Guillaume Musso: Holnap

Jelen: 12 fő + 2 fő virtuálisan (ebből 1 fő igazolt távollét kb. 1 évig <3)

Elolvasta: 14 fő! (ilyen még nem is volt!!)

tetszett: 7 fő – nem tetszett: 1+1 (3/4éig nem, utána igen) – tartózkodik: 2 fő

(igen, tudom: nem jön ki a matek. Nem tudom, hogy sikerült így a számolás. Szerintem Walaki csalt :P)

Musso (kiejtve: müszo, rövid o-val!) 1974-ben született, mára ő a legolvasottabb kortárs francia író. 2001-ben jelent meg az első regénye, Skidamarink címmel. Az Ott leszel? és a Szerelem életre-halálra c. könyveiből film is készült. 2021-ben megkapta a thriller és noár műfajban teljes életműért járó Raymond Chandler díjat.

Megfejtettük a csoportban korábban feladott rejtvényt: a Ház a tónál c. film volt előbb (2006.), ez a regény 2024-es. Sőt, már a Ház a tónál is egy 2000-ben bemutatott koreai film remake-je!

Másik nagy kérdés volt: miért HOLNAP a cím?

Ezt is megfejtettük: mert Kate a holnapra készült, az egyesülésre a szerelmével.

Van, akinek nem tetszett, hogy Musso (kiejve: müszo – rövid o-val!) „kölcsönvette” a különböző idősíkok ötletét a filmből, másokat nem zavart. Abban viszont egyetértettünk, hogy ez egy lektűr, könnyű nyári olvasmány – úgyhogy meg is veregettük a vállunkat, hogy ügyesen választottunk.  Ugyanakkor figyelmeztettük magunkat, hogy ez alá a szint alá lehetőleg ne menjünk!

A Fiúknak nem jönnek be a romantikus történetek, de szerencsére túljutottak a 30%-on, amikoris kiderül, hogy Matthew és Kate két egymás utáni évben élnek – innentől vált számukra érdekessé a dolog, így végigolvasták.

Klárit is beszippantotta a történet: ő a lábfájását nem érezte, amíg olvasott. 😀

Emesének két szoptatás között töltötte ki az idejét. 

Musso (kiejve: müszo – rövid o-val!) minden könyvében van valami irreális. Kerestünk egypárat:

–            a főszereplő sommelier hölgyünk begubózott, szerencsétlen, depressziós – de hirtelen úgy viselkedik, mint egy akcióhős  és le is győzi a profi bérgyilkost! 😀 Az is teljesen hiteltelen, hogy amikor kap egy hamisított rendőrigazolványt, azonnal úgy nyomoz, kérdez, mint egy képzett rendőr. 😀

–            mindkét főszereplőről megtudjuk a bevezetőben, hogy anyagi gondokkal küszködnek – amikor randira készülnek egymással, akkor mégis kiköltekezik magukat (sztárfodrász, új ruha, új cipő, repülőjegy,…)

–            a férfi főszereplő, Matthew, megzsarolja Emmát a kutyájával. Az a Matthew, akiről megtudjuk előtte, hogy egy végtelenül jószívű, szerény, kiegyensúlyozott, nyugodt ember!! (És jóképű.) (De ez most mindegy.)

–            Matthew hogyan tudta ennyire félreismerni a feleségét? Kate nemcsak, hogy nem szerette őt, de még az életére is tört! Egyáltalán nem reális, szerintem megvalósíthatatlan dolog, hogy Kate sok évig el tudta vele hitetni, hogy a házasságuk tökéletesen kerek – miközben a szeretőjével találkozgatott!

–            ehhez kapcsolódóan nem értettük, miért várt ilyen sokáig Kate: sokkal előbb is megszerezhette volna Matthew szívét, semmi szükség nem volt a sokéves együttélésre!

–            a legeslegnagyobb logikátlanság: Kate a saját szívszerelmét árulja el az oroszoknak?!

–            logikátlan az is, hogy Emma sakknagymester, tehetséges zongorista – de pincérként kezd el dolgozni (bár ez valahol érthető, hiszen kellett a pénz…)

Fentiek miatt kapott tőlünk a könyv elég negatív kritikákat is: hogy a történet egy nagy katyvasz és giccses, meg hatásvadász. És abszurd.

De azért jó, hogy nemcsak egy időutazásban fulladt ki a sztori, hanem volt benne ármány és szerelem, gyerek és kutya (bár ez utóbbi sose volt sétáltatva, azért ez is irreális!), krimi és csavar(ok), meg még a gasztronómiát, egészségügyet, számítógépes ismereteket is viszonylag magas szinten tárgyalja Musso (ejtsd: müszo, rövid o-val) – Jucus szerint lehet, hogy hobbi sommelier, szakács, szoftverfejlesztő és ápoló is? Irodalmi műveltsége mindenképp kiemelkedő, hiszen a fejezetek elé mindig egy nagyon oda passzoló idézetet talált!

Az utolsó szó jogán a következők hangzottak el:

Zoli: az elején a lovestory negatív – utána a krimi pozitív!

Kriszti: az egyik idősíkban happyend lett a könyv vége – érdekes lenne megnézni, hogyan folytatódott a történet a másikban?…

Klári: pihenés, lazulás céljára tökéletes. Kicsit a skandináv krimikre hajaz.

Tibi: a történet elsodort mindenkit, végülis jó volt, egyszer el lehetett olvasni.

Mesi: Nem olyan könyv, ami nekem adna valamit. Inkább csak szórakoztatónak mondanám. Abban gondolkodtatott el, hogy vajon ki tudom-e várni, ha valami nem jön össze elsőre vagy összetörök, mint Emma. Annyi volt benne a jó, hogy az időszálak folyton összegabalyodtak, és az író nagyon kreatívan bogozta ki őket újra és újra.

Eszti: elgondolkodtató az időparadoxon, hogy az időutazás mennyire változtathatja meg a jövőt?…

Ági: a Most c. regényéhez képest ez az időparadoxon kismiska.

Jucus: Musso (ejtsd: müszo, rövid o-val) tudja, mitől döglik a légy!

Az időutazás témában a következők jutottak eszünkbe:

–            a Doki folyton figyelmeztette Martyt, nehogy összetalálkozzon önmagával!

–            filmek: Az időutazó felesége (a férj folyton eltűnik, határozatlan időre és amikor felbukkan, sosem lehet előre tudni, hogy a múltból vagy a jövőből jön), Időről időre (a fiú mindig visszamegy az időben, hogy az apjával megbeszélje a dolgokat), Vissza a jövőbe, Zöld Könyv

–            könyv: M.Atwood: Penelopeia

–            a pillangóhatás: „egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő a másikon”

–            Einstein óta tudjuk, hogy ha picit visszamegyünk az időben, a térben sokkal nagyobb az ugrás

–            a technikai fejlődésben bennevan az időutazás realitása. Viszont valószínűleg mindenki másképp akarna beleszólni a múltba, mert mindenkinek másképp lenne jó a most.

–            nem kell ahhoz időgép, hogy összevesszünk, egymást üssük.

–            H.G.Wellsnél minden szétesik.

Itt a végén azért megkérdezzük: Walaki megtalálta azóta Matthew előadásait a youtube-on? 😀

Elhangzott egy ötlet, miszerint OLVASSUNK IRODALMI NOBELDÍJASOKTÓL – mivel nem ismerjük őket!

A szerelmi szál miatt feltettük a körkérdést, kinek mi a kedvenc szerelmes története (könyv, film):

–            Dirty Dancing mindenekelőtt! 

–            Tövismadarak – inkább a könyv, a film nem volt annyira érzelemdús

–            Büszkeség és balítélet – a 6-részes sorozat Colin Firth (Mr.Darcy) főszereplésével. Utána a könyvet olvasni szenvedés…

–            Színes fátyol – a film totál más, mint a könyv

–            Woody Allan: Annie Hall

–            Amit tudni akarsz a szexről

–            A Diadalív árnyékában (privát emlék: 20 évesen Calvadost kellett inni – pedig nem jó!…)

–            Angyalok városa –  Nicolas Cage-től, az emberré lett angyaltól megkérdezik, hogy megérte-e. A válasz: „Igen. Egyetlen mosolyáért. Egyetlen pillantásáért. Az öleléséért.” (ez a mondat arra tanít minket, hogy mindenben – nem csak a szerelemben, hanem az élet minden területén – találjuk meg a szépet, a pozitívat!)

–            Berlin fölött az ég – Peter Falk az angyal, ez a fenti film eredetije. Az ő válasza a kérdésre: „Igen. A kávé és a cigaretta miatt.”

–            Zöld könyv – csodálatosan romantikus film (úgyhogy a Fiúk bizti nem fogják megnézni :P)

–            Corelli kapitány mandolinja – más a könyv és a film

–            Veszedelmes viszonyok

–            Pásztorok – kanadai film

–            Túl a barátságon (lefóliázandó film)

–            Eszkimó asszony fázik – disszidálás helyett választja a házasságot, ezzel kicsit Kate-re hajaz.

Ennyi.

Következő könyveink:

JÚLIUS 29.              Gárdos Péter: Hajnali láz

AUGUSZTUS 27. Vámos Miklós: New York-Budapest metró

és a kötelezően ajánlott olvasmány: A Ledarált Könyv (Meseország mindenkié)

Acsádi Veronika