Magyarországon a cégek azon versenyeznek, melyik tudja elintézni, hogy pénzt kapjon valamilyen kamu beruházásra

Az EU-s pályázatokon keresztül soha nem látott mennyiségű pénz érkezett az országba. A cél: segíteni Magyarország felzárkózását az EU-s országok életszínvonalához. De vajon mit mutat a valóság? Nem egészen ezt… A témáról Hadházy Ákos, független országgyűlési képviselő tartott előadást. A moderátor/házigazda helvéciai önkormányzati képviselőnk, Kovács András volt, a beszélgetésben részt vett Kecskemétről Kordik Szabolcs önkormányzati képviselő és Papp Géza külsős bizottsági tag is. Az alábbiakban egy szöveges összefoglalót olvashattok az eseményről.

Az Átlátszó összefoglalása szerint „a magyar kormány pályázati portálján elérhető adatok alapján 2004 és 2024 között kilenc fejlesztési program keretein belül összesen 32.321 milliárd forintnyi európai uniós pályázati pénzt ítéltek oda 161 ezer pályázó részére, akik ezt közel 500 ezer pályázatban nyerték el.” Az előadás elején kérdésként merült fel, hogy milyen módon történik az uniós pénzek elosztása és felhasználásuk ellenőrzése.

Hadházy Ákos elmondta, hogy az Európai Unió ún. operatív (fejlesztési) programokat (pl.: egészségügy, oktatás, környezetvédelem, gazdaságfejlesztés stb.) finanszíroz, a támogatások célja, az egyes elmaradott régiók fokozatos felzárkoztatása a fejlett területek szintjére. Az operatív programokon belüli konkrét megvalósítási programok közötti elosztás és a támogatás felhasználásának ellenőrzése a tagállamok feladata. Az EU-ban abból indulnak ki, hogy az egyes tagállamoknak érdeke a támogatások hatékony felhasználása, ezért az EU-ban az egyes operatív programok ellenőrzésére egy vagy két ember van kijelölve, miközben Magyarországon kb. 500 fő végzi ez egyes projektek tartalmi/pénzügyi ellenőrzését.

Csakhogy ezeknek az ellenőrzéseknek a hatékonysága Magyarországon finoman szólva is kérdéses. Hadházy Ákos megemlített néhány országos hírverést is kapott projektet (Elios ügy, Öveges program, Microsoft botrány). Az elhíresült Tiborcz-féle „Elios ügy”-ben az ügyészi vizsgálat lezárult, felelős megnevezése nélkül. Az „Öveges program” megvalósítását az OLAF (Európai Csalás Elleni Hivatal) is ellenőrizte, melynek következtében 7,8 millió euró (2022. évi árfolyamon közel 2,8 milliárd forint) uniós támogatást kellett visszafizetnie az államnak. A „Microsoft botrány” ügyében az OLAF már rég lezárta a vizsgálatot, de annak eredményeit mindaddig nem lehet megtudni, ameddig a hazai igazságszolgáltatás le nem zárja az ügyet.

Hadházy az előadás következő részében számos példával illusztrálta azt a megállapítását, hogy jelen formájában az európai uniós támogatás miért káros Magyarország számára. Összefoglalva azért, mert az európai uniós támogatások megléte a melegágya a magyarországi korrupciónak a különböző támogatási szinteken.

Hadházy szerint kevés szó esik arról, hogy adott esetben az egyéneknek és kisvállalkozásoknak adott pénzek is árthatnak az országnak, mert sokszor ezek is korrumpálnak. Számtalan olyan pályázatot írtak ki például a kisvállalkozások számára, melyek megvalósításának követelményei általános módon lettek meghatározva, ezért a kapott támogatás összegét „rugalmasan” lehetett felhasználni, ugyanakkor szükség esetén a támogatás felhasználásának „nem megfelelő módja” miatt az adott kisvállalkozót sakkban lehet tartani. Hadházy Ákos egyik példaként hozta fel azt a pályázatot, melynek során több tízezer kisvállalkozás székhelyet vásárolhatott magának. Ebből a támogatásból sokan vásároltak lakást maguknak vagy a gyermeküknek, és az adott ingatlan nevezték meg a vállalkozás színhelyének. Ettől kezdve ezeknek az emberek lekötelezettjei lettek a rendszernek.

A következő szint az önkormányzatok szintje. Hadházy tapasztalata szerint az önkormányzatok nem olyan feladatok megvalósítására pályáznak, amire valóban szükségük lenne az, hanem olyan pályázatokon vesznek részt, amelyek „win-win” eredménnyel zárulnak. Vagyis kezdetben úgy történt az önkormányzatok számára az uniós támogatások odaítélése, hogy az adott önkormányzatnál megjelent egy tanácsadó cég képviselője azzal az ígérettel, hogy „megnyer” egy adott projektet az önkormányzat számára azzal a feltétellel, hogy a projekt megvalósítását az általa megnevezett szervezetek végzik majd el.

Az önkormányzatoknak csak az volt a feladatuk, hogy szállítsák ezeket a megrendeléseket. Ez a helyzet fokozódott, amikor a tanácsadó cég képviselője helyett a helyi országgyűlési képviselő kezdte el osztani az EU-s pénzt a választási körzetében lévő önkormányzatok számára, és azok a települések kaphattak támogatást, amelyek „jól” szavaztak. Így a pályázatokat elnyerő polgármesterek lettek a legállhatatosabb hívei a Fidesznek, és pénzük is van arra, hogy „megtámogassák” a helyi szavazókat (pl: falunapok, közösségi disznóvágások stb.) Az elosztási rendszer visszáságai mellett túlárazás jellemző az egész rendszerre, ezért sokkal kevesebb dolog valósul meg, mint ami megvalósulhatna. „Hiszen ha valaminek ellopják a felét, akkor abból a félből megvalósulhatna egy másik is.”

Hadházy Ákos a következőkben áttért a legmagasabb szintre, a gazdaságfejlesztésre szánt pénzek felhasználásnak problémáira. Több ezer milliárd forint megy el gazdaságfejlesztésre, aminek nincs eredménye, mivel Magyarországon a cégek azon versenyeznek, melyik tudja elintézni, hogy pénzt kapjon valamilyen kamu beruházásra. Példaként hozta fel a gyümölcsfeldolgozók üzemek (400-600 millió Ft) létesítésének az ügyét, amikor több olyan gyümölcsfeldolgozó üzem épült fel, amelyek csak megépültek, de egyáltalán nem működtek.

Hadházy tapasztalatai szerint a nagy beruházások esetében jellemzően 30%-os a túlárazási arány. Az oligarchák az így szerzett haszonból tudták felvásárolni a sajtó jelentős részét, ezzel is támogatva a kormány propagandagépezetének működését.

Hadházy Ákos véleménye szerint, ha a jövőben érkeznek majd EU-s pénzek Magyarországra, azok csak akkor lesznek hasznosak a társadalom és a gazdaság számára, ha világos, konkrét kritériumokkal rendelkező pályázatok lesznek kiírva, azokra az egyének, a vállalkozások, az önkormányzatok, a cégek saját akaratukból, minden külső ráhatás nélkül pályázhatnak, és a pályázatok előre meghatározott pontrendszer szerint kerülnek értékelésre. Majd ezt követően – szükség esetén – közbeszerzés keretében kerülnek kiválasztásra a feladatot megvalósító szervezetek. Ezzel párhuzamosan pedig kiépül egy mindenki számára átlátható ellenőrzési rendszer.

Mi a kiút? Mit lehet tenni a rendszerváltás érdekében?

Hadházy Ákos véleménye szerint „ezeken a választásoknak látszó eseményeken szinte lehetetlen legyőzni a kormányt. A ’szinte’ látszólag egy remény, és a kormánynak is az a fontos, hogy a tömegek úgy fogják fel, hogy a ’szinte’ az reményt rejt magában.” És van tapasztalat arra, hogy a kormány hetek alatt képes megfordítani egy hangulatot, nyilvánvalóan rengeteg ötlete van még az elkövetkezendő időszakra, és pénze is lesz az osztogatásra.

A rendszerváltás Hadházy szerint akkor képzelhető el, ha még a választás előtt sikerülne tárgyalással kikényszeríteni a kormánytól egy normális, valódi választási rendszer kialakítását. (Majtényi Lászlót idézve, „ezek a rendszerek akkor válthatók le választáson, amikor már a rendszerek megbuktak.”) „Igazi rendszerváltás akkor lesz, amikor rájönnek a tömegek, hogy van a tömegeknek ereje.” Csak a tömegek tudják kikényszeríteni a választási szabályok megváltoztatását.

A bizalomkeltő közvéleménykutatási eredmények ellenére Hadházy Ákos úgy véli, hogy „a kormánynak még bőven van lehetősége arra, hogy akár a mézesmadzaggal, akár a korbáccsal, akár a propagandával, akár a megtévesztéssel még vissza tudja fordítani ezeket a számokat. Minden szám azt mutatja, hogy a várt nagy fideszes mélyrepülés, a tömeges átállás még nem történt meg.”

„Az a nagy tévedése a politikusoknak, hogy itt politikusokkal állunk szemben, ezért valamilyen politikai megoldást kellene találni. De ezek nem politikusok, hanem bűnözők, ezért nem engedhetik meg maguknak, hogy veszítsenek. Emiatt ha nyer is az ellenzék, a kormány el fogja azt csalni.”

„Nagyon-nagyon remélem, hogy én egy nagyon jelentéktelen politikus leszek, mert ha ilyen feltételek mellett mégis nyer az ellenzék, … akkor én nagyon fogok örülni. Az más kérdés, hogy olyan népszerű antikorrupciós politikus sem leszek, mert akkor ugye a Diákhitel Központnak is meg kell néznem alaposan az ügyeit.”

Polinszky Márta

Komment!