresen összekapcsolják vele.

A Brit Fasiszták a királyt és parlamentet kívánták megvédelmezni a kommunizmustól, szocializmustól, anarchizmustól, szakszervezkedéstől, ateizmustól, mi több, a szabadszerelemtől.
idézet a Történelmi Szemle 1962-es számából.

A History TV-n ment egy sorozat a náci feleségekről, akiket nem citáltak bíróság elé, mert nem feltételezték, hogy ez a saját gonoszságuk lehetett és éltek tovább.

Az is szóba került, Kovács Árpád esete alapján mi a kollaboránsság elfogadható határa? Mai párhuzam, hogy akik a Tranziton beszéltek, azokra ráborul-e bármi? A Kádár rendszerre ráborult-e bármi? Közben elmentünk egy már-már kocsmákban tapasztalható beszélgetésbe – azzal a különbséggel, hogy egy ponton már megint arról vitatkoztunk, minek kell és minek nem kell kötelező irodalomként megjelenni a a közoktatásban, de még azt is megtudtuk, hogy a bibliaterapeutáknak is van vitájuk arról, hogy csak klasszikus, vagy a modern könyvek is jók terápiás célra.

Miután ezt sikerrel lekevertük, azzal védekeztünk, hogy az egész amiatt történt, mert Vonnegut erkölcsi állásfoglalásokat mond ki, ez tényleges érzelmeket vált ki belőlünk, amelyekre kényszeresen reflektálunk aktuális tapasztalatainkkal is. Nemhiába égették anno a könyveit. Hogyan lehet így élni? Erről a komcsi pártfunkcionárius jut az ember eszébe, aki amikor hazament a faluba, ott ült a misén az első sorban (de erről majd beszélgetünk Ulickaja kapcsán).

Az egyéni felelősségvállaláson kívül nem tudunk mit csinálni. Minél több kézi dolgot csináljunk. Minél többet szeretkezzünk. Kenjük magunkat napfényvédőkrémmel. Az a kérdés, hogy mikor lépjük át a magunkban meghatározott határokat.

Elhangzott könyvajánlók:

Felfal blog? D-Amerika gazdasági valóságáról

William Styron: Sophie választ

Jókai Mór: Fekete Gyémántok

Salman Rushdie: Hárún és a mesék tengere

Bogáti Péter: Az Ágasvári csata

Pascal Mercier: Éjféli gyors Lisszabonba

Kurt Vonnegut: Harrison Bergeron (amit egyikünk csak esélykiegyenlítőnek hív)

Filmajánló:

Éj anyánk filmfeldolgozás (még Puzsérék is foglalkoztak vele)

Pirosszka rajzfilm (szigoruan csak az első)

Zeneajánló: