Index interjú Suzival

Azzal fogadott, hogy egy újabb unalmas kampányvitára siet innen. Unalmas a kampány?

A többi politikai párttal, úgy tűnik, csak beszélni, beszélgetni lehet. Mi viszont inkább cselekedni szeretünk. Például értelmes dolgokra költjük az állami támogatásainkat, amiben példát vehetnének rólunk ezek a pártok. Ahogy abban is, hogy csak arról beszélünk, amit meg is tudunk valósítani.

Na de akkor mi dolguk Brüsszelben? Talán ott kevesebbet beszélnek a politikusok?

Pont azért megyünk oda, mert muszáj lesz a válságba került európai politikát is a Magyar Kétfarkú Kutya Pártnak (MKKP) kisegítenie. Már egyeztettünk erről a Partei uniós képviselőjével (Martin Sonneborn 2014 óta a német viccpárt, a Die PARTEI EP-képviselője – a szerk.), akivel ugyanakkor elsősorban a német humor válságának legyőzésében kívánunk együttműködni. Ott segítünk, ahol tudunk.

Szükség lenne tehát némi humorra az uniós politikában?

Csinálnak vicces dolgokat Brüsszelben, de azért ráfér az EP-re a Kutyapárt.

És mi lesz a magyar ügyeikkel; kevesebbet akciózik majd itthon az MKKP?

Egyre több passzivistánk van, és tényleg rengeteg akciónk, már csak ezért is úgy számolok, hogy még néhány hónap, és tényleg minden hazai problémát megoldunk vagy megoldatunk a felelősökkel. Mivel pedig mi azt ígértük, hogy “legyen minden jobb!”, muszáj elmennünk az EP-be ha itthon nem marad feladat. Később persze Európát is bővíteni kell, mert nagyon hatékonyan dolgozunk.

De mit kell elsőként jobbá tenni Európában?

Az a politikai erő, amelyik nem az embereket szolgálja, az lehet ugyan sikeres, de hasznos vagy szép biztosan nem. Kellenek a konkrét ügyek, és mi figyelünk az emberekre, figyelünk a problémáikra is. Eddig is büszkék voltunk a népjóléti intézkedéseinkre, az EU-ban pedig az első fontos célunk, hogy a sziesztát valamennyi tagállamban kötelezővé tegyük. Mivel a magyar emberek nagyon szeretnek dolgozni, elképzelhető, hogy itthon kényszer-intézkedéseket kell foganatosítani ehhez, de programunk kidolgozottságát mutatja, hogy a rendőrök sziesztakontroll-csoportjainak megszervezésére is gondoltunk, így munkahelyi razziákon ellenőrzik majd a kötelező szieszta betartását. Biztos sokaknak egyből menni fog a sziesztázás, de sokakat rá kell majd venni a normakövető, többségi magatartásra.

A Kutyapártnak az a célja, hogy kevesebbet dolgozzanak az európaiak, és elsősorban a magyarok?

Nézze, az alapígéretünk ugye az, hogy “Ne kelljen dolgozni, de legyen pénz!”. Egy kicsivel több szavazatra lett volna mondjuk szükségünk a tavalyi országgyűlési választáson, hogy ezt azonnal meg tudjuk valósítani. Most kívülről próbálkozunk és Brüsszelből a “kicsivel kevesebbet kelljen dolgozni” elvét tudjuk érvényesíteni. Fokozatosan haladunk a programunk megvalósításában.

Az első lépés mondjuk az lenne, hogy az Európai Parlamentben bevezetik a sziesztát?

Én ugyan Brüsszelben még nem jártam, de Strasbourgban kétszer is, és valóban rengeteg olyan helyiséget láttam az EP-ben, amelyek kiválóan alkalmas a sziesztára, szerintem könnyű lenne bevezetni az uniós intézményekben a kötelező délutáni relaxációt.

Tehát ez lesz az első önálló kezdeményezése az EP-ben, ha mandátumot szerez?

Ha a megfelelő napszakban érünk Brüsszelbe. Amennyiben kora délután érünk oda, akkor nyilván sziesztával kezdek majd, és csak azután terjesztem elő a javaslatom, hogy én magam jó példával jártam elöl.

Nyilván ismeri a többi párt uniós ígéreteit és céljait is. Van olyan, ami az MKKP-nek is vállalható, és akár fordítva; tárgyalnak például a sziesztáról?

Egyelőre azt próbálom felmérni, hogy a kampányjelszavak, szlogenek mögött milyen valós tervek vannak. Ahogyan az interjúkat és bemutatott programokat elemzem, gyakorlatilag továbbra is arra kell jutnom: egyik pártánál sem szerepel sem az örök élet, sem az ingyen sör és hát sajnos a munka nélkül járó pénzt sem terjesztenék ki önmagukról a választóikra. Szép dolog például svájci szintű fizetést ígérni a magyaroknak, de ebben nincs benne, hogy kevesebb munkával lehetne hozzájutni. Így nehezen tudnánk komolyan együttműködni ezekkel a pártokkal.

Kizárja tehát az együttműködést a Kétfarkúak és más magyar pártok között?

Igen, és igaziból az EP pártcsaládjainál is ugyanezt érezzük, ezért valószínű, hogy a Kutyapárt egyetlen nagy frakcióhoz sem fog csatlakozni. Úgy tervezzük, hogy az EP-ben megalakítjuk az Európai Komoly Pártok frakcióját, még akkor is, ha először csak mi leszünk benne.

Európában az MKKP a leginkább komolyan veendő párt?

Természetesen, bár nagy a nyomás rajtunk, hogy a nap 24 órájából 20-at mi is csak beszéljünk a problémák megoldásáról, és eközben igyekezzünk visszafogni magunkat a valódi cselekvéstől. Úgy látszik, ettől számít egy közösség ma Magyarországon komoly pártnak. Sajnos egyelőre hiába gyakoroljuk. Ráadásul azokkal szemben, akik minket próbálnak komolytalanként megbélyegezni, mi néha betartjuk az ígéreteinket. Persze valljuk, hogy az ígéret addig ígéret, amíg ígéret marad és tudjuk, hogy a többi párt emiatt, nagyon helyesen, nem vállalja a betartott ígéretek önellentmondását. Mi mégis bízunk abban, hogy a betartott ígéreteinket, például, hogy tényleg kiosztjuk a párttámogatásunkat, megbocsátják nekünk a választók. Ha pedig majd örökké élnek, pláne lesz idejük megbocsátani.

Ne menjünk el a konkrét ígéretek mellett: a szieszta kötelezővé tételén túl még a nemzeti ünnepnapok uniós szintre emelése szerepel a programjukban.

Talán más pártoknak is fontos az összetartóbb Európa, így valóban bátran ígérjük meg, mert bizonyára sokak támogatását élvezi majd, hogy mindenkinek a nemzeti ünnepeit megünnepeljük, együtt. Idén a március 15-i ünnepségen megkérdeztem erről sok Fidesz-szavazót is, akiknek szintén tetszett az ötlet. Ez az egységesebb, magasabb, szélesebb Európához vezető út. Ismerjük meg egymást, éljük át, milyen belgának, vagy éppen olasznak lenni, és ők is éljék át, hogy milyen magyarnak lenni például augusztus 20-án.

Sajnos már a passzivisták részéről is értek támadások minket emiatt. Nagyon sokan még így is kevésnek találják a nemzeti ünnepnapok számát, főként a januárra panaszkodnak, úgyhogy jelenleg dolgozunk azon, miként tudnánk bővíteni ezt a programpontunkat. Én magam a bajor egyházi ünnepeket javasoltam, amelyekkel még egy kicsit szebbé tehetnénk az évet, de a spanyol helyi, tartományi ünnepek beillesztése is kiküszöbölheti a kritikát, miszerint túl sokszor kell mégis munkába menni.

Az önkorrekciós képességeinket mutatja, hogy amíg a mindennapos ünnep programja nem áll erre készen, szükség van a táppénzre, így egy ideig még nem szüntetjük meg a betegségeket sem Magyarországon, sem Európában.

A nemzeti ünnepek ügye egy komoly, és az uniós közbeszéd napirendjén szereplő témát vet fel: a nemzeti szuverenitás és az európai integráció vitáját. Van ebben az MKKP-nak álláspontja?

Nekünk is fontos a nemzeti szuverenitás. Azért dolgozunk és azért szeretnénk átvenni itthon a hatalmat, hogy létrejöjjön végre az egységes Magyarország, ami ennek az alapja tud lenni. Addig is Európában a magyar nyelv kötelezővé tételét tervezzük, főleg a brexit miatt eltűnő angol helyett. Tanuljon meg mindenki magyarul! Erősítenénk a magyar nemzeti identitást azzal is, hogy anyaföldet szórunk szét Európa-szerte, hogy otthonosabban érezzük magunkat külföldön.

A fricska közérthetően üzen egy-egy hazai pártnak, de az uniós politikában sem mások a politikusok. Hogyan változtatna ezen az, ha az MKKP kijut az EP-be?

Ha akár csak egy kutyapártos, vagy bármilyen más magyar képviselő kikerül az EP-be, ő ott nyilván egyszemélyben minden problémát meg tud oldani. Az Európát fenyegető biztonsági kockázat például egyetlen kutyapártos politikustól már 30 százalékkal csökken, ha pedig a 21 magyar képviselői helyből 23-at meg tudnánk szerezni, akkor egyenesen mínuszba fordulna át bárminemű kockázat. Persze a kijutásunkkal minden egyéb probléma is azonnal, magától csökkenni kezd, majd elhal.

Ha jól fordítom le, a politikai ígéretek ígéretként megtartása mellett a politikai kérdések megválaszolatlanul hagyását is fontosnak látják.

Próbálkozunk ezzel, igen. Figyelünk és tanulunk a “nem viccpártoktól”.

Korábban is nyilatkoztak arról, hogy nem tartják magukat viccpártnak, csak szeretik a humort, szeretnek mosolyogni.

Persze, és vannak nagyon is komoly európai kérdések, amelyeket mi mosolyogva oldunk meg. Látjuk például az orvoselvándorlás aggasztó jeleit, valamint azt, milyen komoly gazdasági, szociális terhet jelent a magyar betegellátásnak az orvos, az ápoló, a vakolat vagy éppen a szappan biztosítása. Ugyanakkor ha magunkból indulunk ki, elég valószínűtlen, hogy a sajátja mellett egy másik ország egészségügyét is szívesen finanszírozná bárki. Úgyhogy kidolgoztunk egy európai szintű programot, amelyben a külföldre távozó orvosok viszik magukkal a betegeiket, így remek szakemberek dolgoznak majd külföldön, a magyarok pedig a nyugat-európaiak pénzén, jól felszerelt, modern, európai kórházakban, anyanyelvi ellátásban részesülhetnek. Mindenki jól jár.

A valóságban részben ez történik, hiszen nemcsak az orvosok vándorolnak el, hanem mindenki más is. Ezzel kapcsolatban van tervük?

Persze, mi is elindítottunk egy hazatérési programot, bár nem az orvosoknak. A “Hozd haza a munkád!” programban résztvevők a nyugat-európai munkájukat Magyarországon végeznék el. Magyarán a mi programunk azt célozza, hogy ne csak az uniós munkahelyen megkeresett pénzt küldjék haza a családnak, hanem együtt költsék el szeretteikkel itthon.

Egyébként a külföldön élő magyarokat is támogattuk a Rózsa Sándor I. Népi Kampánypénz Tékozló Alap (RÓSÁNÉKATÉKA) keretein belül. A 2018. áprilisi választásra kapott állami kampánytámogatásunkból lett például egy magyar könyvtár Walesben. Mivel most folytatjuk a tékozlást, noha lényegesen kevesebb állami forrásunk van erre, mint a kampány 3 hetében volt, most megint van egy pályázónk, aki magyar könyvtárat hozna létre külföldön. Idén töredékpénz áll rendelkezésre a pártnak, pedig óriási forrásigénye lenne a RÓSÁNÉKATÉKA második körének, a teljes magyar oktatást, színházakat, és rengeteg civil szervezetet és köztéri projektet kellene támogatnunk…

Jól értem, hogy erre is fordítanák a köztudottan magas uniós képviselői költségtérítést?

Jó lenne, ha ez a programunk uniós szintre érhetne, de ennél is fontosabb, hogy EP-képviselőként diplomáciai mentességgel utazhatok, és szállíthatok majd mindenfélét, így tiltott könyveket is – meg persze sok minden mást. Ez könnyen gazdagíthatja a pártkasszát és további közösségi célokra fordítható bevételt hozhat.

Valójában tehát ez a vonzó az EP-képviselői létben?

Persze látjuk, hogy valamit rosszul csinálunk, hiszen más pártokban ügyesebben gazdagodnak a politikusok, mi viszont rengeteget melózunk, amióta ezt csináljuk, és nagyon kevés pénzünk van, mert alig költünk magunkra, mindent, amit az adófizetőktől kapunk, azonnal megpályáztatunk és kátyúzásra, buszmegállókra, vagy például mentőbúvár ruhákra költünk.

Az MKKP-nek továbbra is mindenki ingyen, önkéntes munkában segít építeni, felújítani, megoldani a Rendkívüli Ügyek Minisztériumához érkező feladatokat vagy épp pályázatokat dementorálni, népfőiskolai oktatásokat szervezni. Ez óriási dolog és nagy felelősség, ezért összesen négyen vagyunk főállásban július óta, hogy mindezt összefogjuk. De bevallom, pedagógiai vezetőként korábban körülbelül ugyanennyit kerestem. Nyilván az uniós bérünket is hasonló célokra tudnánk fordítani, ahogyan az itthoni támogatottságunk nyomán járó állami pénzeket. Ha legálisan nincs erre közvetlen mód, majd kitalálunk valamit.

Nem próbálkoznának a közösségi célokra mondjuk inkább uniós költségvetési forrást szerezni?

Nagyon sokszor itt vannak Magyarországon az uniós források, de nem a konkrét problémák megoldására mennek el. Úgyhogy ebben a kérdésben, úgy látjuk, nem elsősorban az Európai Parlamentben van dolgunk. Ugyanakkor pont emiatt fontos, hogy ha csak egyetlen uniós képviselői hellyel is, de kikerülünk az EP-be, azzal jogot nyerünk a magyar parlamentbe és közintézményekbe való bejutásra is. Ezzel a magyarországi folyamatokra is nagyobb hatással lehetünk és rengeteg közösségi tevékenységben leszünk akcióképesebbek.

Magyarán valódi tétje van az EP-választásnak az MKKP számára?

Elmondtam már, hiszen eddig is sok ügyben bebizonyosodott, hogy abból a méretből és pozícióból tudunk cselekedni, amelyben éppen vagyunk. És noha – mint említettem – már gyakoroljuk a “csak beszédet”, azaz a cselekvés nélküli nagyotmondás művészetét, de azért mi még megtartanánk azt a tulajdonságunkat, hogy amire tényleg hatással vagyunk, ott cselekedjünk is. Mert ez világos helyzetet eredményez, amiben könnyen eldönthető, hogy az képviseli-e az embereket: az, aki buszmegállót épít nekik, az, aki ezt megígéri, esetleg az, aki elbontatja azt, amit más megépített.

Bármilyen nyálasan hangzik is, szerintem a politika valóban szolgálat, és úgy néz ki, hogy ezzel szemben Magyarországon megfordult a dolog: a politikusok elmondják az embereknek, hogy mit gondoljanak. Az emberek pontosan tudják, hogy mi a probléma, például a lakókörnyezetükben, vagy a kórházban, ahol nem kapnak kezelést, esetleg a gyerekük iskolájában, ahol nekik panaszkodik a tanár, esetleg az egyetemen, amiből egyre kevesebb van és ahová így egyre kevesebben juthatnak el. Szóval tudják, pontosan látják, hogy mit szeretnének, csak oda kellene rájuk tényleg figyelni. Nem ördöngösség, de ja, ez sok meló.

(Borítókép: Bődey János / Index)