Elmegy a kedved a csapvíztől, ha meglátod, milyen a csövek állapota Magyarországon

Március 22-én a Víz Világnapja alkalmából a Kétfarkú Kutya Népfőiskola is csatlakozott a Víz Koalíció rendezvénysorozatához. A Mechwart ligethez települtünk ki pultunkkal, ahol meg lehetett nézni egy fotókiállítást csőtörések okozta problémákról, néhány szétrohadt csövet pedig élőben is. A téma szakértője, Kozári László minden kérdésre örömmel válaszolt. Az érdeklődés kifejezetten nagy volt, sok járókelő állt meg legalább néhány percre nézegetni a képeket, és olyan is akadt, aki hosszan ott maradt beszélgetni. A csőcsereprogramért indított petíciót 2 óra alatt közel 50-en írták alá (online itt érhető el).

De mi ez az egész?

Magyarországon nagyon jó minőségűek a vizek, a teljes kapacitás több mint a kétszerese annak, amennyit jelenleg használunk. A problémát inkább az jelenti, hogy sok esetben nem tud eljutni a fogyasztókhoz. Ennek legfőbb oka az elavult csőhálózat: a legrégebbi, azbeszt-cement csöveket a 60-as, 70-es években fektették le, 40 éves élettartamra tervezve őket, de a hálózat közel harmada még mindig ezekből áll. A következő nagy adagot a 70-es és 90-es évek között lefektetett műanyag csövek alkotják, ez is nagyjából egyharmadot tesz ki. Tervezett élettartamuk szintén 30-40 év, tehát vagy már rég aktuális lenne a cseréjük, vagy legkésőbb néhány éven belül azzá válik.

A teljes csőhálózat 92,5 ezer kilométer, ebből évente durván 300 kilométert cserélnek ki, ami azt jelenti, hogy ilyen tempóban 270 év alatt történne meg az egész hálózat rekonstrukciója.

A Vízművek komoly szakemberhiánnyal küzd, aminek legfőbb oka az alacsony bérezés, ma már sokkal rosszabbul fizetik őket, mint akár csak 10-15 évvel ezelőtt. Az öreg szakik ezért elmennek (vagy nyugdíjba, vagy mondjuk pénztárosnak egy szupermarketbe), fiatalok pedig alig jelentkeznek. Ráadásul nincs is, aki betanítsa őket, ezt a szakmát ugyanis nem tanítják sehol, kizárólag a régiektől lehetne elsajátítani.

Mindez a pénzhiányra vezethető vissza, amely több részből tevődik össze. Az első az alacsony vízdíj, amely a rezsiárak befagyasztása óta, immár egy évtizede változatlan, Budapesten köbméterenként nagyjából 600 forint. Bevezették viszont azóta a közműadót, amit a Vízműveknek minden kilométer cső után fizetnie kell, valamint az úgynevezett felügyeleti díjat, amely évente több mint 15 milliárd forintos tétel a szolgáltatónak. Ebből tartják fenn a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatalt, ami az összegért cserébe elvileg állapot- és kockázatfelmérést végez, Kozári szerint viszont a gyakorlatban nem nagyon.

A vizet emellett 27 százalékos áfa terheli, ha ezt lecsökkentenék 5 százalékra – hiszen a víz élelmiszer –, vagy akár csak 11-re, már ennek köszönhetően is lélegzetvételnyi tartalékhoz jutnának a szolgáltatók. És akkor talán több csövet ki tudnának cserélni.

A Víz Koalíció aláírásgyűjtést hirdetett, így szeretnék elérni, hogy induljon egy országos csőcsereprogram, felgyorsítva a jelenleg csigalassú rekonstrukciós folyamatot. Sajnos EU-s forrásokban ezen a téren nem bízhatunk, az Unió ugyanis csak a fejlesztést finanszírozza, a meglévő hálózat rekonstrukcióját nem.

Budapesten nagyon jó minőségű a víz, az agglomerációban viszont már vannak problémák. Vecsésen például egy lakó megelégelte, hogy hetente többször is sárga vagy vörös, iszapszerű víz folyik a csapból, ezért elkezdte posztolni az erről készült képeket a közösségi médiában. A rengeteg visszajelzésből kiderült, hogy számos települést érint ez a probléma országszerte, nemcsak a főváros környékén. A csőtörések okainak felderítésére alakult meg a Víz Koalíció, melynek helyi civil szervezetek, önkormányzatók, vízszolgáltatók és szakszervezetek a tagjai. Elsősorban az áfacsökkentést, valamint a közműadó és a felügyeleti díj eltörlését szeretnék elérni, hogy javuljon a szolgáltatók kétségbeejtő anyagi helyzete,

Problémás az is, hogy bár a Vízműveket is erősen érinti az áramdíj növekedése – hiszen a szivattyúk nagy része elektromossággal működik – ők az áramszolgáltató felé nem emelhettek árat: ugyanannyiért adják a vizet, mint 11 évvel ezelőtt, holott viszonossági alapon elvárható lenne, hogy ők is csökkentett árat fizessenek az elektromosságért. Ez szintén elősegítené a csőcsereprogram beindítását, és ha megfizetnék őket, a szakembereket is könnyebben vissza lehetne csábítani.

A csövek ugyan a látszat ellenére az egészségre nem ártalmasak, viszont a rajtuk lévő lyukak miatt a betáplált vízmennyiség 25 százaléka elfolyik, ami rettentően pazarló. Ráadásul Debrecenben például előfordult, hogy az elfolyó víz annyira kimosta a talajt, hogy az úttest egy szakaszon konkrétan beszakadt a parkoló autók alatt. A helyzet pedig az idő múlásával egyre csak romlani fog, ezért sem lenne szabad sokáig halogatni a csőcsereprogram beindítását.

(A témáról itt hallgatható meg a Tilos Rádió egy nemrég készült műsora. A cikkben szereplő fotókat Martin Ferenc készítette.)

Komment!