Háborog a lakosság, amiért fákat vágtak ki két új park építésekor Szegeden. De joggal?

Aki Szegeden él vagy jár, az elmúlt hetekben szinte kizárt, hogy ne hallott volna az Attila utca két oldalán készülő két új – a város világhírű rabbijairól, Löw Lipótról és Löw Immánuelről elnevezett – közpark építéséről, kivitelezéséről. A lakosság körében nagy felháborodást váltott ki, hogy az eddig névtelen térről több fát kivágtak, letarolták a cserjéket és felszámolták a parkolóhelyeket. Hogy segítsünk eligazodni a sok felreppent hír között, kikértük a tér fejlesztési tervét, átolvastuk, majd megkérdeztünk néhány nálunk hozzáértőbb embert, akik a városi terek fejlesztésében, illetve a fák és cserjék világában (még) otthonosabban mozognak nálunk. Lássuk, mire jutottunk.

Szükség van-e erre a térrendezésre?

Erre a kérdésre talán a legegyszerűbb a válasz: igen. Az Attila utca két oldalán lévő térrész egy kevéssé kihasznált, valóban kissé elhanyagolt terület volt. A parkolókhoz vezető burkolatot a fák gyökérzete felnyomta, az idő megrágta, és az alvázakra veszélyes tarajokat alkotott rájuk. Az, hogy a város szeretne egy rendezettebb, a lakók számára több lehetőséget nyújtó teret kialakítani, és egyúttal Szeged két neves lakójáról megemlékezni, mindenképp egy olyan cél, amiért érdemes dolgozni.

Szükséges volt-e ilyen mértékű fakivágásra?

Na, tessék. Az előbb lehet, hogy tévedtem. Erre talán még egyszerűbb a válasz, mint az első kérdésre: nem. A kivitelező (értsd: a városvezetés) az építkezések megkezdésekor, amikor azt a 11 fát kivágták, amelyet előzetesen a lakossági fórumon is bejelentettek, azzal érvelt, hogy a fák közül csak az invazívakat és azokat vágták ki, amelyeknél ez egészségügyileg indokolt volt. Ennek ellentmond, hogy a kikért tervek és favizsgálati anyagok (amelyek magát a konkrét favizsgálati lapot nem tartalmazzák) mindössze egyetlen fa esetében említenek korhadást, egészen pontosan így fogalmaz az anyag: „a Lőw Immánuel park parkolója melletti bálványfát megtekintették, és az alábbiakat állapították meg. A fa gyökfőjén, törzsén és vázágain korhadásnyomok, valamint hosszanti és keresztirányú repedések láthatóak. A tapasztalt jelek arra utalnak, hogy a fa állapota elkezdett leromlani. A rendellenességek keresztmetszeténél kevés a törzs és az ágak tömörségéért felelős ép rész, ezért magas a törzs- és ágtörések kockázata, ezért a fa balesetveszélyes, így kivágása szükséges.”

Itt fontos megjegyezni, hogy a fenti bekezdésben szereplő bálványfa bizony pont egy invazív fajta. Nagyon nagy ellenállása miatt szinte bármilyen városi környezetben megél, ellenálló mindennel szemben, kiirtása igen nehéz, nem elég kivágni, a gyökérzethez gyorsan felszívódó gyomirtó eljuttatása szükséges, és még így sem garantált, hogy nem hajt újra. A téren azonban nem csak bálványfák álltak eddig, hanem hegyi juharok és vénic-szilfa is. Ezek ugyan nem invazív fajok, és a térrendezés kapcsán megkapott anyagokban nem is jelölik őket betegnek, így nem maradt más hibájuk, minthogy pont ott álltak szegények, ahol most a két szobor fog állni.

Az eredeti állapot (forrás: Google Street View)

A tervdokumentációban a tervet készítő szakemberek többek között így fogalmazzák meg koncepciójukat: „Funkcionálisan mindkét teret két térrészre osztottuk. Az Attila utca közút felőli térrészek emlékhelyül szolgálnak a névadók számára egy-egy köztéri szobor elhelyezésével. A szobrok így a közforgalom felé irányulnak, valamint egymással kommunkálva is egységet alkotnak, utalva a névadók összetartozására is. A szobrok számára a meglévő és tervezett fákból álló facsoportok és növénykiültetések alkotnak ligetes hátteret, amelyek jelzésértékűen egyben osztják is a tereket.”

Ha megnézzük a tervrajzot, akkor látható, hogy a járda szélén álló fák pont ott álltak, ahová a tervek szerint a két szobor kerül. Ha megmaradtak volna, akkor a „két szobor közötti kommunikáció” nem jöhetett volna létre. Azért fájdalmas ezt olvasni, mert a tervdokumentációban többször hangsúlyosan szerepel, hogy a tér tervezése Lőw Immánuel munkáját szem előtt tartva készült. Ahogyan a tervező fogalmaz: „A névadó Immánuel munkásságára utalva a későbbi kiviteli tervek növénykiültetéseiben a munkásságához köthető fajokat is alkalmazni fogunk”. A magam részéről én úgy gondolom, hogy a két Lőw kapcsolatát bemutató szoboregyüttest többféleképpen meg lehetett volna tervezni, anélkül, hogy emiatt feleslegesen tüntessünk el fákat a városból.

Ennyi? Vagy van még más is, amit lehetne máshogy?

Hogy klasszikust idézzünk: Tovább is van. Mondjam még?

Tény, hogy az elkészült tervek a szemnek szépek, a formák modernek, megfelelnek egy mai városképnek, olyan tér bontakozik ki a rajzokon és 3D-s látványterveken, ami azt üzeni, hogy ez egy remek park lesz, ahol az emberek örömmel ülnek majd a fák alatt a padokon. Gondoljunk csak, mondjuk, a Dugonics térre, ott egész évben állandó a fák alatt a fűben, padon ülő emberek látványa. Mi lehet akkor itt a hiba? Az első gondolat, ami felmerül az emberben a terveket nézve, hogy a szobrok előtti térköves rész hogyan fogja majd le az Attila utcán áthaladó trolik és buszok zaját. Nem kell senkinek mondani, hogy az Attila utca milyen sűrű áthaladó tömegközlekedéssel rendelkezik. Nem csoda, hogy a tervekben is a szobrok mögé fákat terveztek, illetve meg is jegyzik, hogy: „A terek belsőbb területein így pihenőpark funkció alakul ki, a forgalomtól védettebb, intimebb környezetben.”

Érzi tehát a tervező is, hogy a tér zavartalan használatához szükséges lenne a zajszennyezés csökkentése. A kialakított pihenőövezeteket azonban a tervrajz szerint a szobrokon és a majd telepítendő fákon kívül más nem védi. Cserjesor csak a tér belső felére lesz ültetve. Ami pedig a telepítendő fákat illeti, ezek az első évben 220 cm magasak lesznek, jó esetben 1 méter széles lombozattal. Fogalmazzunk talán úgy, hogy zajfogó képességük egyelőre csekély. A nagyobb probléma, hogy a telepítést a Magyarországon szokásosnak mondható 1m*1m*1m-es talajcserélős módszerrel tervezik elvégezni. Ezeknek az ültetéseknek sajnos a megarmaradási rátája alacsony, éveken keresztül a fák csak vegetálnak, mielőtt a fellazítatlan talajba a gyökerükkel utat tudnak fúrni oldalra, hogy terebélyesedni tudjanak.

Érdemes akár Szegeden végigbiciklizni és megnézni, hogy hány olyan kiültetett fa van a városban, amely évek óta gyakorlatilag semennyit nem tudott nőni. De gondolhatunk rögtön Budapestre is, az országház melletti rakpartszakaszra, ahol már kétszer cserélték a csemetéket, de csak nem akarnak növekedésnek indulni. És ha megnézzük a terveket, akkor látszik, hogy térre tervezett padok egy kivételével mind ezek alatt a fák alatt lesznek majd, ezek a fák adnak majd árnyékot. Unokáinknak.

Mit lehetett volna akkor másképp?

Hát, jelen állás szerint sok mindent. Ha tényként elfogadjuk, hogy az eredeti koncepciót a szobrokkal és a terv térfelosztását nem változtatjuk meg (tehát a szil és a juhar kivágásra ítéltetik), akkor is van 1-2 olyan dolog, amivel ezen a terven lehetne javítani. Az útburkolat és a tér közé – legalább a szobrok előtti tér mellett – mindenképp hasznos lenne egy cserjesor, ami elválasztja a teret az úttól, és szűri a zajt és a szmogot is. Nem tudjuk, hogy pontosan hogyan fog történni a zöld területek rendezése, de bízzunk benne, hogy a tér talajának teljes átmozgatásával, mert a tervben jelenleg szereplő (fák alatt 1m*1m*1m, cserjék alatt 40cm, gyep alatt 20cm) talajcsere nem elegendő a növények számára.

Ha már itt tartunk, akkor jó lenne ezt az ültetési szokást végre elengedni, és pont ilyen terek kialakításánál remek alkalom nyílna Miyawaki mini-erdő telepítésére. A Miyawaki mini-erdő egy gyorsan növekedő, biodiverz ökoszisztéma, aminek a segítségével városokban is gyorsan kis kiterjedésű erdőcskék hozhatók létre. A módszer lényege, hogy 15-30 különböző fa- és cserjefajt ültetnek egymás mellé nagyon sűrűn. Ezek a növényközösségek nagyon jól együttműködnek és alkalmazkodnak a helyi időjárási viszonyokhoz.

Érdemes Budapesten járva a korábban már említett rakparti fákat összevetni a Tabánban 3 éve ültetett Miyawaki mini-erdővel. A különbség nagyon messziről látszik. Nagyon bízunk benne, hogy Szeged városában a következő években egymást érik majd az apró szigetekként felbukkanó mini-erdők, hiszen telepítése relative egyszerű és igen gazdaságos. Továbbá az így telepített fásszárúak 3-4 év utógondozás után további gondoskodást nem igényelnek, de már az első években is évi egy méter növekedésre képesek.

Akkor minden rossz? Semmi jó nincs a térben?

Dehogyis. Nem is az volt a cél, hogy erre a konklúzióra jusson az olvasó. A fent részletezett hibák vagy kihagyott lehetőségek mellett meg kell jegyezni, hogy a tér terve több olyan elemet is tartalmaz, ami nagyon üdvözlendő. Aki járt bármikor az Attila utcán, láthatta, hogy a régi kék kerítéshez lépten-nyomon biciklik voltak rögzítve. Ehelyett a város tovább népszerűsítve a kerékpározást kerékpártárolókat helyez el a tér két oldalán. Külön öröm, hogy a Lőw Lipót tér nyúlványában egy magaságyás kerül kialakításra. Reméljük, hogy ez csak egy lépés a sok közösségi kert létrehozásában. A tervrajzon szereplő szabadtéri sakkasztal és csocsóasztal szintén olyan térelemek, amelyek sokakat ösztönözhetnek a térre való kilátogatásban.

Tóth-Benedek Csanád – megválasztott önkormányzati képviselő

Komment!