Minden egy esős tavaszi délutánon kezdődött, amikor is ötleteket gyűjtöttem az egyik MKKP-s csoportban, hogy miket valósítsak meg Veszprémben, mik a határok, lehetőségek, amikor is szembe jött velem a részvételi költségvetés ötlete. A szórólapomra már rá is került, mert megtetszett az egész mentalitása és maga a folyamat is. Aztán Sándor Balázs megyei koordinátor szervezett egy összejövetelt Le Mariettával, aki tartott nekünk egy 3-4 órás workshopot, hogy tudjam, miről beszélek majd a kampány során.
Június 9-én sikeresen bekerültünk az önkormányzatba és kezdett élesedni a feladat. Nyár végén kértem egy időpontot Veszprém polgármesterétől és elmondtam, miket szeretnék. Az elején ódzkodott egy kicsit, de végül meggyőztem, hogy jó lesz ez, mert az ő válláról is levesz egy kis terhet és a képviselők lobbizását is. Egy hónappal később egyeztettünk ismét a bizottsági pozíciókról, és ott is rákérdeztem, hogy még mindig áll-e a részvételi költségvetés ötlete, amire igennel felelt.
Aztán a fejemben volt, hogy ha februárban bele kell venni a költségvetésbe, akkor már a novemberi közgyűlésen meg kellene szavazni, azaz valamikor októberben le kell adni a tervezetet. Közben egyeztettem a fideszes frakcióvezetővel – aki azóta országyűlési képviselő lett –, és ő is mondta, hogy szerinte mehet. Utána azt gondoltam, már csak meg kell írni az előterjesztést, de kaptam egy telefont, hogy a polgármester és a jegyző szerint inkább egy indítványt kellene benyújtanom, mert komplexebb az ügy és így lesz idejük kidolgozni. Kicsit elkezdtem izgulni, nehogy ez egy olyan kiskapu legyen, ami miatt meg lehet hiúsítani az ötletet, de szerencsére nem így történt. Ez egy bevett szokás, miszerint az ilyen nagyobb horderejú dolgokat egy indítványban teszik fel a polgármesternek, aki vagy elfogadja, vagy nem.
Ha igen, akkor utasítja a jegyzőt, hogy dolgozza ki a témát egy későbbi közgyűlésig (ami jelen esetben a januári), ha nem fogadja el, de én fenntarthatom az indítványt, akkor a közgyűlésnek kell szavaznia róla. Ez mind szép és jó, viszont az indítványokat korábban kell benyújtani, mint az előterjesztéseket – 15 nappal az adott közgyűlés előtt –, és pont aznapra esett a benyújtás határideje, mint amikor az egészről értesültem. Emiatt igencsak sietnem kellett vele, de végül sikerült időben beadnom. A közgyűlés előtt egy héttel kiküldték a javaslatomat mindenkinek, ezután már csak várnom kellett.
Mindeközben hatalmas népszerűsítő kampányba kezdtünk a passzivistákkal: felhasználtuk a választási plakátjaimat, amiket korábban beszedtünk és most rájuk ragasztottuk az erre a célra készült matricákat. Emellé szórólapokat is kaptunk és azokat is osztottuk az utcán pultozás közben. Valamint megkérdeztük az embereket, mit változtatnának meg Veszprémben, ha polgármesterek lennének, és gyűltek is szépen az ötletek, pont úgy, mint a villanypóznákon a plakátok.
Eközben kaptam egy tippet egy helyi civil szervezettől, hogy miért nem tartok sajtótájékoztatót, ha ennyire népszerűsíteni szeretném a projektet? Elküldtem tehát az összes veszprémi médiumnak a meghívót a sajtótájékoztatóra, ami a közgyűlés előtt 2 nappal volt. Bár végül csak egy lap munkatársa jött el, de nagyon örültünk neki is, mert így megjelenhetett a cikk online formában is, ráadásul Veszprém egyik legnagyobb hírportálján.
Talán a fentieknek, vagyis a komoly utcai- és médiajelenlétünknek is köszönhető, hogy a november 7-i közgyűlésen polgármester támogatta az indítványomat. Januárra kidolgozzák, és abban is biztos vagyok, hogy meg fognak kérdezni a részletekről. Örülök annak is, hogy a közgyűlések kulturált hangnemben folynak, csak minimális feszültség van az ellenzéki képviselők között, de azokból eddig kimaradtam. Néhol még pár viccet is megejtett a polgármester, amivel jól oldja a hangulatot kínos helyzetekben. Szóval jól indult a veszprémi hivatali kutyás élet, ráadásul a pultozások alkalmával sok új passzivistára is leltünk. Soha rosszabb kezdést!
Szücs Zoltán
önkormányzati képviselő