„Hangtalan érintetteknek hangot adni” – Szegénység, szegregáció és integráció szociológus szemmel

Előadó: Dr. Berki Boglárka okleveles közgazdász és szociológus, kutatási területe a társadalmi tőke és annak társadalmi integrációhoz fűződő viszonyának vizsgálata.

Moderátor: dr. Vasárus Gábor

Az előadásra a szegedi Grand Caféban került sor szeptember 18-án, a teljes felvételt itt lehet megnézni:

Dr. Berki Boglárka 10 éves kutatásának eredményeit foglalta össze ebben az előadásban, melyet a szegedi Cserepes sori cigánytelep (szegregátum) felszámolása alatt végzett, melynek eredményeit – többek között – a „Korlát és menedék” című könyvében foglalta össze.

Részvétel, akció, kutatás

Az előadó a kutatási tevékenységét részvételi akciókutatási módszerrel végezte, ami azt jelenti – leegyszerűsítve –, hogy a kutató nem kívülről, adatok alapján elemez bizonyos jelenségeket, hanem a kutató „együtt él” a kutatása tárgyával, maga is résztvevője annak a terepnek, amit kutat. A kutatásban való személyes részvétel azért fontos –a részvételiség szakirodalmában úgy hívnak, hogy a „hangtalan érintetteknek hangot adni” –, mert akkor a kutatónak lehetősége van a marginalizált társadalmi csoportok gondolatainak, preferenciáinak és küzdelmeinek a felhangosítására. Egy részvételi kutatási folyamat annyiban tér el az aktivizmustól, hogy a kutató – aki részt vesz a folyamatban – a tudományos megismerés módszereit alkalmazza. Ezek olyan módszertani technikák, amelyeket a tudomány elfogad és érvényesnek tekint, azaz a kutatás megismételhető és ellenőrizhető. Egy ilyen antiszegregációs folyamatban egy hosszú távú, kölcsönös bizalomra, partnerségre épülő kapcsolat lehetővé teszi, hogy a kutató olyan szegmenseit értse meg az érintetteknek, amelyek egy hagyományos kutatási módszer során soha nem lehetnének láthatóak.

Az előadó véleménye szerint a szegénységet kezelő problémákkal két probléma van. Az egyik probléma, hogy olyan emberek írják ezeket a programokat, akik soha életükben nem találkoztak személyesen az érintettekkel. A másik probléma, hogy az ilyen megközelítésből hiányzik a komplexitás, mivel nem egy, nem kettő, hanem számtalan tényező együttes hatása teszi az érintett családokat kiszolgáltatottá és szegénnyé. Ami azt jelenti, hogy nem elég önmagában a szegénységnek egy indikátorát pl. a munkanélküliséget kezelni.

Szegregáció – Integráció

Általánosságban integráltnak tekintjük azt, aki megfelel a többségi társadalom érték- és normarendszerének. A többségi társadalom normarendszere az a nyugati, fejlett, individualista érték- és normarendszerén alapul. Ugyanakkor léteznek olyan közösségek – ilyennek tekinthetőek általában a szegregált cigány közösségek is –, amelyek a többségitől eltérő érték- és normarendszerben szocializálódtak, és ezeknek a közösségeknek érték- és normarendszere – több dimenzió mentén – szembe helyezkedik a többségi érték- és normarendszerrel. Az európai országok közül Magyarországon legalacsonyabb a társadalmi mobilitás esélye, aminek egyik oka a kisebbségi és többségi érték- és normarendszer „ütközése”.

A hivatalos álláspont és az előítéletek szerint a szegregációs telep egyértelműen rossz, lebontandó, eltakarítandó. A szegregátumból és a nyomorból nagyon nehéz kitörni, de az abban élők egyfajta saját szociális hálót működtetnek, ami segíti őket a túlélésben. A mélyszegénységben élőknek biztonságot, mindennapi boldogulást, sőt még önbecsülést is ad, hogy a szegregált telepükön laknak, és részei az ott élők együttműködésének. Ezért ez a társadalmi tőke, azaz a segítő emberi kapcsolatok hálója, az együttérzés és a sorsközösség megnehezíti a telep elhagyását.

Szegregáció felszámolása szegedi Cserepes úti telepen

A Cserepes sori telepen 2011-ben 217 ember élt komfort nélküli vagy félkomfortos, jórészt vályogházakban. A felnőttek háromnegyedének végzettsége 8 általános vagy kevesebb volt, és majdnem ugyanekkora arányban voltak munkanélküliek. A terület, a lakások, és a házak egy része önkormányzati, másik része magántulajdon volt. A város önkormányzata egy országos program részeként kezdett hozzá 2017-ben a Cserepes sori szegregátum intenzív felszámolásához, a lakók elköltöztetéséhez és a házak lebontásához. A telep felszámolása először nem ment könnyen, mert a telepen működött az un. mechanikus szolidaritás – gyerekfelügyletben nyújtott segítség, kis összegű kölcsönök, kilakoltatottak befogadása stb. –, ami nagyon erős köteléket jelentett az ott élő családok számára. A telepen élőket meg kellett győzni arról, hogy jobban járnak, ha elköltöznek. (A felszámolási folyamat még nem fejeződött be.)

A szegregátum felszámolását nehezítette, hogy a telepen három féle lakhatási státusz jellemezte az ott lakókat: tulajdonosok, szociális bérlők és illegálisok (jogcím nélküliek). Az illegális lakók nagy része a Szegeden korábban felszámolt reptéri szegregátumból érkezett, részben mert ahova költöztek, az a közösség nem fogadta be őket, részben mert „elszállt” a pénzük, amit a lakásért kaptak.

A Cserepes soron élő családok egy részének az volt az érdeke, hogy elköltözzön a szegregátumból, mert úgy érezték, hogy lehúzza őket a közösség, és bizonyos szolgáltatások nem voltak hozzáférhetőek (pl. kábel tv, internet szolgáltatóknál fekete zóna volt a telep) számukra, ők a kitörés lehetőségét látták abban, hogy elköltözhetnek onnan. Viszont a jogcím nélküli lakáshasználók kezdetben semmilyen segítségre, kompenzációra nem számíthattak, ők láthatatlanok voltak a rendszer számára, az a lakás, amiben laktak, az papíron üres volt. Esetükben ez a telepfelszámolási folyamat nem jelentett mást, mint az alapvető létszükségleteiknek a megszűnését. Az önkormányzat idővel hozzájárult ahhoz, hogy az illegális lakáshasználók is igényelhettek szociális bérlakást, ha megfeleltek a feltételeknek, azaz volt munkájuk, a gyerekeik jártak iskolába, és az elvárt mértékben konszolidált volt az életvitelük.

Emellett idővel az önkormányzatot meg kellett győzni arról is, hogy előre mondják meg, melyik házat mikor bontják le, mert a bizonytalanság miatt voltak olyanok, akik azért hagyták el a munkahelyüket, és nem mozdultak ki a házukból, mert attól féltek, hogy mire hazaérnek a munkahelyükről már nem lesz fedél a fejük fölött.

Következmények

Az újraszegregálódás egy országos jelenség, sokszor fordul elő, hogy lebontanak egy szegregátumot, a családot egy integrált lakókörnyezetbe kerül, de ott újabb szegregációs folyamatok indulnak el. Szegeden létrejöttek ilyen pontok a városon belül, ahol megnövekedett a szegregátumból kikerülő, mélyszegénységben élő roma családok a száma, ezzel sok helyi konfliktust is okozva. Ennek következményeként a korábban ott lakók más környezetbe költöznek, és kialakulnak az un. „cigányházak”. Ennek következményeként egy nagy szegregátum helyett létrejött sok kicsi, ami már lénygében kikerül a döntéshozók látóköréből.

A kapcsolatvákumba kerülők jellemzően olyan emberek, akik korábban is nehéz helyzetben voltak, és volt valami küzdelmük az életben. (szenvedélybetegség, komoly tartozás, fizikai vagy mentális probléma stb.). Őket a szegregátumban támogatta a közösség, amikor még volt közösség. Először azok a családok költöztek el, akik közelebb álltak a középosztálybeli normákhoz, és akkor ezek az emberek lényegében „pártfogó” nélkül maradtak. Közülük többen lettek hajléktalanok, többen meghaltak, kábítószer problémák előkerültek vagy súlyosbodtak. Rajtuk az antiszegregációs folyamat nem segített, sőt, legtöbbjük esetében a halálhoz vezetett.

A ténylegesen elköltözők jellemzője, hogy a szegregátumból integrált lakókörnyezetbe kerülve alkalmazkodni tudnak a középosztálybeli normákhoz, ugyanakkor emellett megtartva a saját normarendszerüket, kultúrájukat. Többségük esetében ezeknek a családoknak már akkor is voltak középosztálybeli kapcsolataik, amikor még a telepen éltek. Az antiszegregáció elvárások csak olyan családok esetében érvényesültek, akiknek voltak kapcsolataik középosztállyal, és/vagy az intézményrendszerrel.

Összeségében az volt a tanulsága a telep felszámolásnak, hogy az emberi kapcsolatok, és ezeknek a jellege/iránya alapvetően befolyásolta az antiszegregációs folyamat sikerességét. Akinek kizárólag aa belső kapcsolatai domináltak, és nem tudta kiépíteni a középosztálybeli kapcsolatait, azok vagy újraszegregálódtak, vagy kapcsolatvákumba kerültek. Akik viszont a belső kapcsolataikor túl társadalmi osztályokon átívelő kapcsolatokkal is rendelkeztek, azok esetében az integráció sikeresnek volt mondható.

Berki Boglárka: „Mindaz, amiről beszéltem, hogy megértük egymás sorsát, hogy megértsük egymás perspektíváját, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, hogy rugaszkodjunk el a merev protokolltól, hogy értsük meg egymás kultúráját, egymás normáját, ez tényleg egy tanulási folyamat kell legyen, aminek a mezsgyéjén megjelenthet a társadalmi integráció.”

A nagy létszámú közönségtől számtalan kérdés érkezett az előadóhoz, melyek egy része a lehetséges segítség nyújtás módjaival kapcsolatban tett fel kérdéseket, más részük az országban zajló más antiszegregációs folyamatok tapasztalatairól érdeklődött.

Polinszky Márta

Komment!