Keddi kaland: utazz Pannonhalmára, juss be az igazgatóhoz, és győzd meg a Főapátot, hogy ne vegye el az egyház a II. kerületi önkormányzat 1,6 milliárd ft értékű ingatlanát!

A minap elutaztam Pannonhalmára, hogy megpróbáljak bejutni az illetékesekhez, és személyesen kérjem a Főapátot, hogy ne vegye el az önkormányzat ingatlanát. Hiszen csak laza 1,6 milliárd Ft értékről van szó… Mit gondoltok, sikerült?

Tudta? Kezdjük az elejéről

Tudtátok, hogy egy 2022. december 22-i törvénymódosítás, az 1997. évi CXXIV. törvény alapján lehetőséget ad az egyházaknak, hogy bejelentsék igényüket bizonyos önkormányzati ingatlanokra, és akkor azt ingyen tulajdonba kell adni nekik?

Tudtátok, hogy a II. kerületben a Hidegkúti Ökumenikus Iskola is egy ilyen ingatlan, aminek a tulajdonjogát szeptember 1-gyel a Bencés Főapátságnak kéne ingyen átadni, és ami egy 1,6 milliárd forintot érő kb. 6000 négyzetméteres ingatlan?

Ezek mögött a szép fák mögött bújik meg a Hidegkúti Ökumenikus Iskola szép épülete – 1,6 milliárd Ft értékben.

Februárban be is nyújtotta igényét Hortobágyi Cirill Főapát, a Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátsága részéről, hogy a Községház u. 8. szám alatti II. kerületi önkormányzati ingatlant, amiben most a Máriaremete-Hidegkúti Ökumenikus Általános Iskola működik, a törvény értelmében adja ingyenesen a Főapátság tulajdonába az Önkormányzat. Ez azt jelentené, hogy az Önkormányzat kezéből kikerül 6000 négyzetméternyi közvagyon, és semmilyen kapcsolata nem lesz onnantól kezdve az iskolában zajló oktatáshoz, sem a tulajdonhoz.

A kerületi lakosoknak pedig semmilyen beleszólása nem lesz abba, hogy mi történik a tulajdonnal, mert az már nem egy olyan intézmény kezében lesz, amelyiknek az a dolga, hogy a közvagyont a közösség érdekében eljárva menedzselje, jógazdaként kezelje, gyarapítsa.

Az Önkormányzatnak az a feladata, hogy a közvagyonról nyilvánosan, az általa képviselt közösséget bevonva hozzon döntéseket. Amíg tehát az Önkormányzaté a tulajdon, addig ennek a civil kontrollnak a lehetősége szabályozott keretek között teljesülhet, tehát, az embereknek a Képviselő-testület révén beleszólása lehet abba, hogy mi történik a közvagyonnal. Az egyháznak nincs ilyen törvényi kötelessége a helyi közösség felé.

Vita a képviselő-testületi ülésen

A júniusi Képviselő-testületi ülésen a Főapát által írt igénybejelentést tárgyaltuk: nyilatkozat igény bejelentéséről, a Hidegkúti Általános Iskola ingatlanának ingyenes tulajdonba vételére.

Vita alakult ki a testületi ülésen. Eredetileg szerepelt a határozati javaslatban, hogy a testület kéri a Főapátot arra, hogy vonja vissza az igénybejelentését, de a vita végére pont ez a mondat került ki a módosított javaslatból. Az eredeti határozati javaslat elég összetett, mert a telekhatárok és a tulajdonviszonyok meglepetéseket is okoztak:

Ha kezet nyújtasz, kell a kisujjad is

Még inkább hidegzuhanyhoz tette hasonlatossá a Főapátság igénybejelentését, hogy korábban, 2020-ban a képviselő-testület már átruházta a Pannonhalmi Bencés Kongregációra a vagyonhasznosítási jogokat, és felbontotta a tankerülettel a fenntartói szerződést, hogy a Főapátság lehessen a vagyonhasznosító, és átvehesse a fenntartói hatáskört is. Az Önkormányzat mindezt jóhiszeműen, előzékenyen tette. Nem azért, mert valamilyen külső törvény kényszerítette volna rá, hanem önszántából: hogy elismerje ezen keresztül a Bencések által a kerületi iskolában képviselt oktatás-szakmai színvonalat, hogy segítse a kerületi oktatás érdekében végzett kiváló munkájukat, és, hogy kifejezze, számít nekünk a képviselő-testületben a szülői közösség véleménye, akik kérték, hogy a már eddig is ökumenikus szellemben az iskolában oktató Bencések lehessenek a fenntartók.

Mit tegyen egy képviselő?

Én már a testületi ülés előtt és a szünetben is pánikban hívogattam a Főapátság telefonszámait, hogy ezt inkább ne csinálják. Adjanak legalább időpontot, hogy megbeszélhessük, mert ez nagyon fontos, és ijesztő helyzet így.

A testületi ülésen, bevallom, nehezemre esett végigülni az oda-vissza osztott jogi érveléseket, képviselő és Polgármester, Jegyző és képviselő között. Tényleg a jogászkodás volna itt a lényeg, vagy az, hogy fentről hoztak egy döntést, amivel az egyház ingyen elveheti a kerület tulajdonát?

Felszólaltam, és elmondtam, hogy szerintem lehet itt a telekhatárokról, kellékszavatosságokról, meg kétes értelmű jogi passzusokról vitatkozni – de inkább egyszerűen azt kéne mondani, hogy nem! Egyáltalán, hogyan jut el odáig valaki, ez esetben az egyház, hogy egy éjszaka benyújtott törvényjavaslat alapján bejelentkezik, hogy akkor most kéne neki az az önkormányzati tulajdon, adjuk oda, mert mostantól a törvény lehetőséget ad rá!

Felszólalásomban azt is elmondtam, hogy az Önkormányzatnak nem a tulajdon átadását kéne mérlegelnie, hanem egy kölcsönösen megfelelő vagyonhasznosítási megállapodásról tárgyalnia a Főapátsággal. Ha az Ökumenikus Iskolát most is működtető egyházi fenntartónak bármilyen aggálya van a működése biztonságával kapcsolatban, akkor ezeket a konkrétumokat kell megbeszélni, és megoldást találni, ezekről megállapodni. Nem elvenni az ingatlant! Meg lehetne állapodni az iskola nyugodt működését segítő szakmai, fenntartói biztosítékokról, ezeknek a rendszeres felülvizsgálatáról, akár egy szakmai testület felállításáról ami rendszeresen egyeztet ezekről, és megadott, meghosszabbítható szerződési időtartamokról. Bármi, ami előnyös a feleknek, és ami által a közvagyon nem kerül ki az Önkormányzat tulajdonából.

Az előterjesztésről végül nem szavaztam, mert a vitával és a szünet utáni rapid határozatmódosítással értelmezhetetlenné vált számomra a szándékunk. Továbbra is azt gondoltam helyesnek, ha határozottan kinyilvánítanánk, hogy nem adjuk oda az ingatlant. És éppen az igénybejelentés visszavonásáról szóló kérést vette ki végül a módosított határozati javaslatból az előterjesztő, szóval, bocsi, de ezt nem…

Már akkor eltökéltem, hogy ha nem lesz változás a helyzetben, akkor személyesen próbálok beszélni a Főapáttal. Nincs nagyon jobb ötletem. És még amúgy sem beszélgettem Főapátokkal…

Telnek a hetek, közeleg a szeptember 1., nincs infó

Augusztusban megpróbáltam utánajárni, hogy történt-e bármilyen előrelépés, lehet-e tudni bármilyen információt egyeztetésről, tárgyalásról, jelzésről stb. a Főapátság és az Önkormányzat megállapodását illetően. Illetve lehet-e tudni, hogy a Főapát visszavonta-e az igénybejelentését? Mivel azt az információt kaptam, hogy – nincs információ, és a Főapáttól sem kaptunk a Hivatalnál olyan jelzést, hogy visszavonta volna az igényét, a kerületi politizálásban elsődleges platformként használt facebookon sem jelent meg semmilyen tájékoztatás a helyzetről, úgy döntöttem, utazok Pannonhalmára.

Közben továbbra is próbáltam elérni a Főapáti Titkárságot, de nem vették fel a telefont. Gondolom, szabadságon voltak, ami érthető.

Irány Pannonhalma! Matricákkal, plakátokkal, filcekkel…

2022.12.22-én hozták a törvényt, ami miatt augusztus 22-én a 22-es vagonban a 22. székbe ültem egy 2. osztályú vonaton Győr felé. A számmisztika eddig rendben volt.

De bejutok-e a Főapáthoz, és meghallgat-e, szóba áll-e velem? Hogyan fog menni a tárgyalás? Mit tegyek, ha nem jól megy?

Minden esetre vittem magammal egy zsáknyi Kutyapártos matricát, flipchartokat, plakátokat, ragasztószalagot és filceket, hogy majd jól összeragasztgatom a Pannonhalmi Apátságot, ha nem hajlandók együttműködni! Jól kiírom, hogy mi a helyzet, hogy legalább a falakról tájékozódhassanak az emberek, hogy mi folyik.

Zsebemben egy ügyvéddel, akit messengeren kérdezgettem közben, hogy egyrészt, hogyan alakultak a jogi érvelések másutt, ugyanennél az egyháztörvényi esetnél, másrészt, mire számíthatok, ha ezt, vagy azt teszem a helyszínen? … Megérkeztem a kapuhoz. A recepción elmondtam, hogy mi járatban, és, hogy mindenképpen illetékességgel rendelkező emberrel szeretnék beszélni. Ja, és, hogy addig haza nem megyek, amíg nem hallgatnak meg.

A recepción Dávid atyával értekezve végül az oktatási igazgatóságtól jöttek a bejárathoz. Kezet fogtunk. Elmondták, hogy egy 20 perces vezetői értekezlet lesz, amit, ha nem gond megvárnom, akkor Hardi Titusz főigazgatóval utána állnak a rendelkezésemre. Addig menjünk fel az irodába, kérek-e kávét, teát, vizet… amíg várakoztam, azon gondolkodtam, mit vigyek el magammal előzetes vagyoni kompenzációként, ha nem jól megy a tárgyalás.

Végül arra jutottam, hogy kedvezőtlen kimenetel esetén az “Énekelj az Úrnak!” című könyvet fogom leemelni, és magammal viszem a széket, amin ülök. Ez kb. az 50 000 Ft-os szabálysértési határ alatti vagyoni érték lehet, saccoltam. Még mindig csak a töredéke az ingatlanunk 1,6 milliárdjának…

Bejutottam az igazgatóságra!

Nem csak, hogy bejutottam, de külön-külön, majd együtt is elmondhattam a két illetékesnek, hogy miért tartom ijesztőnek megkísérelni az ingatlan átvételét ilyen módon, és miért kérem, hogy vonja vissza a Főapát úr a bejelentését. Kérdeztem, hogy lenne-e nyitottság arról tárgyalni, hogy az ingatlan átvétele helyett megállapodjanak az Önkormányzattal?

Hosszasan vitáztunk, előkerültek a törvény passzusai, és olyan kérdések, hogy dehát, mit akarna tenni másként a tulajdonnal az Önkormányzat, és egyébként is, sok pénzbe kerülne azt az Önkormányzatnak fenntartani, ilyen szempontból pont könnyebbség, ha az egyháznak adja. Olyan aggályok is felmerültek, hogy esetleg némely pályázaton hátránnyal indulna az egyházi fenntartású oktatási intézmény, ha nem a saját tulajdona az, amivel pályázik – de ezt nem tudjuk pontosan, hogy konkrétan így van-e.

Természetesen világossá tettem, hogy én nem képviselhetem, és nem is képviselem egymagam a II. kerületi Önkormányzatot. A képviselői, és állampolgári lelkiismeretem hozott ide. Ugyanakkor semmiképpen nem fogom támogatni a tulajdon átadását, mert azt felelőtlen önkormányzásnak gondolnám, és ezt előttük és a Képviselő-testület, a Polgármester és a Jegyző előtt is ugyanúgy fogom tartani.

Mind Gunyhó Illés Csabánéval, mind Hardi Titusz főigazgatóval úgy alakult a beszélgetésünk, hogy megértettük egymás álláspontját. Ki is mondták ezt, és azt is éreztem, hogy tényleg meghallották az önkormányzatiság, a közvagyon képviseletével, és a jobb megoldás lehetőségével kapcsolatos érveimet. Ez szerencsés, és számomra bíztató eredmény volt, viszont, nyilván nem ők a döntéshozók.

Ezért abban maradtunk – miután, természetesen kaptak tőlem Kutyapártos matricákat -, hogy menjünk el imádkozni. Még éppen a végére odaérünk. Ők pedig majd tájékoztatják a Főapát urat a beszélgetésünkről, és visszajeleznek nekem. Én pedig továbbra is kértem, hogy csak azt az 5 percet adják meg, hogy a Főapát úrnak személyesen mondhassam el, és megkérhessem, hogy vonja vissza az igénybejelentést, ne vegyék el a tulajdont, legyen egy jobb megoldás. A kontextust majd ők elmondják neki, én csak 5 percet kérek! És itt fogok maradni, akár itt is alszom. Bárhogyan, megvárom.

Biztos voltam benne, hogy itt van az épületben a Főapát, hiszen a vezetői értekezleten valószínűleg ott kellett lennie.

Látszott, hogy komolyan vették, hogy nem tágítok. Nem ígértek semmit, de megadták Dávid atya elérhetőségét, illetve azt, mikortól érdemes hívni.

Elmentünk imádkozni. Azazhogy, ők imádkoztak, én meg figyeltem. Épp befértem még én is a végére, bent az ajtónál állva megleshettem az éneklést és az imádkozást. Nagyon szép volt az egész templom, a hűvös tér, és benne az éneklés. A beszédet kevéssé értettem, mert nagyon visszhangzott. Közben persze kattogott az agyam, és lestem, hogy meglátom-e a Főapátot. Amikor jöttek ki az emberek, látszott rajtuk, hogy nagyon fel vannak dobva, hogy bent lehettek korábban a szertartáson… teljesen kinyílt az arcuk.

Kimentem az udvarra telefonálni. Vártam, gondolkodtam, érveket gyűjtöttem és értelmezgettem.

Hardi Titusz főigazgató egyszer csak hívott telefonon. Megbeszélte a Főapáttal, jöjjek be, fogad.

Bejutottam a Főapát úrhoz!

Flottul és kedvesen fogadtak. Leültünk az irodában, és mivel két másik illetékes korábban mér felvilágosította a háttérről, én rögtön a közepébe csaptam: arra kértem, hogy vonja vissza az igénybejelentését a tulajdonra, és ne vegye el az Önkormányzat ingatlanát.

Megkezdődött a vitánk. Kétszer is elmondta, hogy érti, de nem vonja vissza. Nem vonhatja vissza.

Elmesélte az iskola és a Bencések történetét, az ökumenikus szellemiség lényegét, és szerepét a történetben, majd a már ismert érvekhez kanyarodtunk, hogy az ingatlan fenntartása milyen sokba kerülne az Önkormányzatnak, hogy számukra a jó minőségű oktatás biztosítása a legfontosabb, és persze elérkeztünk az ide-oda szálló ingatlan passzusához is, hogy ha már nem lenne ott köznevelési célú tevékenység, akkor majd megint az Önkormányzathoz kerül az ingatlan…

Kérdeztem, hogy na, és ezt a visszaszállást, ezt hogyan kiviteleznénk? Mire mondta, hogy ezt a jogalkotó a végrehajtói részletszabályozásban adja meg. Mire emlékeztettem, hogy a jogalkotó ezt, nyugodtan bevallhatjuk: nem szabályozta.

A tulajdonosi jogokat a mindenkori tulajdonos gyakorolja. Ha ezek Önök lesznek, akkor Önök. Hogyan tervezzük azt ellenőrizni, hogy továbbra is köznevelési célú tevékenység folyik-e az ingatlanban, amit az átruházás feltételeként határoz meg a jogalkotó? Ha odaküldünk egy ellenőrt, ő mit fog majd megállapítani?

Nézegettem, mit is vihetnék magammal előzetes vagyoni kompenzáció gyanánt, ha nem jól megy a tárgyalás…

Ezen a ponton már ő hozakodott elő a törvényt övező alkotmányossági aggályokkal, és innentől egyetértettünk abban, hogy többféle jogi hiányosság is felmerül ezzel a törvénnyel kapcsolatban. A jogharmonizáció, az önkormányzatiság, a nemzeti vagyontörvényhez való alkalmazkodás, mind problémát jelenthetnek, a már említett “visszaszálló” tulajdon végrehajthatatlan elgondolása mellett.

Ilyen körülmények között különösen felelőtlen döntés lenne megkísérelni a tulajdon átvételét. Egy pereskedés pedig mindkét fél számára kellemetlen lenne.

Hortobágyi Cirill Főapát végül három fontos kijelentést tett:

az Apátságnak alapból nem szándéka átvenni a tulajdont, mint ahogyan erre sehol máshol be sem jelentkeztek;
a Hidegkúti Iskolára azért nyújtották be az igényt, mert erre megkérte őket a szülői közösség, vagyis, az ő képviseletükben Csere István iskolaigazgató;
a Főapát nyitott arra, hogy a tulajdon átvétele helyett egy kölcsönösen előnyös megállapodást kössön az Önkormányzattal a vagyon hasznosítására, a maguk részéről tárgyalnának erről.

Ezek az információk lényegében megváltoztatták a korábbi képet arról, hogy mik a Főapátság szándékai, és mi van az igénybejelentés hátterében. Csere István iskolaigazgató kezdeményező szerepe – aki egyúttal a képviselő-testületben a Fidesz-KDNP frakció tagja -, és a szülői közösség kérése eddig nem szerepeltek a döntést megalapozó anyagokban, Főapát úr igénybejelentésében is kizárólag a törvény adta lehetőségekre hivatkozott.

Ugyanígy nem tudhattuk eddig, hogy a tulajdon átvétele helyett nyitottak egy olyan megállapodásra, melynek alapjául szolgálhat a jelenlegi vagyonhasznosítási szerződés.

Számomra ezek az információk azért is tűntek lényegesnek, mert egyrészt úgy festett, nem került sor a szülői közösség és a döntéshozók közötti részletes egyeztetésre, hiszen erről a Képviselő-testülethez nem jutott el információ. Aggályos a másik oldalon az, hogy a szülői közösség ezek szerint nem biztos, hogy részletes információk alapján mérlegelhette azt, hogy valóban érdekeként látja-e azt, ha a közvagyon kikerül az Önkormányzat tulajdonából? Vajon a tulajdonjoggal kapcsolatos infók milyen részletességgel jutottak el a közösséghez, különösen az átruházás törvényben “belengetett” ideiglenes volta? Mindenképpen fontosnak látom, hogy a közvélemény és a szülői közösség tájékozódhasson a döntés valós következményeiről, mérlegelhesse azt, hogy a tulajdon átadásának következményei tényleg érdekükben áll-e, vagy lehetséges olyan megállapodás feltételeiről beszélni, melynek keretében az oktatási intézmény színvonala, és az önkormányzatiság sem sérül.

Ugyanígy újdonság volt a megállapodási szándék, és korábban nem tudtunk a Főapát hozzáállásáról a tulajdon átvételével kapcsolatban sem.

Beszélgetésünk végén abban maradtunk, hogy az Önkormányzatnak küldendő válaszlevelükbe felveszik ezeket az információkat, mindenki tisztánlátása végett. Abban is maradtunk, hogy én mindenképpen már előre tájékoztatom a Polgármestert és a képviselő-testületet a beszélgetésünk lényegéről, hogy – szándék szerint -, minél hamarabb lehessen érdemben egyeztetni. Az iskolaigazgatóval is megkísérlem felvenni a kapcsolatot.

Augusztus 31.: jön a testületi ülés

Aznap várhatóan minden kiderül. Addig tanulságként annyit, hogy szerintem fontos egy ilyen esetben tájékoztatni a közvéleményt. Egy olyan összetett érdekfelismerés, mint a közvagyon, a tulajdonhoz való jog, és az átadásának a következményei, ezek jelenleg nem feltétlenül tartoznak az állampolgári eszköztárhoz. Ha meg nem is beszélünk róla, hogy egy ilyen történetben kinek mi lehet az érdeke, akkor ez a felismerés még nehezebb.

Bár nem tudom, pontosan mi fog történni, nem tudom, a levél végül tényleg az lesz-e, amit a Főapát ígért, még is azt gondolom, hogy mindig fontos a kérdésekkel olyan közel menni, amennyire csak lehet. Azt gondolom, hogy fontos lenne, hogy minél többen fogják magukat, és járjanak utána dolgoknak. Ha ehhez éppen az kell, hogy elbuszozunk a Főapáthoz, akkor azt kell tenni. Szerintem ettől legalább is közelebb jutnánk ahhoz az állapothoz, hogy megszívleljük egymás erőfeszítéseit, és komolyan vegyük egymás érdeklődését. Én most ezt tapasztaltam. Kopogtassatok, és megnyittatik.

Juhász Veronika – képviselő

MKKP BP. II. kerület

Komment!