Egyik kedvenc rósánékötékás pályázónk volt a a Drukker nyomdaműhely, akik egy – legalább külsőre vidám – érzékenyítő füzetet hoztak össze pályázatukban, hajléktalanság tematikában.
Teszteltük a kötetet: tökéletes a formátum, élénkek a színek, a szaga is egész kellemes, a riso technika meg egyszerűen szuper, szóval, összességében klassz kis füzet lett, de azért vizsgáljuk meg tudományosabb eszközökkel is a dolgot. A tesztnek egy nemrég nyílt kiállítás biztosított terepet Pécsen, a vizsgálati eszközök adottak voltak. Lássuk, mire jó és mire nem egy ilyen kiadvány.
Kitehetjük például egy polcra, vitrinbe, tapéta helyett a falra, vagy ha már úgyis egy kiállításon vagyunk, felapplikálhatjuk egy posztamensre. Jól néz ki, nem?
Maszknak sem rossz. Ha például még ott vagyunk azon a kiállításon, és nem szeretnénk, hogy felismerjenek bennünket, tartsuk szorosan az arcunk elé
Itt jobban látszik a posztamens. Több figyelmet a posztamenseknek!
Ez a legszomorúbb oldal, gyorsan tovább is lapoztuk
Álcázhatjuk magunkat úgy is – ha még mindig nem tudtunk lelépni a megnyitóról, és nincs kedvünk beszélgetni –, hogy kézbe vesszük a füzetet, és úgy teszünk, mintha rettenetesen belemerültünk volna. Száraz szamorodnival fokozhatjuk a hatást
Alkalmas arra is, hogy simán csak mutogassuk
Eddig azt részleteztük, mi mindenre jó ez a kiadvány, most akkor jöjjenek a kemény, szakmai szempontok.
Ráfeküdni például teljesen értelmetlen, nem férünk el rajta
Takarózni sem lehet vele, mert vagy a fejünk, vagy a talpunk lóg ki alóla
Ha középre húzzuk, a fejünk és a lábunk IS kilóg. Értelmetlen
Kipróbáltuk inverzpárnaként, hiába. Nem jó ez semmire
Illetve de:
összességében annyira jó a cucc, hogy el is kunyeráltuk a Drukkertől, vagyis Harangozó Imitől (fent, jobbra) a kiadás jogát, úgyhogy hamarosan elárasztjuk vele a világot. Nyilván nem ingyen: iszonyú drágán rendelhetitek majd meg a KutyiShopból