Óbudán hosszú ideje súlyos problémát jelentenek az illegális gyorsulási versenyek. Több halálos kimenetelű, gyorshajtásból fakadó baleset is volt már, a legutóbbi – bár ez nem a III. kerületben, hanem az oda vezető Árpád hídon történt – az egész országot megrázta: egy illegális versenyből indult balesetben egy gyanútlanul bicikliző 26 éves fiatalember szörnyű sérüléseket szenvedett, a kórházban pedig életét vesztette. Sokat mondó körülmény, hogy az egyik balesetet okozó autó rendszáma RA:CE:001 volt. Ez a tragédia is rámutat arra, hogy sokan nem veszik komolyan a KRESZ-t, vannak olyan sofőrök, akik saját játszóterükként tekintenek útjainkra.
Bár nem minden verseny végződik balesettel, magát a jelenséget egyetlen kerületi lakosnak sem kell bemutatni: éjszaka, kifejezetten az éjfél körüli órákban, a Szentendrei út, a Vörösvári út és a Bécsi út környéke motorrobajtól hangos, ellehetetlenítve tízezrek pihenését.
A III. kerületi rendőrkapitányság rendszeresen szervez sebességmérő akciókat, ezek eredményéről az országos sajtó is be szokott számolni. Az eredmények döbbenetesek: voltak napok, amikor két-hárompercenként mértek be gyorshajtót, egész napos akciójuk eredményeképpen több száz sofőr számíthatott büntetésre. Az akciók többnyire a napközbeni forgalmat érintik: ilyenkor tízezrek ingáznak főútjainkon, mindkét irányba. Idén február végén, egy hétvége alatt 398 gyorshajtót mértek be, augusztusban pedig egy éjszakai akció alatt (este hat és éjfél között) 132 gyorshajtót regisztráltak. 2021-ben az egyik mérési akción a Bécsi úton majdnem háromszoros (!) sebességtúllépést mértek: egy sofőr 50 km/h helyett 136 km/h-val száguldozott, ami már autópályán is gyorshajtásnak számít, nemhogy a lakott területen belüli főúton.
A kerületi önkormányzat és a rendőrség többször együttműködött már a gyorshajtás és az illegális versenyzés elleni fellépés érdekében. 2018-ban az önkormányzat kezdeményezésére VÉDA intelligens megfigyelőrendszert telepítettek a Szentendrei út két kereszteződésébe, a Mátyás király úthoz és a Záhony utcához.
A Waterfront City nevű, helyben elég megosztó ingatlanberuházás kivitelezőjével kötött megállapodás értelmében idén átépítették többek között a Bogdáni út és a Raktár utca kereszteződéseit, részben a közlekedésbiztonság érdekében, részben a felépült lakások által generált forgalom kezelésére. Augusztus 30-án az önkormányzat rendkívüli testületi ülésén ismét szóba került a gyorshajtás és az illegális versenyzés témája, nem függetlenül a korábban említett eset által kiváltott felháborodástól és a nyári éjszakákat minden korábbinál súlyosabb mértékben terhelő zajtól. Idén nyáron, kerületiek beszámolója alapján, volt olyan hét, amikor minden éjjel Forma-1 versenyekhez hasonlítható zajt tapasztaltak.
Az önkormányzat már a 2018-as VÉDA-telepítéskor is kiemelte, hogy hatáskörén kívüliként tekint a Szentendrei úton zajló eseményekre, azokkal szemben saját eszközökkel csak korlátozottan tud fellépni. Az idei rendkívüli ülésen ezért a polgármester a törvényi lehetőségekkel élve jogalkotási javaslatot nyújtott be a kormánynak, amelyben komolyabb szankciókat kért a sebességhatárt jelentős módon túllépőkre. Ezen felül a képviselőtestület egyhangú támogatása mellett a III. kerületi rendőrség és az önkormányzat együttműködési szerződést kötött sebességmérő kamerák kiépítésére és üzemeltetésére. A kerületi és a fővárosi önkormányzat tulajdonában lévő területekre több traffiboxot fognak kihelyezni.
Ahogyan tapasztaljuk, az önkormányzat és a rendőrség korábbi erőfeszítései nem hoztak eredményt: a VÉDA-rendszerek telepítése óta az érintett szakaszokon a probléma ugyanúgy tapasztalható, ezért kérdéses, van-e bármi értelme sok pénzért további kamerákat telepíteni.
A probléma összetett, és egyszerű megoldást nem lehet rá találni, önmagában a kamerarendszer pedig egy egyszerű látszatmegoldás lesz. A rendszeres rendőrségi mérőakciók is százával büntetik a különböző mértékben gyorsan hajtó sofőröket, erről a sajtóban és az önkormányzat kommunikációjában évek óta olvashatunk, de változást a kerületben nem érzünk, nem látunk. Sőt, ez a nyár mintha a korábbiakhoz képest is rosszabb lett volna.
Több hét volt, amikor minden éjszaka, hosszú időn keresztül ment az izomautók és sportmotorok döngetése. A rendőrségi mérési akciók folytatódtak, sokakat megbüntettek, azonban a szabályokat vérlázító módon semmibe vevő „antiszociális elemek” uralma a kerületiek nyugodt éjszakái felett szemlátomást zavartalanul folytatódott. Több száz autós megbüntetése a zsíros bírságbevételeken felül látható eredményt nem hoz, a megbírságoltak pedig úgy érzik, nem fair módon lépnek fel velük szemben, hiszen az „éjszaka császárai” ugyanúgy büntetlenül száguldoznak, zajszennyeznek. Az újságban a rendőrségi akciók nyomán produkált számok döbbenetesek, de eredménytelenek.
Az, hogy rendszerszintű megoldásra van szükség, eléggé egyértelmű mindannyiunk számára, és ez nyilvánvalóan túlmutat az önkormányzat hatáskörén. Arról nem is beszélve, hogy a közlekedési kultúra parancsszóra sem megváltoztatható.
A jelenlegi kamerabővítési terveket úgy kell kiegészíteni, hogy mindenki számára világos legyen: a harmadik kerületi utakat nem versenyzésre és szórakozásra találták ki. A kamerák mellé ki kell tenni az iskolák közelében megszokott módon működő és bevált sebességkijelző táblákat, tudatosítani kell a sofőrökben, hogy gyorsabban mennek, mint amennyivel szabad. Látványossá kell tenni a sebességmérő eszközöket, forgalomtechnikai megoldásokat, eszközöket kell bevetni, amelyek az óvatosabb, szabálykövetőbb, körültekintőbb vezetésre ösztönzik a sofőröket, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, az óbudai utak nem autópályaként működnek.
Amíg a kerületi főútjaink (például a Szentendrei út) autópályára hasonlítanak, azokat arra a célra is fogják használni, kamera jelenlététől függetlenül. Elegendő az is, hogyha megnézzük, más országokban hogyan kezelték a gyorshajtás és az illegális versenyzés problémáját. Bécsben például a rendőrség és az önkormányzat, továbbá a jogalkotók összefogásával és akaratával hatékonyan fel tudtak lépni a gyorshajtók ellen. Új szabályokat hoztak, körülírták, mi is az illegális versenyzés, valamint szigorítottak a visszaeső gyorshajtók és versenyzők büntetésén is: kényszerűen benzinátvitel-szabályozókat szereltek járműveikbe, megakadályozva járművüket a túlzott száguldozásban.
Az is felmerült, hogy a büntetések visszatartó ereje nevetséges, hiszen aki izomautót engedhet meg magának, nevetve kifizeti a bírságokat. A probléma valós, az antiszociális elemekkel nagyon nehéz mit kezdeni, és az önkormányzat valóban eszköztelen ezzel szemben. Olyan irányból is érdemes megközelíteni, amit Lázár János közlekedési területért felelős miniszter is felvetett, hogy jogosítványszerzéskor szűrni kell a sofőrjelöltek szabálykövetési hajlandóságát. Ugyanakkor ez az eleve eltiltás alatt állókat, vagy jogosítvánnyal nem rendelkezőket továbbra sem tartaná vissza.
El kell gondolkozni a büntetések jövedelemhez, vagy a gépjármű értékéhez, motorteljesítményének mértékéhez szabásán: aki jobban keres, drágább vagy nagyobb teljesítményű autót vezet, fizessen többet. A jövedelemarányos megoldás több, többnyire észak-európai országban működik, például a közelmúltban olvashattunk egy több százezer eurós gyorshajtási bírságról, amelyet egy magas jövedelmű személy kapott. Fel kell lépni az illegális járműátalakítások ellen is, a jogalkotónak egyaránt szankcionálni kell a sofőröket és az átalakításokat végző műhelyeket. Aki versenyezni szeretne, vegyen versenyautót, és menjen versenypályára!
Hozhatunk új jogszabályokat is a zajszennyezés visszaszorítására. Az önkormányzat kiterjesztheti a csendrendeleti időszakkal járó korlátozásokat a közúti forgalomra, ez a szigorítás kifejezetten az éjszakai zajszennyezésre vonatkozna. A nagy teljesítményű autók, motorok a zajszennyezés fő okozói. A jogszabály betartásának kikényszerítésére már rendelkezésre áll az „akusztikus traffipax” technológiája, amely a sebességmérés helyett az okozott zajkibocsátást méri.
Az éjszakai zajszennyezés pedig súlyosabb probléma, mint gondolnánk: az állandó zaj kifejezetten káros az egészségünkre. Az Európai Unió adatai alapján a zajszennyezés évente több ezer korai halálozásért felelős. A zajszennyezéssel közvetlenül érintettek száma becslések szerint eléri a 22 millió főt, akik közül 6,5 millióan krónikus alváshiánnyal küzdenek. A gyorshajtás és az éjszakai illegális versenyzés tehát emberéleteket követel a baleseteken felül is. Ráadásul a harmadik kerületben élő tízezreknek joguk van a pihentető alváshoz.
De mit tehetünk kerületi lakosként? Elcsépelt, de igaz, hogy a legegyszerűbb önmagunkon változtatni: vezessünk szabálykövető módon. Ha legalább mi, kerületiek példát mutatunk, úgy neveljük gyermekeinket, hogy az autó egy több tonnás potenciális gyilkológép, illetve az A-ból B-be jutás eszköze, nem pedig játékszer, már nagyon sokat tettünk a hosszú távú változásért.
Továbbá rosszul hangzik, de hatásos lehet, ha illegális versenyzést látva hívjuk a rendőrséget. A rendőrség nem tud mindig az illegális versenyekről, ezért vélhetően nem is rendelkeznek valós képpel arról, milyen széles körű a probléma. Ez utóbbi már azért is fontos tényező, mert a rendőrség a bejelentések alapján fogja elosztani emberi erőforrásait, még akkor is, ha a munkaerőhiány miatt a hatékony fellépésük továbbra is kétséges.
Zaklassuk választott képviselőinket, a parlamenti képviselőket, az önkormányzatot, a kormány tagjait és az államtitkárokat is. Ezek az emberek megválasztásukkal és pozíciójuk betöltésével a közre esküdtek fel, így nekünk, állampolgároknak kell velük elvégeztetni a munkájukat. Gondoljunk a közelmúltban a napelemesekre, a hatalom a szervezettséget látva hamar meghátrált, és komolyan átfogalmazta céljait. Ha nem hajlik, majd törik! Végezetül szavazzunk olyanokra, akik a látszatproblémákra adott látszatválaszok helyett valós problémákkal és valós megoldásokkal foglalkoznak! (kacsint kacsint)
Tóth Kálmán