„Nem attól független egy újságíró, hogy nincs értékrendje, hanem attól, hogy nem pofáznak bele kívülről a munkájába”

November 27-én „A független sajtó mint ellenzék” címmel tartottunk kerekasztal-beszélgetést a budapesti Lámpás klubban. Résztvevők voltak: Ács Dániel újságíró (444.hu), Benyó Rita újságíró (Szabad Európa), Pap Szilárd István szerkesztő-újságíró (Partizán), Urbán Ágnes médiakutató, egyetemi docens (Mérték Médiaelemző Műhely). Moderátor: Terdik Roland (MKKP). Az alábbiakban a esemény szerkesztett összefoglalója olvasható, valamint meg lehet nézni a teljes felvételt is.

Mit jelent Magyarországon 2023-ban a sajtó függetlensége?

Urbán Ágnes médiakutató szerint a függetlenség szempontjából két dolgot kell azonosítani. Egyrészt a média tulajdoni viszonyait, ezen belül, hogy a tulajdonosnak van-e jól azonosítható kapcsolódása a magyar politikai erőtérhez, másrészt a finanszírozást, ami Magyarországon jól láthatóan az állami reklámköltség költését jelenti. Vannak olyan tulajdonosok, akik látható módon nem kötődnek a kormánypárthoz, viszont ha a cégbe ömlik az állami reklám pénz, és akkor már lehet tudni, hogy ott van valami állami kitettség. Ha tulajdonosi kapcsolódás nincs a magyar politikához, illetve a bevétel is piaci bevétel – legyen az piaci hirdető, vagy előfizető, vagy támogató –, akkor ki lehet jelenteni, hogy független a média. Ami a terminológiát illeti, sokak fejében keveredik a függetlenség és a semlegesség kérdése. Tehát attól, hogy egy médium független, attól még a szerkesztőségnek lehet akár baloldali, akár jobboldali, akár konzervatív, akár liberális, vagy bármilyen értékrendje.

Ács Dániel (444.hu) szerint ma Magyarországon az orbáni retorika arról szól, hogy kétféle újságíró létezik, „aki velem, és aki ellenem van”. Ezzel szemben független az, akinek kívülről nem pofáznak bele a munkájába. A 444.hu-t elsősorban az előfizetők finanszírozzák, de emellett vannak piaci reklám bevételei, és időnként sikerül pályázati pénzeket is sikerül elnyerniük. A Szabad EurópátBenyó Rita munkahelye – az amerikai kongresszus hozta létre, az amerikai költségvetés finanszírozza. Ez a helyzet azt eredményezi, hogy a Szabad Európa független a magyar viszonyoktól, a magyar reklámozóktól, a magyar államtól, a magyar olvasóktól, a magyar előfizetőktől is.

Pap Szilárd István (Partizán) a fentiekkel egyetértve hozzátette, hogy az újságírónak a legjobb tudása szerint mindig az igazságot kell írnia, és elvezet a „bizalom” kérdéséhez, hogy az olvasó mennyiben hiszi el, amit elé tárnak, mivel a sajtóba vetett bizalom világszerte csökkenőben van. Ács Dániel szerint ugyan vannak felmérések, melyek szerint a sajtóba, a médiába vetett bizalom csökken, miközben személyes tapasztalata szerint az emberek a médiában általában nem hisznek, de a leírt szóban hisznek, függetlenül attól, hogy melyik orgánumon olvassák a szöveget.

Gyakorol-e hatalmat a független média?

Pap Szilárd István véleménye szerint a hatalomgyakorlás kérdésére a válasz röviden: igen. A média az igazság keresését szolgálja – többek között a tudomány mellett –, a média az igazságot szolgálja más módszerekkel, más hozzáférhetőséggel, más belépési küszöbbel. A média az elsődleges terepe annak, ahol a társadalom elmeséli saját magát, saját magának. Rögzíti, hogy melyek a saját problémái, mi a saját története, mi a saját eredete stb., és mindezt a médián keresztül meséli el a társadalom saját magának. És hogy ezt milyen fogalmakkal, milyen probléma érzékeléssel, milyen társadalmi csoportok nézőpontjából teszi, milyen társadalmi csoportok nézőpontjával azonosulva meséli el, az mind számít, és ebben az értelemben a média hatalmat is gyakorol, így ebben az értelemben a sajtó politika szereplő is.

Benyó Rita abból a szempontból közelítette meg a kérdést, hogy hogy a média kontrollt gyakorol-e a hatalomra, akár a politikai hatalomra, akár a gazdasági hatalomra, akár bármilyen más hatalomra? Véleménye szerint a válasznak igennek kellene lennie, függetlenül a hatalom „színétől”. Ma Magyarországon az a probléma, hogy a NER 13 éve alatt már két újságíró generáció nőtt fel, akik ebben a rendszerben szocializálódtak, és ezért fogalmuk sincs arról, hogy 2010 előtt hogy működött a parlamenti munka, hogy milyen módon lehetett kérdéseket feltenni a politikusoknak, milyen háttérbeszélgetések voltak. (Egyébként még Orbán is negyedévente, tartott ilyeneket „talpas” újságíróknak.) Egészen más dimenziójú környezet vette körül az újságírókat, és ezért egészen más hatása is volt a médiának.

Ács Dániel szerint van egy másik funkciója is a médiának, és ez hatalmi szempontnál is fontosabb, hogy kinek van nyilvánossága Magyarországon, mivel lényegében megszűnt a kistérségi újságírás. Az olvasói levelek szerint milliók vannak, akik kétségbeesetten szeretnének nyilvánossághoz, magyarul hatalomhoz fordulni, a saját ügyeik képviseletéhez jutni, és ez brutálisan beszűkült. Urbán Ágnes egy európai uniós projekt keretében az un. „hír sivatagokat” kutatja – bár a kutatás még nem zárult le –, de az eddigi eredmények alapján az látszik, hogy az Európai Unió minden országában beszűkült a helyi nyilvánosság.

Valószínűleg ez a jelenség nem független a közösségi média megjelenésétől, vagyis a helyi párbeszéd, a helyi nyilvánosság, a helyi közélet gyakorlatilag átköltözött a Facebookra és más közösségi oldalakra, viszont ezek nem tudják betölteni azt a szerepet, amit a helyi média, a helyi újságírók régen betöltöttek. Sajnos, ezt a problémát nem fogja megoldani valamilyen politikai váltás, vagy egy médiapolitikai fordulat, ezen a területen sokkal mélyebb strukturális problémák vannak. 

Benyó Rita a fentieket kiegészítette az információhoz való hozzájutás problémájával, nehézségeivel. Lényegében csak közadat igényléssel lehet érdemi információhoz jutni, sőt a közadat-igényléseket is gyakran bíróságig kell elvinni. Emiatt egy médiumnak olyan időbeli és anyagi ráfordítással kell rendelkeznie, hogy beleférjen az a luxus, hogy egy újságíró akár egy-másfél évig foglalkozzon egy témával, mert onnantól, hogy megírta az első levelét a minisztériumnak odáig, hogy kiperelte a bíróságtól az adatokat, lehet, hogy ennyi idő telik el.

Ellenzéki szerepbe kényszerült-e a sajtó 13 évnyi Orbán-rendszer után?

Urbán Ágnes szerint, amikor egy nagyon erős hatalmi koncentráció van egy országban – Magyarországon most már 13 éve –, és nagyon jól megfogható politikai üzleti kör kezében van a kasszakulcs, akkor nyilvánvaló, hogy a valódi oknyomozás, a valódi leleplezések ebbe az irányba mozdulnak. Emiatt ez folyamatosan problémát okozhat az újságíróknak, mert nehéz kiegyensúlyozottnak lenni akkor, amikor a politikai erőtér ennyire elbillent, mivel nagyon nehéz ugyanolyan mennyiségű sztorit találni mind a két oldalról.

A jó újságíró azért mégis csak találhat az „ellenzéki” oldalon is sztorikat, de fura módon, ma Magyarországon ezeket a történeteket sem az un. „propaganda” média találja meg, hanem azok az újságírók, akiket egyébként mások ellenzéki újságíróknak titulálnak. Egész egyszerűen egy nagyon megfogható különbség van az újságírói teljesítményben. Az egyik oldalon van egy létező újságírói teljesítmény, a másik oldalon még akkor sem tudnak valódi teljesítményt felmutatni, amikor lehet, hogy valamit találhatnának. A közmédiában nem tudnak egy valódi interjút megcsinálni egy ellenzéki politikussal, mert nem is gyakorolják ezt a műfajt. Ők már nem is tudják végezni azt a klasszikus újságírói munkát, amit papíron egyébként végeziük kellene. Hiába van pénz, paripa, fegyver, és súlyos milliárdok, egyszerűen kiveszett az a képesség, hogy valódi újságírók legyenek.

Ács Dániel elmondta, hogy 444.hu – korábban az Index –, mindig kritikusan állt a társadalmi, politikai környezetéhez. A 444.hu valóban nem egy lelkendező újság, az a feladata, hogy hibákra, problémákra, a javítandó problémákra mutasson rá, és „ez így volt Gyurcsány alatt is, és ez így van Orbán alatt is, ha hiszik, ha nem.” Benyó Rita szerint a jó újságíró minden kormány alatt ellenzéki újságíró, ami annyit jelent, hogy nem fogadja el abszolút igazságnak, amit a hatalom tesz, hanem minden egyes alkalommal kérdez, szembesít, feltár.

Nyelvi problémaként jelenik meg, hogy mivel az Orbánon kívüli párttömböt ellenzéknek nevezik, ezért azon nyomban, ha „ellenzékinek” bélyegeznek egy újságírót, akkor ez úgy hangzik, mintha az ennek a több pártból álló valaminek lenne az újságírója, vagyis az összefogás újságírója, amit az újságírók nem akarnak magukra venni. Pap Szilárd István nem gondolja, hogy a média szükségszerűen ellenzéki, mivel nemcsak a kormánnyal szemben kritikus, hanem az ellenzékkel szemben is kritikus, ettől az alapelvtől eltekinteni nem lehet. Az „ellenzéki” szót a médiára használva, ez dehonesztáló, és Magyarországon azzal a céllal használják, hogy dehonesztálják a médiát. 

Politikai rokon- és ellenszenvek a szerkesztőségekben

A 444.hu mindig is vállaltan egy szubjektív sajtóként definiálta magát, soha az életben nem állította magáról, hogy „független objektív” lenne. Ács Dániel szerint minden szerkesztőségnek van érdeklődési köre, értékrendje, és eszerint készít anyagokat. Vannak alapvetően közös értékek ideális esetben, ha ezek nincsenek, akkor rosszul működik a szerkesztőség. A 444.hu-nál az a helyzet, hogy az újságírók nagyon különböző dolgokban hisznek, ezért nagyon nehéz lenne – és ez már az Indexnél is így volt – egy statementet lerakni. Ettől még lehet újságot írni, ettől még lehet igazat írni. Miközben a 444.hu szerkesztősége nem szimpatizál a jelenlegi hatalommal, de a szerkesztőség tagjai nem tudnának megegyezni abban, hogy egységesen kiálljanak valamilyen irányzat mellett, ez történt legutóbbi választáskor is. A szerkesztőségben folyamatosan éles viták vannak, és ezek a viták bekerülnek az újságba is.

A Szabad EurópaBenyó Rita munkahelye – egy úgynevezett multinacionális cég, 23 országban vannak szerkesztőségek (igazi diktatúrákban is), és van egy központi irányelv, mely szerint a demokrácia védelme, emberi jogok, és a szólásszabadság védelme, előmozdítása, ennek gátjainak feltárása az újságírók feladata. A magyar szerkesztőség nagy része oknyomozó újságírókból áll, az a feladatuk, hogy problémákat tárjanak fel, függetlenül attól, hogy az adott ügynek milyen a politikai színe.

A Partizánnál – Pap Szilárd István munkahelye – mindenki képviselheti a saját véleményét, megközelítését. Pap egyéni gyakorlata, hogy minden eset kapcsán először belehelyezkedik abba a pozícióba, amivel foglalkozik, vizsgálja az ügy belső koherenciáját, majd ezután kívülről, a kritikus pozíciót felvéve vezeti fel az ügyet. A szerkesztőségben rendszeresen közösen értékelnek már megvalósult adásokat, vitákat folytatnak a megvalósult kérdezési stratégiákról. 

A szuverénitásvédelmi törvény lehetséges céljai, hatásai

Urbán Ágnes figyelmeztetett arra, egy ez még csak egy törvényjavaslat – amit a civil szervezetek már „önkénytörvénynek” hívnak –, ezért nem lehet tudni, milyen lesz a végleges változat, milyen módosító javaslatokat nyújtanak be hozzá az utolsó pillanatban. Ami már most látszik, hogy a törvényjavaslat „ceiling effectet” célozza, ezért lesz csomó olyan ügy, ami majd átgondolásra készteti a közélet szereplőit, legyen az politikus, vagy újságíró, vagy egy civil szervezeti szereplő, vagy bárki. Egész egyszerűen megfogalmazva megnő a kockázata annak, hogy valaki politikailag/közéletileg igazán aktív legyen. A törvény szervezetekről és személyekről szól, és a törvény jelenleg ismert formájában úgy tűnik, hogy a személyek elleni támadásnak ágyaz meg.

Ezt onnan lehet látni, hogy az ún. Szuverenitásvédelmi Hivatal által készített jelentéseket megküldik azoknak a szervezeteknek, amelyekről a jelentés készült, és a szervezeteknek lehetőségük lesz véleményezni azokat. Ugyanakkor ez a lehetőség egyének számára – akikről szintén készülnek majd jelentések –, a véleményezési lehetőség nem áll majd rendelkezésre. Tehát teljesen elválik a két dolog egymástól. És a korábbi gyakorlatból jól látszik, hogy egy személy ellen indított lejárató kampány akkor szokott működni, amikor a meglepetés erejével hat, amire nem lehet felkészülni. Vagyis ami am 444.hu által készített „Valótlanul” című filmben látható, az ipari méreteket fog ölteni. A hivatal által készített jelentés – ami vélhetően tele lesz hazugságokkal – lesz a hivatkozási alap, és ettől kezdve a média azt csinál vele, amit akar, és ezzel megkezdődhet az a nagyüzemi, ipari méretű lejáratás, amit a „Valótlanul” bemutatott.

A szuverenitási törvénnyel kapcsolatban Ács Dániel felvetette a szövetségek kötésének szükségességét. Szerinte nem azon kellene gondolkozni, hogy mi vár a sajtóra, meg milyen veszély fenyegeti az újságírókat, hanem, hogy hogyan tud még erőt felmutatni bármilyen független intézmény Magyarországon? Benyó Rita jelezte, hogy ugyanazt a tortát szeli ugyanaz a médiakör, így nagyon nehéz lenne a szövetségkötés, miközben minden média a saját érdekeit képviseli, illetve lehet, hogy ugyanaz fog történni, mint a pártoknál, vagyis az olvasók fogják kikövetelni az összefogást.

Pap Szilárd István szerint Gulyás Márton sokat tesz azért, hogy legyen valami fajta szövetségkötés, együtt mozgás ezekben a kérdésekben. A magyar médiában dolgozók egy viszonylag jól körülhatárolható kulturális kört alkotnak, bár kétségei vannak afelől, hogy a közös kiállás bizalmat és szimpátiát ébresztene a széles néprétegekben. Kérdés, milyen módon lehetne elérni, hogy a társadalom nagy csoportjai magukénak érezzék a médiát olyan értelemben, hogy azt érdemes megvédeni egyértelmű lépésekkel.

Urbán Ágnes szerint a civil szervezetek felől nézve ez dermesztő, hogy a médiában minden szerkesztőség egyéni stratégiát játszik. A civil szervezetek is ugyanazokra a pénzekre, ugyanazokra a rétegekre hajtanak, ennek ellenére példaértékű együttműködés van a civil szférában, ami nemcsak a belső kommunikációban látszódik, hanem kifelé is ezt mutatják.

Az összefoglalót írta: Polinszky Márta

Komment!
Ez is érdekelhet:
Jogerősen felmentette négyszínfestő passzivistánkat a bíróság – „A cselekmény társadalomra való veszélyessége nem állapítható meg”

Majdnem napra pontosan egy éve, 2022. június 26-án tartottak időközi önkormányzati választást Budapest VII. kerületében. A kampány során meghirdettünk egy Read more

Egy év háború – Tények, amiket tudsz az orosz-ukrán háborúról, és mind téves

Vasárus Gábor László előadása a budapesti Lámpásban többek között a háborúhoz vezető folyamatokat, a háború gazdasági, társadalmi, taktikai és haditechnikai Read more

„Szerényebb terveink szerint holnap déltől, kis szerencsével már ma este legális lesz a fű” – Ismét tüntettünk a marihuána jogaiért

Ahogy már egy ideje minden évben, idén is megszerveztük a nemzetközi 420, vagyis a Million Marijuana March hazai eseményeit. Budapesten Read more

„Sok embernek a Kutyapárt lesz a menekülőút a kiábrándultságból” – Politikai elemzők a Lámpásban

Bevett gyakorlat a pártoknál évértékelőt tartani, ahol mindenki megdicséri magát, hogy milyen ügyes volt a múltban, és milyen fényes jövő Read more