Zulejka kinyitja a szemét – Folytatódott az Olvasókör Szombathelyen

Ez alkalommal ismét egy nagyon erős orosz könyvről beszélgettünk. Hogy kiemelkedő alkotásról, az is mutatja, hogy az előszót maga Ulickaja (akinek könyvét, az Imágót korábban olvastuk) írta. A 47 éves írónak eddig három könyve született, anyanyelve tatár, óvodában és iskolában tanult meg oroszul. Alapvetően fordító és forgatókönyvíró, a könyv is elsőként forgatókönyvként született meg és közben vált könyvvé, főként a nagymama meséire épülve.

M. Nagy Miklós egyébként készített egy tök jó interjút vele, ahol meg is gyanusítja az írót azzal, hogy női történeteket ír, de Jahina azt felelte, őt az érdekli, hogy az idő hogyan befolyásolja a sorsot.

Egy tatár népdal meghallgatása után pedig rátértünk a könyvre. Zulejkát az anyai tanácsok és minden körülmény vitte arra, hogy ennyire szolgalelkű legyen, hihetetlen nagy belső erejével tudott folyamatosan helytállni a hagyományos mindennapokban, valamint az segítette túlélni a Szivériáig tartó több hónapos utat. Eközben a mindenki által élő hullaként kezelt Péterváriak intellektuális belső tartásukkal éltek túl, az orvos pedig az alternatív párhuzamos világába menekülve.

Felmerült egyikünkben, hogy miért fogadták el az új helyzetet és nem támadtak az egyetlen fegyverrel rendelkező őrre.
Milyen párhuzam van Zulejka és anyósa között a gyermek iránt érzett végtelen szeretet tekintetében.
Mennyire humoros ahogyan a festő hülyére vette a számító és agyafúrt Gorelovot.
Volt aki párhuzamba állította Robinsonnal vagy éppen a Száz év magány kolónia alapításával.
Megint más szerint ennek a könyvnek a műfaja valójában kalandregény, van benne éhenhalás, szökés a vonatról, vízbefulladás, esemény-cselekmény dögivel.
Éles kritika volt, hogy ez a mű romanticizálja a Gulágot.
Furcsa helyzet a mi szempontunkból, hogy az egykor retteget tatár nép lesz az üldözött meghurcolt szereplő.
Más szerint semmi nem mutatja, hogy egy kortárs műről beszélünk, ehhez képest a 40 évvel ezelőtti Rongyos élet még mindig kortárs benyomást kelt.
Tulajdonképpen a könyvben folyamatosan a kitelepített semmirekellő kulákok oldják meg a dolgokat (építkezés, halászás, gyógyítás).

És az est egyik legerősebb és személyesebb mondata a könyv kapcsán az volt, „hogyha ilyenek kellenek egy ember jellemfejlődéséhez, akkor én inkább maradnék itt.”

És persze szavaztunk az elkövetkező hónapok olvasmányairól. Ennek fényében a Nővérem húga, a Hold tragédiája, az Egy nap a láthatatlan házban, az Úr hangja, a Funtinelli boszorkány, a kiválasztott, A legyek ura, a Babett lakomája és a 21 lecke a 21 századból könyvek közül az októberi Megőrzött nyelv után

november 26-án Harari 21 lecke a 21. századból
január 7-én Babett lakomája
január 28-án Eastwicki boszorkány
február 25-én pedig a Hold tragédiája c. könyveket fogjuk majd olvasni

Zakota Tamás

Komment!